MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Nem-specifikus immunitás
A nem-specifikus (veleszületett) immunitás születésünk pillanatától jelen van. Az
elnevezés azt is tükrözi, hogy a nem-specifikus immunválasz elemei minden "idegenre"
többé-kevésbé azonos módon reagálnak.
A nem-specifikus immunitásban résztvevő fehérvérsejtek a monociták (amelyek
makrofágokká alakulnak át), a neutrofil-, eozinofil- és bazofil granulociták, valamint a
természetes ölősejtek. A sejttípusok némileg különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. A
nem-specifikus immunitásban a citokinek és a komplement rendszer is résztvesz.
Makrofágok
A makrofágok a monocitákból képződnek. Fertőzésben a monociták a véráramból a
szövetekbe vándorolnak. Mintegy 8 óra leforgása alatt, a monociták megnőnek, és
belsejükben szemcsék (granulumok) képződnek. A szemcsék enzimeket és egyéb anyagokat
tartalmaznak, amelyek a baktériumok és más idegen sejtek megemésztését végzik. A
megnagyobbodott, szemcséket tartalmazó monocitákat makrofágoknak nevezzük. A
makrofágok a szövetek közt maradnak, és baktériumokat, idegen, sérült és elpusztult
sejteket kebeleznek be. (Azt a folyamatot, amelyben egy sejt mikroorganizmusokat, más
sejtet vagy sejttörmelékeket kebelez be fagocitózisnak, a bekebelezést végző sejtet
pedig fagocitának nevezzük.)
Neutrofil granulociták
A neutrofil granulociták baktériumokat és más idegen sejteket falnak fel. A bennük
lévő granulumok (szemcsék) enzimeket tartalmaznak, melyek elpusztítják és megemésztik
az idegen sejteket. A véráramban keringő neutrofil granulociták jel (inger) hatására
lépnek ki a szövetek közé. E jelzés gyakran magától a baktériumtól érkezik, de jeleket
adnak a komplement fehérjék, vagy a makrofágok is. Utóbbiak kémiai anyagokat
termelnek, amelyek a felhasználás helyére vonzzák a neutrofil granulocitákat. (A
folyamatot, amelyben kémiai anyagok irányításával a sejtek egy bizonyos helyre
vándorolnak, kemotaxisnak nevezzük.)
Eozinofil granulociták
A vérben keringő eozinofil granulociták baktériumokat és más sejteket kebeleznek be.
Enzimtartalmú szemcsékkel rendelkeznek, amelyekkel megemésztik a baktériumokat és más
sejteket. A baktériumokkal szemben kisebb aktivitással rendelkeznek, mint a neutrofil
granulociták és a makrofágok. Legfontosabb feladatuk, hogy a parazitákhoz tapadva
segítik e kórokozók megbénítását és elpusztítását. Az eozinofil sejtek az allergiás
reakciókban (pl. asztmában) is szerepet játszanak. 
Bazofil granulociták
A bazofil granulociták nem kebeleznek be sejteket. A szemcséikből felszabaduló
hisztamin az allergiás reakciókban központi szereppel bír. A bazofil granulociták
szintén olyan vegyületeket termelnek, amelyek a "problémás" helyekre vonzzák a
neutrofil és eozinofil granulocitákat.
Természetes ölő (natural killer - NK) sejtek
A természetes ölősejtek limfociták, amelyek szintén egyfajta fehérvérsejtek. A
természetes ölősejtek elnevezés azt tükrözi, hogy e sejtek keletkezésüktől kezdve más
sejtek elpusztítására képesek. Az idegen sejtekhez tapadva enzimeket és más
vegyületeket bocsátanak ki, amelyek károsítják a sejthártyát. Az ölősejtek bizonyos
mikroorganizmusokat, daganat- és vírusfertőzött sejteket pusztítanak el. E funkciójuk
révén gyakran e sejtek jelentik a vírusfertőzéssel szembeni első védelmi vonalat.
Citokintermelésre is képesek, amellyel a T-, B-limfociták és a makrofágok egyes
funkciót szabályozzák.
Komplement-rendszer
A komplement-rendszer több mint 30 fehérjéből áll, melyek egymást követően
(szekvenciálisan) aktiválódnak. Az aktivációs folyamatot komplement-lépcsőnek
(-kaszkádnak) nevezik. A komplement fehérjék részben közvetlenül pusztítják el a
baktériumokat, részben a kórokozókhoz kapcsolódva könnyítik meg a felismerést és a
bekebelezést a makrofágok és a neutrofil granulociták számára. Továbbá a felhasználás
helyére vonzzák a makrofágokat és a neutrofil granulocitákat, elősegítik a baktériumok
összetapadását, és semlegesítik a vírusokat. A komplement-rendszer résztvesz a
specifikus immunitásban is.
Citokinek
A citokinek az immunrendszer hírvivői. Ha a fehérvérsejtek és más immunsejtek
antigénnel találkoznak, citokineket termelnek. A számos ismert citokin az
immunrendszer más-más részére hat. Az immunrendszer aktivitását fokozó citokinek a
fehérvérsejtek egy részét serkentve hatékonyabb ölő képességet eredményeznek, és az
adott helyre vonzzák a többi fehérvérsejtet is. Más citokinek az aktivitást gátolva az
immunválasz befejezését segítik elő. Néhány, interferonnak nevezett citokin a vírusok
szaporodását gátolja. A citokinek a specifikus immunitásban is résztvesznek.
