Az aktinomikózis vagy sugárgomba betegség idült fertőzés, melyet főleg az Actinomyces israelii, az ínyen, fogakon és mandulákon élő anaerob baktérium okoz.
Az aktinomikózis négy alakban jelenhet meg, mind a négy tályogképződéssel (gennygyülem) jár. Többnyire felnőtt férfiak betegsége, néha méhen belüli fogamzásgátló eszközt ("spirál", vagy intrauterin eszköz) használó nőkben lép fel.
A hasi forma a baktériummal szennyezett nyál lenyelése révén alakulhat ki. A fertőzés a beleket és a hasüreget bélelő réteget, a hashártyát (peritóneum) érinti. Fájdalom, láz, hányás, hasmenés vagy éppen székrekedés, valamint komoly súlyveszteség a vezető tünetek. Hasi tályog képződése esetén a genny a hasfalra vezető csatornácskák révén juthat el a bőrre.
A cervikofaciális alak a nyakon és az arcon jelentkezik, eleinte általában kicsi, lapos, kemény tapintatú, olykor fájdalmas duzzanatok teszik göröngyössé a szájat, a nyak bőrét, vagy az állkapocs alatti bőrt. E duzzanatok felpuhulhatnak és gennyet üríthetnek, melyben kis kerek, sárgás szemcsék találhatók. A kénhez hasonlóak: ezért olykor kénszemcséknek nevezik őket, bár ként nem tartalmaznak. A fertőzés tovaterjedhet az arcra, a nyelvre, a torokra, a nyálmirigyekre, a koponya és az arc csontjaira, sőt az agyra, vagy az azt borító hártyára (meninx).
A mellkasi (torakális) forma mellkasi fájdalommal, lázzal és köpetürítést eredményező köhögéssel jár. E tünetek néha azonban csak akkor mutatkoznak, amikor a tüdő már súlyosan fertőződött. Mellkasi tályog alakulhat ki, és a genny a mellkasfalra vezető csatornácskák révén kijuthat a bőrre.
Az aktinomikózis általános, generalizált megjelenésére akkor kerülhet sor, amikor a baktériumok a véráram révén eljutnak a bőrbe, csigolyákba, agyba, májba, vesékbe, húgyvezetékbe, nőkben pedig a méhbe és a petefészkekbe.
