A feokromocitoma általában igen kicsiny. Egy kis feokromocitoma is képes azonban nagy mennyiségű, nagy hatású katekolaminokat termelni. A katekolaminok közé olyan hormonokat sorolunk, mint az adrenalin, a noradrenalin és a dopamin, melyek mind jelentősen emelik a vérnyomást, a pulzusszámot, és más olyan tünetet is kiváltanak, melyeket általában életveszélyes helyzetekben észlelnénk.

A feokromocitoma legfeltűnőbb tünete az akár igen súlyos magas vérnyomás. Tünetei még a szapora, lüktető pulzus, a fokozott izzadás, az álló helyzetben észlelhető szédülés, a szapora légzés, a hideg és nyirkos bőr, a súlyos fejfájás, a mellkasi és gyomortáji fájdalom, a hányinger, a hányás, a látászavarok, az ujjak bizsergése, a székrekedés és valami különös, közelgő szerencsétlenség érzete. Ha ezek a tünetek hirtelen és hevesen lépnek fel, leginkább a pánik szindróma rohamaihoz hasonlítanak. A betegek felében a tünetek hirtelen lépnek fel, majd meg is szűnnek, néha provokálhatja a tüneteket a daganatra gyakorolt nyomás, masszázs, bizonyos gyógyszerek (főleg az érzéstelenítők és a béta-blokkoló szerek), érzelmi megrázkódtatás és ritkán ugyan, de akár egy egyszerű vizeletürítés is. Számtalan esetben azonban ezek a tünetek szorongás miatt észlelhetők, és nem endokrin megbetegedésről van szó.

Az orvos nincs könnyű helyzetben feokromocitoma esetén, mert a betegek közel felének a makacs magas vérnyomáson kívül egyéb tünete nincs. Könynyebb a helyzete, ha a magas vérnyomás fiatalabb korban lép fel, ha a tünetek ingadoznak, ha a feokromocitoma egyéb tünetei is észlelhetők - ilyenkor aztán bizonyos laboratóriumi vizsgálatokra kerülhet sor. Egyes katekolaminok szintjét meg lehet mérni a vérben vagy a vizeletben. Előfordulhat, hogy a magas vérnyomás kezelésére az orvos - anélkül, hogy tudná, hogy feokromocitómáról van szó - béta-blokkolót ír fel. Feokromocitomában a béta-blokkolók tovább emelhetik a már amúgy is magas vérnyomást. Sokszor ez a fordított reakció tereli a gyanút feokromocitoma irányába.

Ha a katekolaminok szintje magas, komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálat segíthet a daganat megtalálásában. Hasznos lehet még az a vizsgálat, melynek során olyan radioaktív anyagot juttatnak be, amelyet a feokromocitoma felhalmoz. Ilyenkor egy izotóp szken segítségével lehet láthatóvá tenni a rádioaktív anyagot.

A legjobb kezelés általában a feokromocitoma eltávolítása. A műtétet azonban legtöbbször el kell halasztani addig, míg az orvos a daganat katekolamin termelését gyógyszeresen vissza nem tudja szorítani, ugyanis a sebészi beavatkozás alatt a katekolaminok magas szintje veszélyes lehet. Általában a hormontermelés megakadályozására használt szer a fenoxibenzamin. Ha a hormontermelés megszűnt, a következő lépésben már biztonsággal adható béta-blokkoló a további tünetek megszüntetése érdekében.

Amennyiben a feokromocitoma rosszindulatúnak bizonyul, esetleg tovább is terjedt, kemoterápia alkalmazható ciklofoszfamiddal, vinkrisztinnel és dakarbazinnal. Ezek a szerek lassíthatják a daganat növekedését. A MIBG nevű rádioizotóppal is igen hatásosan kezelhető a daganat, ez az izotóp ugyanis magát a tumorszövetet célozza meg. A daganat által termelt nagymennyiségű katekolaminok veszélyes hatásai majdnem mindig sikeresen kezelhetők folyamatos fenoxibenzamin vagy valamilyen hasonló szer és béta-blokkolók adásával.