A monociták a többi fehérvérsejtnek segítenek az elhalt vagy sérült szöveteket,
károsodott daganatsejteket eltávolítani, valamint az idegen anyagok elleni védekezés
szabályozásában is szerepet játszanak. A monocitákat a csontvelő termeli, innen jutnak a
véráramba, ahol a keringő fehérvérsejtek 1-10%-át teszik ki (200-600 monocita
mikroliterenként). A keringésben töltött néhány óra után bizonyos szövetekbe (például a
lépbe, a májba, a tüdőbe és a csontvelőbe) vándorolnak, ahol makrofágokká érnek, melyek
az immunrendszer fő takarító sejtjei. A monociták és makrofágok működését érintő, a
sejten belüli törmelékek felszaporodásával járó, a lipid tárolási betegségek, genetikai
eltérések közé tartoznak (például a Gaucher-kór vagy a Niemann-Pick-betegség). 
Idült fertőzésekre adott válaszreakció, autoimmun betegségek, vérképzőszervi
megbetegedések és daganatok emelkedett monocita számhoz vezethetnek. A szöveteken belül
makrofág felszaporodás észlelhető ugyancsak fertőzésekre adott válaszreakció részeként,
valamint szarkoidózisban és Langerhans-sejtes
granulomatózisban.
A vérkeringésbe jutó toxinok (például bizonyos baktériumok toxinjai [endotoxiémia]),valamint kemoterápia vagy kortikoszteroidok hatására csökkenhet a monociták száma (monocitopénia).
