A lépfene bőrtünetei fájdalmatlan, vöröses-barnás kiemelkedésekkel kezdődnek 1-5 nappal a fertőződés után. A kiemelkedésből hólyag lesz, ami megkeményedik és végül kifakad, fekete pörköt, vart hagyva maga után. Az érintett területhez tartozó nyirokcsomók megduzzadhatnak, a beteg rosszul érzi magát - néha izomfájdalmat, fejfájást, lázat, hányingert, hányást panaszol. Kezelés nélkül minden ötödik ember meghal.

Tüdőantrax elsősorban gyapjúfeldolgozók betegsége, a lépfene spórák belélegzését követően alakulhat ki. A spórák a tüdőhöz közeli nyirokcsomókban szaporodnak. A lépfene baktériumok által termelt méreganyagok miatt a nyirokcsomók megnagyobbodnak, szétesnek, és vérzésükkel továbbadják a fertőzést a környező mellkasi szöveteknek. Fertőzött folyadék halmozódik fel a tüdőben, a tüdő és a mellkasfal közti térben (a mellhártyán, vagyis pleurán). Két szakaszban zajlanak a tünetek. Az első 2-3 napban enyhe, megfázáshoz hasonló tüneteket látunk, mérsékelt fájdalmakkal, lázzal, száraz köhögéssel. Ezután hirtelen súlyos légzési nehezítettség lép fel, magas lázzal, izzadással, majd hamar keringési elégtelenségbe (sokk) és kómába megy át. E második szak feltehetően a nagymértékű toxin-kiáramlás következménye. A fertőzés az agyvelőt és az agyhártyákat is elérheti (meningoenkefalitisz). A súlyos tünetek kezdete utáni 24-36 órában sokan meghalnak, az időben kezdett gyógykezelés ellenére is.

Az emésztőrendszeri (gasztrointesztinális) antrax ritka. Ha valaki fertőzött húst eszik, a baktérium a szájüregben, a torokban vagy a belekben szaporodik, és súlyos vérzést és szövetelhalást okozó méreganyagokat termel. Garatfájdalom, nyaki duzzanat, hasi fájdalom, hányás és véres hasmenés lehetséges. Kezelés nélkül a betegek felét elveszítjük.

Az antraxos bőrelváltozások jellegzetesek, felismerhetők. Ha valakiről tudott, hogy állatokkal került kapcsolatba, vagy olyan területen tartózkodott, ahol másoknak is volt lépfenéjük, ez segíti az orvost a kórismézésben. A lépfene baktériumok mikroszkóp alatt könnyen felismerhetők a bőrből vagy testnedvekből származó mintákban. A kórokozókat tenyészteni is lehet. A vérben kimutathatók a bakteriális DNS darabjai vagy a kórokozó toxinjaival szemben termelt ellenanyagok. Antraxos tüdőbetegségben a kórokozók sokszor, de nem mindig, a köpetben is megjelennek. Súlyos fertőzésben előfordul, hogy a beteg meghal, mielőtt a vizsgálati eredmények igazolják betegségét, ezért a kezelést általában már a lépfene gyanúja esetén megkezdik.

Lehetőség van a lépfene-fertőzésnek kitett személyek oltására - ilyenek az állatorvosok, laboratóriumi dolgozók, állati szőröket feldolgozó üzemek alkalmazottai. Mivel a lépfene biológiai fegyverré is válhat, az Egyesült Államokban a fegyveres testületekhez tartozók többsége is megkapta az oltást. A sokat hangoztatott aggodalmak ellenére az 1,25 millió, antrax ellen beadott védőoltás után nem tapasztaltak súlyos mellékhatást. A lépfene betegséggel fertőzött egyéneknek megelőzés céljából szájon át ciprofloxacint vagy doxiciklint lehet adni, amíg a kórokozó penicillin-érzékenysége nem ismert. Amennyiben a penicillin-érzékenység igazolódik, gyermekeknek szájon át amoxicillint adunk megelőzési céllal.

A kialakult betegséget együttesen adott antibiotikumokkal kezeljük, ciprofloxacinhoz vagy doxiciklinhez vénásan klindamicint, rifampicint vagy penicillint adunk. Kortikoszteroidok is adhatók a garatvizenyő mérséklésére. Minél később kezdődik a kezelés, annál nagyobb a halálozás.