A leukémiák a fehérvérsejtek, vagy fehérvérsejt előalakok daganatos betegségei.
A fehérvérsejtek a csontvelőben őssejtekből fejlődnek. Időnként ez a fejlődés kisiklik, kromoszóma darabok rendeződnek át, és ezek a kóros kromoszómák megakadályozzák a normális sejtosztódást, és az érintett sejtek kontrollálatlan osztódásnak indulnak, rosszindulatúvá válnak, leukémiát eredményeznek. A leukémiás sejtek végül kitöltik a csontvelőt, elfoglalják vagy gátolják a normális vérképzéshez szükséges sejtek működését. A leukémiás sejtek egyéb szerveket is eláraszthatnak: például a májat, a lépet, a nyirokcsomókat, a heréket és az agyat.
A leukémiák négy fő csoportba oszthatók attól függően, hogy milyen gyors a betegség lefolyása, illetve melyik sejttípusból indulnak ki: heveny (akut) limfocitás leukémia, heveny mielocitás leukémia, idült (krónikus) limfocitás leukémia és idült mielocitás leukémia. A heveny leukémiák gyors lefolyásúak, míg az idültek lassúak. A limfocitás (limfoid) leukémiák a limfociták, vagy a limfocita előalakok daganatos elfajulásai, míg a mielocitás (mieloid) leukémiák esetén azok a normális esetben neutrofileket, bazofileket, eozinofileket és monocitákat termelő sejtekből alakulnak ki.
A legtöbb leukémiaforma kialakulásának oka nem ismert. Besugárzás és néhány kemoterápiafajta hatására fokozódik egyes leukémiák előfordulási valószínűsége, habár az ilyen kezelésben részesülők közül igen kevesekben alakul ki a későbbiekben leukémia. Egyes örökletes megbetegedések, például Down- és Fanconi-szindróma ugyancsak fokozott előfordulási gyakorisággal járnak. A HTLV-I (I-es típusú humán T-sejt limfotropikus vírus, mely nagyon hasonlít az AIDS-et okozó vírusra) igen valószínű, hogy a limfocitás leukémiák egy ritka fajtáját, a felnőttkori T-sejtes leukémiát okozza. Az Epstein-Barr-vírus okozta fertőzés összefüggést mutat a limfocitás leukémiák közé tartozó Burkitt-leukémiával.
Sokféle leukémia hatásosan kezelhető, egyesek pedig véglegesen meg is gyógyíthatóak. Ha
a leukémiát sikerrel megfékezik, a beteg "remisszióban" van, ha azonban a leukémiás sejtek
ismét megjelennek, visszaesésről (relapszusról) beszélünk. Visszaesést követően a betegek
egy részének az életminősége végérvényesen megromlik, és a további kezeléstől várható
eredmény igen kétséges, ezért ilyen esetekben az illető számára fontosabb a megfelelő
körülmények biztosítása, mint esetleg az életének meghoszszabbítása. Ebbe a döntésbe mind
a beteget, mind a hozzátartozókat be kell vonni. A különleges ellátásért, a tünetek
enyhítéséért 
és legfőképpen az emberi méltóság
megtartásáért sokat tehet a környezet.
| Kapcsolódó téma: | Mielodiszpláziás szindróma » |
