A véradás során fellépő reakciók elkerülése céljából az egészségügyi személyzetnek különféle óvintézkedéseket kell betartani. Néhány órával vagy akár néhány nappal a vérátömlesztés kezdete előtt keresztpróbát végeznek, mely során a donor és a recipiens véréből egy-egy cseppet összekevernek, megbizonyosodva, hogy a két vér megfelel-e egymásnak.
A vért tartalmazó zsák címkéjének (mely azt tartalmazza, hogy a vér a recipiens számára érkezett) kétszeri ellenőrzése után, az orvos lassan megkezdi a vér beadását, amely összességében 1-2 óráig tart egységenként. Mivel a legtöbb szövődmény a véradás első tizenöt percében jelentkezik, a recipiens külön figyelmet igényel a véradás elején, ezt követően a nővér rendszeresen ellenőrzi a beteget, és kóros reakció észlelése esetén megállítja az infúziót.
Gyakran előforduló enyhe reakciók ellenére a legtöbb véradás biztonságos és sikeres, míg a súlyos és időnként halálos kimenetelű reakciók igen ritkák. A leggyakoribb mellékhatások: a láz és az 1-2%-ban észlelhető allergiás reakciók (túlérzékenység), melynek tünetei a viszketés, a kiterjedt kiütések, a szöveti duzzanat, az izzadás, a szédülés és a fejfájás. Ezeknél ritkábban előforduló tünetek: a légzési problémák, a nehézlégzés és az izomgörcsök. Ritkán az allergiás reakció annyira súlyos lehet, hogy vérnyomáscsökkenést és sokkot okozhat.
Akikben korábban allergiás reakció lépett fel vérátömlesztéskor, azok számára különböző kezelések állnak rendelkezésre, amelyek az újbóli átömlesztést lehetővé teszik. Emellett mosott vörösvértestek adása jöhet szóba, ilyenkor a beadandó vérből eltávolítják az esetleges allergiás reakciót okozó anyagokat. Az átömlesztendő vért gyakran megszűrik, vagyis eltávolítják belőle a fehérvérsejteket (leukocita csökkentés folyamata). A fehérvérsejtszűrést leggyakrabban az átömlesztéshez használatos szerelékre felhelyezett speciális szűrővel végzik. Bizonyos esetekben a vért már tárolás előtt megszűrik.
A gondos vércsoport meghatározás és keresztpróba ellenére előfordulhat összeférhetetlenség, amelynek következtében a vörösvértestek az átömlesztést követő rövid időn belül elpusztulnak (hemolítikus reakció). Ez a reakció általában általános kellemetlenség-érzéssel vagy nyugtalansággal kezdődik nem sokkal a vérátömlesztés megkezdése után. Időnként nehézlégzés, mellkasi nyomás és erős hátfájdalom is kialakulhat, illetve nagyon ritkán a reakciók súlyossá, akár halálos kimenetelűvé is válhatnak. A hemolítikus reakció következtében elpusztuló vörösvértestekből hemoglobin szabadul fel, ezt a beteg vizeletéből vagy véréből kimutatva az orvos bizonyítani tudja a hemolízist.
A vérátömlesztés során a recipiens folyadék-túlterhelést szenvedhet el. A szívbetegek erre hajlamosabbak, ezért az ő vérátömlesztésüket sokkal lassabban és fokozott odafigyelés mellett kell elvégezni.
Agraft-versus-host("vendég a házigazda ellen")reakcióegy ritka szövődmény, és főként gyógyszer vagy betegség miatt csökkent immunrendszerű emberekben lép fel. Ebben az esetben a donor fehérvérsejtjei (graft, "vendég") megtámadják a recipiens (host, "házigazda") szöveteit, melynek az alábbi tünetei lehetnek: láz, kiütések megjelenése, alacsony vérnyomás, alacsony vérsejtszám, szövetszétesés és sokk. A reakció halálos kimenetelűvé is válhat, azonban a csökkent immunrendszerű betegeknek beadandó vérkészítmények besugárzásával ez megelőzhető.
| Kapcsolódó téma: | Egyes betegségek kezelése a vér tisztításával » |
