A fehérvérsejtek (leukociták) a szervezet fontos alkotóelemei, melyek a fertőző
kórokozókkal és idegen anyagokkal szembeni védekezésben játszanak fontos szerepet. A
szervezet megfelelő védelme érdekében elegendő fehérvérsejthez kell eljutnia az
információnak arról, hogy fertőző kórokozó vagy idegen anyag került a szervezetbe, így
azok a megfelelő helyre juthatnak, és a kórokozókat és káros anyagokat elpusztítják és
megemésztik. 
A fehérvérsejtek az összes többi vérsejthez hasonlóan a csontvelőben termelődnek. Őssejtekből fejlődnek, és az idő előrehaladtával az öt fő fehérvérsejt - neutrofil, limfocita, monocita, eozinofil és bazolfil - valamelyikévé érnek.
Normális esetben az ember naponta 1.000 billió fehérvérsejtet termel. A fehérvérsejtek számát adott mennyiségű vérre szokták megadni, tehát egy mikroliter vérben hány darab fehérvérsejt van. A normális fehérvérsejtszám 4.000-10.000 mikroliterenként. Az öt fő fehérvérsejt fajtának aránya és abszolút száma adott mennyiségű vérben meghatározható.
A túl kevés és a túl sok fehérvérsejt egyaránt betegségre utal. Ha a fehérvérsejtszám 4.000/mikroliter alá csökken, leukopéniáról beszélünk és ez fertőzésekkel szembeni fokozott érzékenységet jelent. Ha a fehérvérsejtszám 11.000/mikroliter fölé emelkedik leukocitózisról beszélünk; ennek hátterében a szervezet fertőzéssel szembeni védekező reakciója állhat. Ugyancsak magas fehérvérsejtszámot eredményez, ha a fehérvérsejtvonal fejlődése zavart szenved, és éretlen vagy kóros sejtek jutnak a vérkeringésbe.
Bizonyos betegségekben az öt fő fehérvérsejt vonalból csak az egyik, máskor egynél több, de akár mind az öt vonal érintett lehet. A neutrofilek és a limfociták megbetegedései a leggyakoribbak. A monocita és az eozinofil vonalat érintő betegségek kevésbé gyakoriak, a bazofileké pedig kimondottan ritkák.
