A plazma a vér folyékony összetevője, melyben a fehérvérsejtek, a vörösvérsejtek és a vérlemezkék lebegnek. A vértérfogat több mint felét alkotja, és túlnyomórészt vízből, valamint a benne oldott sókból (elektrolitokból) és fehérjékből áll. A plazmában lévő fehérje döntő többsége albumin. Albuminnak köszönhetően nem jut ki a folyadék a vérerekből a szövetek közé, valamint hozzákötődve szállítódnak olyan anyagok, mint a hormonok és különféle gyógyszerek. A plazma egyéb fehérjéi közé tartoznak az antitestek (immunglobulinok), melyek a szervezetet aktívan védik a vírusok, baktériumok, gombák és daganatsejtek ellen, valamint a véralvadási faktorok, amelyek a véralvadáshoz szükségesek.

A plazmának egyéb feladatai is vannak. Tartalékként működik, amely szükség esetén a hiányzó vizet pótolja, vagy a vízfelesleget eltávolítja a szövetekből. Amennyiben a test szöveteinek többletfolyadékra van szüksége, a plazmában lévő víz az elsőként felhasználható tartalék. A plazma megakadályozza a vérerek összeesését és elzáródását; a vérereket kitöltve és bennük átáramolva segíti fenntartani a testben a vérnyomást, valamint a keringést. A plazma szükség esetén a test felmelegítésében és hűtésében is szerepet játszik; a test szöveteiből meleget szállít oda, ahol erre szükség van, valamint azáltal, hogy azon testrészeken áramlik át, ahol több meleget veszít a test, például a karok, a lábak és a fej területén.

A vörösvértestek (eritrociták) a vértérfogat közel 40%-át teszik ki. A vörösvértestek a hemoglobin nevű fehérjét tartalmazzák, amely a vér piros színét adja, és képes az oxigént a tüdőben felvenni, és azt minden testszövethez elszállítani. A sejtek a test számára szükséges energia termeléséhez használják fel az oxigént, majd végtermékként széndioxidot képeznek belőle. A vörösvértestek szállítják a széndioxidot is a szövetekből vissza a tüdőbe. Ha a vörösvértestek száma túl alacsony (vérszegénység, anémia), a vér kevesebb oxigént szállít, és így fáradtság, gyengeség lép fel. Ha a vörösvértestek száma túl magas (policitémia), a vér túl sűrűvé válhat, így könnyebben alvad meg, ezáltal emelkedik a szívrohamok és szélütések lehetősége.

A fehérvérsejtek (leukociták) száma kevesebb, mint vörösvértesteké, az arány kb. 1:660-hoz. A fehérvérsejtek legfontosabb feladata a szervezet fertőzések elleni védelme. A fehérvérsejtnek öt fő típusa van. Legnagyobb számban előforduló típus a neutrofil , amely a baktériumok és gombák megölésén és bekebelezésén, valamint idegen anyagok eltávolításán keresztül védi a szervezetet a fertőzések ellen. A limfocitáknak három fő típusa van: a T-limfociták és a természetes ölő sejtek a vírusfertőzések ellen védenek, és felismernek, valamint elpusztítanak bizonyos daganatsejteket, a B-limfociták pedig antitestet termelő sejtekké alakulnak át. A monociták elhalt és sérül sejteket távolítanak el, és különféle kórokozók ellen nyújtanak védelmet. Az eozinofilek megölik a parazitákat, elpusztítják a daganatsejteket és részt vesznek az allergiás reakciókban. A bazofileknek ugyancsak az allergiás reakciókban van szerepük.

A fehérvérsejtek egy része simán halad a véráramban, másik részük azonban kitapad a vérerek falához, vagy akár az érfalon áthaladva bejut egyéb szövetekbe is. Amint a fehérvérsejtek eljutnak a fertőzés vagy, egyéb probléma helyére, olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek további fehérvérsejteket vonzanak oda. A fehérvérsejtek a hadsereghez hasonlóan működnek: szétoszlanak a testben, azonban adott pillanatban képesek összegyűlni és harcolni a kívülről behatoló kórokozók ellen. A fehérvérsejtek ezt a kórokozók bekebelezésével és megemésztésével érik el, valamint olyan antitesteket termelnek, amelyek az organizmusokhoz kötődve még könnyebben elpusztíthatóvá teszi azokat.

Ha a fehérvérsejtek száma túl alacsony (leukopénia), sokkal könnyebben alakulnak ki fertőzések. Ha a fehérvérsejtek száma a normál fölé emelkedik (leukocitózis), az nem feltétlenül okoz közvetlen tüneteket, vannak azonban bizonyos megbetegedések - fertőzés, leukémia - amelyeknek a magas sejtszám a jele.

A vérlemezkék (trombociták) a fehérvérsejteknél és a vörösvértesteknél is kisebb sejtszerű képletek. Kisebb számban vannak jelen, mint a vörösvértestek, az arány körülbelül 1:20-hoz. A vérlemezkék a véralvadásban vesznek részt: a vérzés helyére gyűlve és összecsapódva dugót képeznek, amely a vérerek eltömését segítik elő. Egyben olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek a további alvadást előmozdítják. Ha a vérlemezkék száma túl alacsony (trombocitopénia), sokkal könnyebben léphetnek fel bevérzések és kóros vérzések. Ha a vérlemezkék száma túl magas (trombocitémia) a vér sokkal könnyebben alvad meg, szélütést és szívrohamot okozva.