MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
24. FEJEZET - Sokk
A sokk életveszélyesen alacsony vérnyomással
járó állapot.
Az Egyesült Államokban a kórházi sürgősségi osztályok több mint egymillió sokkos esetet
jelentenek évente. Akkor kerül valaki sokkos állapotba, ha vérnyomása nagyon alacsonnyá
válik - sokkal alacsonyabbá és sokkal hosszabb időn keresztül, mint az ájuláshoz
(szinkópéhoz) vezető alacsony vérnyomás esetében.
Nagyon
alacsony vérnyomás mellett, a szervezet sejtjei nem jutnak elég vérhez, tehát oxigénhez
sem. Ennek eredményeképp a sejtek gyorsan és visszafordíthatatlanul károsodhatnak, vagy
elpusztulhatnak; a szervek, mint például az agy, a vesék, a máj és a szív normális
működése megszűnhet. A sokkos beteg azonnali sürgősségi ellátást igényel.
A sokknak számtalan oka lehet: hipovolémiás sokkhoz az alacsony vértérfogat; a szív
kardiogén sokkjához az elégtelen pumpafunkció; az erek vazodilatációs sokkjához pedig
nagymértékű kitágulásuk vezet. A sokknak ezen fajtái nincsenek kapcsolatban a másik,
szintén sokknak nevezett, érzelmi stressz által okozott állapottal.
Az alacsony vértérfogat következtében minden egyes szívveréskor a normálisnál kevesebb
vérmennyiség lép be a szívbe, emiatt pedig a normálisnál alacsonyabb vérmennyiség
pumpálódik a testbe. A vértérfogat súlyos vérzés, nagymértékű folyadékvesztés vagy
elégtelen folyadékbevitel miatt csökkenhet. Gyors vérvesztést okozhat külső vérzés,
például baleset következtében, vagy belső vérzés, például gyomor- vagy nyombélfekély,
érszakadás (ruptura) vagy rupturált méhen kívüli terhesség miatt. A vérzésen kívül
nagymértékű folyadékvesztést okozhatnak nagyobb égések, hasnyálmirigy gyulladás
(pankreátitisz), a bélfal átfúródása (perforáció), súlyos hasmenés, vesebetegség vagy
túlzásba vitt kacsdiuretikum-szedés, ami a vizelet mennyiségét növeli.
Az elégtelen folyadékbevitel fizikai (pl. súlyos ízületi
rendellenesség) vagy mentális betegség (pl. Alzheimer-kór) következménye lehet, amikor is
a beteg nem tud inni elegendő folyadékot, annak ellenére, hogy szomjúságot érez.
Szintén a normálisnál kisebb vérmennyiség szívverésenkénti továbbításához vezet a szív
elégtelen pumpafunkciója, amit szívroham, tüdőembólia, valamelyik szívbillentyű (különösen
műbillentyű) rendellenes működése, a két szívfél között levő fal (szeptum)
repedése (rupturája) vagy szívritmuszavar (arritmia) okozhat.
Az erek nagymértékű tágulata (vazodilatációja) megnöveli a térfogatukat, vagyis a rajtuk
keresztüláramló vér kisebb ellenállással kerül szembe. Ezt fejsérülés, májelégtelenség,
mérgezés, értágító gyógyszerek túladagolása vagy súlyos bakteriális fertőzés okozhatja (a
fertőzés következtében fellépő sokkot szeptikus sokknak nevezik
). Ezek az állapotok változó mechanizmusokkal tágítják az ereket.
A fejsérülés például befolyásolhatja az agy artériás tónusért felelős területét; a mérgek
vagy a baktériumok által termelt toxinok közvetlenül tágíthatják az ereket.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az alacsony vértérfogat és a szív elégtelen pumpafunkciója miatt fellépő sokknak
hasonlók a tünetei. Az állapot letargiával, aluszékonysággal és zavartsággal kezdődik. A
bőr hideggé és nyirkossá válik, gyakran kékes színű és sápadt lesz. Ha a bőrt
megnyomják, a szín sokkal lassabban tér vissza, mint normálisan. A bőr alatt vonalak kék
hálózata jelenik meg. A pulzus gyenge és gyors, hacsak nem lassú szívverés okozza a
sokkot. A légzés általában szapora, de a halál közeledtével, a pulzussal együtt le is
lassulhat. A vérnyomás olyan alacsonnyá válik, hogy mandzsettával gyakran nem is
mérhető. Az illető végül nem tud felülni anélkül, hogy elájulna, ezután pedig beáll a
halál.
Ha a sokkot az erek nagymértékű tágulata okozza, a tünetek ettől némiképp eltérőek. A
bőr meleg és kipirult, különösen eleinte. Később azonban ez a fajta sokk is hideg,
nyirkos bőrt és letargiát eredményez.
