Az Addison-kór kialakulása után nem sokkal a beteg gyengének, fáradtnak érzi magát és szédül, ha fekvő vagy ülő helyzetből feláll. Ezek a tünetek fokozatosan is kialakulhatnak és sokáig rejtve maradhatnak. Az Addison-kóros beteg bőre foltokban sötétebbé válik, mely hasonló a nap okozta barnuláshoz, azonban olyan helyeken is kialakul, melyeket a nap nem is ért. Még az eredetileg sötétebb bőrű betegek bőre is tovább sötétedik, habár esetükben a változás nehezebben vehető észre. Sötét szeplők keletkezhetnek a homlokon, az arcon és a vállakon; kékesfekete elszíneződés jelenhet meg a mellbimbók, az ajkak, a száj, a végbél, a herezacskó és a hüvely körül.

A legtöbb beteg súlya csökken, kiszáradnak, étvágyuk csökken, az izmokban fájdalom léphet fel, hányingerről, hányásról, hasmenésről panaszkodhatnak. Sokan képtelenek a hideget elviselni. Hacsak nem súlyos az állapot, a tüneteket esetleg csak stresszhelyzet hozza elő. Alacsony vércukorszinttel járó epizódok is felléphetnek, főleg gyermekekben, ilyenkor idegesség és rendkívül felfokozott étvágy a főbb tünetek.

Kezelés nélkül Addison-kórban súlyos hasi fájdalom, súlyos gyengeség, kritikusan alacsony vérnyomás, veseelégtelenség és sokk is felléphet (mellékvese krízis). A mellékvese krízist gyakran a szervezetet érő stressz váltja ki, baleset, sérülés, műtéti beavatkozás vagy súlyos fertőzés formájában. Az állapot akár rövid időn belül halálhoz is vezethet.

Mivel a tünetek gyakran feltűnés nélkül, lassan alakulnak ki, és a betegség korai szakaszában nem áll rendelkezésre olyan laborvizsgálat, amely egyértelműen mutatná a betegséget, az orvosok kezdetben sokszor nem gyanakszanak Addison-kórra. Néha egy jelentősebb stresszhelyzet az, mely egyértelművé teszi a tüneteket, és akár krízishelyzetet is teremthet.

A vérvizsgálatok alacsony nátrium- és magas káliumszintet mutatnak, valamint a vese működészavarát is. Ha ekkor az orvosban felmerül az Addison-kór gyanúja, ellenőrzi a kortizol szintet, mely alacsony lehet, és a kortikotropin szintet, ami viszont magas lehet. A kórisme megerősítéséhez azonban rendszerint a kortikotropin stimulációt követő kortizolszint mérés is szükséges. Amennyiben a kortizol szintje alacsony, további vizsgálatok kellenek annak tisztázására, hogy Addison-kórról, vagy másodlagos mellékvese elégtelenségről van-e szó.

A kiváltó októl függetlenül az Addison-kór életveszélyes betegség, és azt kortikoszteroidokkal kell kezelni. A kezelést általában szájon át adott hidrokortizonnal vagy prednizonnal (mesterséges kortikoszteroiddal) kezdik. Ha a beteg súlyos állapotban van, szükség lehet intravénásan vagy intramuszkulárisan adott kortizolra is, melyet később felválthat a hidrokortizon tabletta.

Mivel normálisan a szervezet a kortizol túlnyomó részét reggel termeli, a hidrokortizont is osztott adagokban kell bevenni, a legnagyobb adagot reggel. A hidrokortizon szedését a beteg soha nem hagyhatja abba. Nagyobb adagokra lehet szükség, ha a szervezetet stressz éri, főleg, ha fertőzésről van szó; súlyos hasmenésben vagy hányásban pedig átmenetileg esetleg át kell térni az injekciós alkalmazásra.

A legtöbb betegnek naponta kell szednie fludrokortizon tablettát is, hogy a szervezet normális nátrium- és káliumürítése fennmaradjon. Kiegészítő tesztoszteronra általában nincs szükség, annak ellenére, hogy a DHEA pótlása bizonyíthatóan javítja az életminőséget. A betegeknek ugyan egész életükben szedniük kell a gyógyszereket, a kilátásaik azonban így is kiválóak.