Az eozinofilek a keringő fehérvérsejtek kevesebb, mint 7%-át teszik ki (100-500 eozinofil mikroliterenként). Bizonyos paraziták elleni védekezésben játszanak szerepet, azonban allergiás megbetegedések okozta gyulladásos reakcióban is résztvesznek.
Az eozinofilszám emelkedése (eozinofília) jelzi, hogy a szervezet reagál a vérbe jutó valamilyen kóros sejtre, parazitára vagy allergiát okozó anyagokra (allergénekre). Alacsony eozinofilszámot (eozinopéniát) észlelnek Cushing-szindrómában és stresszre adott válaszreakcióban, ez azonban általában nem okoz különösebb problémát, mivel az eozinofilek működését az immunrendszer egyéb sejtjei helyettesítik.
Idiopátiás hipereozinofil szindróma olyan megbetegedés, melyben legalább 6 hónapon át 1.500/mikrolter felett van az eozinofilszám a vérben anélkül, hogy ennek pontos oka ismert lenne.
Idiopátiás hipereozinofil szindróma bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban azonban az 50 év feletti férfiakat érint. A magas eozinofilszám károsíthatja a szívet, a tüdőt, a májat, a bőrt és az idegrendszert; például Löffler féle endokarditisnek nevezett állapotban a szív gyulladt, ami vérrögök kialakulásához, szívelégtelenséghez, szívinfarktushoz és kórosan működő szívbillentyűkhöz vezethet.
Tünetei közé tartozik a testsúlycsökkenés, a láz, az éjszakai izzadás, a fáradékonyság, a köhögés, a mellkasi fájdalom, a gyomorfájdalom, a bőrkiütések, a fájdalom, a gyengeség, a zavartság és a kóma. Egyéb tünetek megjelenése attól függ, hogy a betegség mely szervet károsította még. Ha ezen tünetek jelentkeznek és folyamatosan magas az eozinofilszám, felmerül a fenti betegség gyanúja. A pontos diagnózis felállításához ki kell zárni, hogy a magas eozinofilszám hátterében nem parazita fertőzés, allergiás megbetegedés vagy egyéb diagnosztizálható betegség áll-e.
Kezelés nélkül ezen betegségben szenvedők több mint 80%-a 2 éven belül meghal; kezeléssel viszont több mint 80%-uk életben marad. A fő halálok a szívkárosodás. Egyes betegek kezelése csak 3-6 havonkénti szoros kontrollból áll, de a betegek többségének prendison vagy hidroxiurea kezelésre van szüksége. Ha ezen gyógyszerek nem hatásosak, egyéb gyógyszerek is szóba jönnek, illetve ezen eozinofilek véráramból való eltávolításával is kombinálhatók (leukoferezis).
