A legtöbb allergiás reakció enyhe tünetekkel jelentkezik: könnyező, viszkető szemek, orrfolyás, viszkető bőr, tüsszögés. A bőrkiütés (csalánkiütés) gyakori, és általában viszketés kíséri. A duzzanat a kis bőrterületet (pl. csalánkiütés), vagy kiterjedt bőr alatti szöveteket (pl. angioödéma ) érinthet. A duzzadást az erekből kilépő folyadék okozza. Az érintett testtájtól függően az angioödéma veszélyes is lehet. Az allergia asztmás rohamot is kiválthat. Bizonyos allergiás reakciók, ún. anafilaxiás reakciók akár életveszélyesek is lehetnek. A légutak beszűkülnek (kilégzési sípolást eredményezve); a vérerek kitágulnak (vérnyomásesést okozva).

Az orvos elsőként azt dönti el, vajon allergiás reakcióról van-e szó. Megkérdezi, hogy van-e a beteg közeli hozzátartozói közül allergiás személy, ez esetben ugyanis nagyobb az allergiás reakció valószínűsége. A vérvétel általában egy bizonyos fehérvérsejt, az eozinofil granulocita számának meghatározására szolgál. Allergiás reakció esetén nagy számban képződnek eozinofil granulociták.

Mivel minden allergiát sajátos allergének váltanak ki, a diagnózis fő célja a kiváltó allergén azonosítása. Az allergén azonosítása gyakran úgy történik, hogy megfigyeljük mikor (pl. bizonyos évszakokban), mi után (pl. egyes ételek elfogyasztása) kezdődnek a tünetek, és milyen gyakran ismétlődnek.

Az allergének azonosításának leghatásosabb módja a bőrpróba. Először rendszerint a bőr karcolásos próbáját végzik el. Pollenek (fa, fű, gyomnövények vagy gombaspórák), por, állatszőrök, rovarmérgek, ételek, és néhány gyógyszer kivonataiból hígított oldatot használnak. A vizsgált személy bőrére cseppentenek minden oldatból, melyet aztán tűvel megkarcolnak. Ha az illető allergiás valamelyik anyagra, akkor vörös, viszkető folt jelentkezik: 15-20 percen belül halvány, enyhén előemelkedő duzzanat jelenik meg - a viszkető foltnak megfelelően. A foltot egy jól körülhatárolt vörös terület veszi körül, amelynek átmérője 1-1,5 cm körüli. Bőrpróbával a legtöbb allergén azonosítható. Ha az allergén e módszerrel mégsem azonosítható, akkor mindegyik oldatból kis mennyiséget a páciens bőrébe lehet injekciózni. E módszerrel nagyobb valószínűséggel mutatható ki az allergénre adott reakció, mint a bőr karcolásos próbájával. A próbák elvégzése előtt nem szabad antihisztaminokat szedni, mert elnyomhatják a reakciót.

A radioallergoszorbens tesztet (RAST) akkor alkalmazzák, ha a bőrpróba nem végezhető el - pl. a bőrkiütések nagy területet érintenek. A teszt a különféle IgE típusok vérkoncentrációit méri, melyek specifikusak bizonyos allergénekre, így segítik az orvost az allergén azonosításában is.

A legjobb módszer az allergén kerülése, amely azonban nem oldható meg minden esetben. Az allergén kerülése azt jelenti, hogy ne szedjük tovább a gyógyszert, tartsuk lakáson kívül kedvencünket, vásároljunk hatékony légszűrőket, vagy ne fogyasszunk bizonyos ételeket. A súlyos szezonális allergiában szenvedőknek érdemes olyan helyre költözni, ahol az allergén nincs jelen. A háziporra allergiások távolítsanak el a lakásból minden olyan tárgyat, amely összegyűjti a port.

Allergén immunterápia:Mivel némely allergént, különösen a levegőben szállókat, nem lehet kiiktatni, allergén immunterápia, más nevén allergén injekció adható, mely megszünteti az adott allergénre meglévő érzékenységet. Allergén immunterápiával az allergiás reakciók megelőzhetők, számuk vagy súlyosságuk csökkenthető. Az allergén immunterápia azonban nem mindig hatásos. Egyes betegek és egyes allergiafajták jobban reagálnak, mint mások. Az immunterápiát leggyakrabban pollen-, házipor-, poratka-, rovarméreg- és állatszőr allergiák kezelésére alkalmazzák. Az ételallergia kezelésére viszont nem ajánlott, mivel súlyos reakciókat okozhat, és kevésbé hatékony. Az ételt rendszerint ki is lehet iktatni.