A sokk legkorábbi stádiumaiban, különösen szeptikus sokkban, sok tünet hiányozhat vagy
nem felismerhető, amíg nem keresik kifejezetten. Idősekben, sok esetben a zavartság az
egyetlen tünet. A vérnyomás nagyon alacsony, a vizelet kiválasztása jelentősen csökken
(mivel a vesék vérellátása csökken), és a szervezetben bomlástermékek halmozódnak fel.
Kórjóslat és kezelés
Kezelés nélkül a sokk általában halállal végződik. Ha kezelik, kimenetele a kiváltó
októl, az illető egyéb betegségeitől, a kezelés megkezdéséig eltelt időtől és a kezelés
típusától függ. A masszív szívroham következtében fellépő sokk, vagy szeptikus sokk
miatti halálozás valószínűsége a kezeléstől függetlenül jelentős, különösen idősekben.
A helyszínre elsőként megérkező személy számtalan intézkedést tehet, amivel segíthet,
például erősítést hív. A sokkos beteget le kell fektetni, melegen kell tartani, a lábait
pedig kb. 30-60 cm-rel meg kell emelni, ez ugyanis megkönnyíti a vér visszaáramlását a
szívbe. Minden vérzést meg kell szüntetni, és ellenőrizni kell a légzést. A beteg fejét
oldalra kell fordítani, nehogy belélegezze saját hányadékát. És semmit sem szabad szájon
át adni neki.
Mikor a sürgősségi betegellátók megérkeznek, a légzéstámogatás céljából arcmaszkon
vagy lélegeztetőgépen keresztül oxigénhez juttatják a beteget. A gyógyszereket,
amennyiben szükségesek, intravénásan adják be. Ópiátokat (narkotikumokat) és nyugtatókat
(szedativumokat) általában nem alkalmaznak, mert ezek csökkenthetik a vérnyomást.
Katonai (vagy orvosi) antisokk nadrággal (MAST) megkísérelhetik növelni a vérnyomást.
Ezek a nadrágok nyomást gyakorolnak a test alsó részére, felpréselve így a vért a
lábakból a szívbe és az agyba. Intravénásan adnak folyadékot nagy mennyiségben és gyors
ütemben. A vért vérátömlesztés előtt általában keresztpróbának vetik alá, de
vészhelyzetben, mikor erre nincs idő, 0 negatív vér mindenkinek adható.
Az intravénás folyadékpótlás és a vérátömlesztés nem feltétlenül elegendő a sokk
kivédésére, főleg ha a vérzés vagy a folyadékvesztés folytatódik, vagy ha a sokkot
szívroham vagy más, a vértérfogattól független probléma okozta. Az agy vagy a szív
véráramlásának fokozására érösszehúzó hatású gyógyszerek adhatók. Az ilyen gyógyszereket
azonban csak a lehető legrövidebb ideig szabad alkalmazni, mivel lecsökkenthetik a
szervezet egyéb szöveteinek véráramlását.
Ha a sokkot a szív elégtelen pumpafunkciója okozta, megpróbálnak javítani
teljesítményén. A szívfrekvencia és a ritmus zavarait korrigálják, és emelik a
vérnyomást is, ha szükséges. A lassú szívverés gyorsítására atropin adható, más
gyógyszerekkel pedig a szívizom-összehúzódások ereje növelhető.
Ha a háttérben álló ok szívroham, és a sokk a sürgősségi ellátás után is fennmarad,
ballonos pumpát helyeznek az aortába a sokk ideiglenes rendezésére. Ez után sürgőségi
perkután transzluminális koronária angioplasztikára (PTCA - az ér ürege felől végzett
érkijavító sebészeti eljárásra) vagy koszorúér bájpassz (áthidaló
) műtétre lehet szükség. Az elzáródott koszorúér (a szívizmot
ellátó egyik artéria) megnyitásával a sürgősségi PTCA javíthat a szív pumpafunkcióján,
és visszafordíthatja a sokkot. Ha nem végeznek sürgősségi PTCA-t vagy bájpassz műtétet,
amilyen hamar csak lehetséges a vérrögök feloldódását elősegítő (trombolitikus)
gyógyszert adnak, ha az nem rontaná az egyéb betegségben, például vérző fekélyben
szenvedő, vagy nem régiben agyvérzésen átesett beteg állapotát.
Amennyiben a sokkot szívbillentyű-elégtelenség vagy szívsövény átszakadás okozta,
szintén műtétre van szükség.
Az erek nagymértékű tágulata által kiváltott sokkot elsősorban érösszehúzó
gyógyszerekkel kezelik, mint ahogy a nagymértékű dilatáció okát is kezelni kell. A
bakteriális fertőzéseknél például antibiotikumokat alkalmaznak.