A plazmasejt megbetegedések (plazmasejt diszkráziák) ritkák. Akkor keletkeznek, amikor a
plazmasejtek egy csoportja (klónja) fokozott osztódásnak indul, és hatalmas mennyiségű
kóros antitestet termel. A plazmasejtek a fehérsejtek közé tartozó B-limfocitákból
fejlődnek ki, és a szervezet fertőzés elleni védekezéséhez szükséges normális antitesteket
(immunglobulinokat) termelik. A plazmasejtek főként a csontvelőben és a nyirokcsomókban
találhatóak. Minden plazmasejt osztódik és egy klónt alakít ki, mely rengeteg azonos
sejtből áll, és ezek a sejtek csak egy, különleges ellenanyagot termelnek. Több ezer
különböző klón létezik, így a szervezet igen sokféle antitestet tud termelni, 
melyek a szervezetet leggyakrabban fertőző kórokozók elleni
védelemhez szükségesek.
Plazmasejt betegségekben az egyik klón kontrollálatlan osztódásnak indul, és következményesen egy bizonyos antitestből (monoklonális antitestből) hatalmas mennyiséget termel, melyet M-fehérjének nevezünk. Egyes esetekben (például monoklonális gammopátiák) az antitesttermelés elégtelen, és csak könynyű vagy nehézláncokat tartalmaz (a működő antitestek normálisan két-két különböző láncból állnak - könnyű és nehézláncból). Ezek a kóros plazmasejtek és az általuk termelt antitestek egy bizonyos fajtára korlátozódnak, így a többi antitest szintje alacsony, melyek a fertőzések elleni védekezéshez elengedhetetlenek. Ennek következtében az illető fokozott fertőzésveszélynek van kitéve. A folyamatosan növekvő számú plazmasejt a különböző szöveteket és szerveket elárasztja és károsítja, valamint a plazmasejt-klón által termelt antitestek életfontosságú szerveket, például a veséket károsíthatják.
Plazmasejt betegségek közé tartozik a nem meghatározott jelentőségű gammopátiák, a mieloma multiplex, a makroglobulinémiák és a nehézlánc betegségek.
