A nem meghatározott jelentőségű gammopátiában kóros, de nem daganatos plazmasejtek nagy mennyiségű monoklonális antitesteket termelnek.
Általában a nem meghatározott jelentőségű gammopátiák nem okoznak jelentős egészségügyi problémát, tünetek is ritkán észlelhetők, tehát főként egyéb okból készült laboratóriumi vizsgálatok során (például fehérje meghatározása vérből), véletlenül derül rá fény. A monoklonális antitestek kötődhetnek az idegekhez, és ezáltal zsibbadás-, bizsergés-érzést, valamint gyengeséget okoznak.
A nem meghatározott jelentőségű gammopátiában szenvedők M-fehérje szintje gyakran évekig - akár 25 évig - nem változik és nem igényelnek kezelést.
Ismeretlen okoknál fogva ezen betegségben szenvedők közel negyedében a betegség daganatosan elfajul (például mieloma multiplexé, makroglobulinémiává és B-sejtes limfómává) gyakran hosszú évekkel később. Ez az átalakulás nem előzhető meg. A nem meghatározott jelentőségű gammopátiában szenvedőket rendszeres orvosi vizsgálattal, a vér és időnként a vizelet évenként kétszeri vizsgálatával követik, hogy a daganatos elfajulást mihamarabb észrevegyék. Ha a daganatos elfajulást korán felfedezik, akkor a daganat tüneteinek és szövődményeinek kialakulása megelőzhető.