Az immunterápia során az allergénből kis mennyiségeket injekcióznak bőr alá. Az adagot fokozatosan emelik, míg a tünetek megszűnéséhez szükséges dózist el nem érik (fenntartó adag). Az adagok fokozatos emelése azért szükséges, mert hirtelen nagydózisú allergén allergiás reakciót okozhat. Az injekciókat általában hetente egyszer vagy kétszer adják mindaddig, amíg a fenntartó adagot el nem érik. Az injekciókat ezután 2-6 hetente alkalmazzák. Az eljárás akkor a leghatékonyabb, ha a fenntartó adagolás egy éven keresztül folyamatosan történik, még a szezonális allergiák esetén is. Teljes gyógyulásig az allergén immunterápia 3-4 évet vehet igénybe.

Mivel az immunterápiás injekció alkalmanként veszélyes allergiás reakciót okozhat, a kezelés után a betegnek legalább 20 percig a rendelőben kell maradnia megfigyelésre. Ha az immunterápiára enyhe tünetek jelentkeznek (pl. tüsszentés, köhögés, kipirulás, bizsergő érzés, viszketés, mellkasi szorító érzés, zihálás, csalánkiütések), gyógyszeres kezelés (általában antihisztamin: difenhidramin vagy loratadin) segíthet. Súlyosabb reakciók esetén adrenalin injekciót adnak.

Az allergén immunterápia alkalmazható anafilaxiás reakciók megelőzésére is olyan emberekben, akik elkerülhetetlen allergénekre, pl. rovarcsípésre érzékenyek. Nem alkalmaznak immunterápiát, ha az allergén - pl. penicillin vagy egyéb gyógyszer - elkerülhető. Ha az allergiás személyben az allergiát kiváltó gyógyszer szedése elengedhetetlen, a deszenzitáló immunterápia szoros orvosi megfigyelés alatt alkalmazható.

Antihisztaminok: Az allergiás tünetek kezelésére leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek az antihisztaminok. Néhány antihisztamint recept nélkül is kapható, mások receptkötelesek. Sajátos problémát jelentenek a recept nélkül kapható antihisztaminok az idős betegek számára. A receptköteles antihisztaminoknak gyakran kevesebb mellékhatásuk van (álmosság, szájszárazság, homályos látás, székrekedés, vizelési nehézségek). Az antihisztaminok a hisztamin hatását blokkolják, a termelést nem szüntetik meg. Szedésük mérsékli a viszketést, és csökkenti a csalánkiütések vagy az enyhe angioödéma okozta duzzanatot.

Kromolin:A kromolin is segíthet az allergiás tünetek megfékezésében. A gyógyszer receptre kapható, inhaláló- vagy (a gyógyszert a tüdőbe juttató) porlasztókészülékkel használatos formában vagy szemcseppként. ((Orrspray formájábanrecept nélkül kapható.)) A kromolin általában csak a felhasználás helyén (garat, tüdő, szem vagy orr) fejti ki a hatását. Szájon át nem szívódik fel, de megszüntetheti a masztocitózis okozta emésztési tüneteket. A kromolin gátolja a hízósejtek szövetkárosító anyagainak felszabadulását.

Kortikoszteroidok:Ha az antihisztaminok és a kromolin sem fékezi meg az allergiás tüneteket, a kortikoszteroidok segítséget jelenthetnek. A kortikoszteroidok orrspray formájában az orrtünetek, vagy inhalálva általában asztma kezelésére alkalmazhatók. Ha a tünetek súlyosak vagy nagy kiterjedésűek, szájon át szedett kortikoszteroidra (pl. prednizon) is szükség lehet. A kortikoszteroidok 3-4 hétnél hoszszabb szedése azonban számos, időnként komoly mellékhatást okozhat. Ezért szájon át szedhető kortikoszteroid csak súlyos tünetek, más kezelések hatástalansága esetén írható fel, és szedését a lehető legrövidebb ideig szabad csak folytatni.

Sürgős ellátás:A súlyos allergiás reakciók, pl. anafilaxiás reakció, azonnali beavatkozást igényelnek. A súlyos allergiás reakciókra hajlamos egyének mindig tartsanak maguknál egy önadagoló fecskendőben adrenalint. Az ilyen betegek általában antihisztamin tablettákat is hordanak magukkal, amelyet a lehető leggyorsabban be kell venni. Az adrenalin és antihisztamin kombinációja általában megfékezi a reakciót, de súlyos anafilaxiás reakció után, mindenképp kórházi sürgősségi osztályon történő megfigyelés javasolt, ahol szükség esetén megismétlik, kiegészítik a kezelést.