A hipertireózisnak számos oka lehet, például Basedow-kór, tireoiditisz, mérgező anyagok vagy besugárzás okozta gyulladás, toxikus pajzsmirigy göbök, valamint az agyalapi mirigy túlműködése esetén a pajzsmirigy fokozott stimulációja.

A hipertireózis leggyakoribb oka a Basedow-kór . A Basedow-kór egy autoimmun elváltozás, melyet a vérben keringő kóros fehérjék (antitestek) okoznak. Az antitestek a pajzsmirigyet arra serkentik, hogy felesleges mennyiségben állítson elő és jutasson a vérbe pajzsmirigyhormonokat. A hipertireózisnak ez a típusa gyakran öröklött (főleg nőkben), és majdnem mindig egyenletes pajzsmirigy-megnagyobbodást okoz. A Basedow-kór gyógyulhat spontán, kezelésre pedig csak a túlműködő fázisában van szükség.

Tireoiditisz alatt a pajzsmirigy gyulladását értjük. Szubakut fájdalmas tireoiditisz, szubakut fájdalmatlan tireoiditisz és sokkal ritkábban, Hashimoto-tireoiditisz esetében - mivel a gyulladt mirigyből a benne tárolt hormonok kiszabadulnak -, hipertireózis léphet fel. A tárolt hormonok kiürülése után általában hipotireózis alakul ki. Végül a mirigy működése általában helyreáll.

A gyulladás előbb említett, három fő formájához hasonlóan, toxikus anyagok expozíciója és besugárzás szintúgy hipertireózishoz vezethetnek.

A toxikus pajzsmirigy göb (adenoma) a pajzsmirigyen belül olyan körülírt terület, melyet kóros szövetszaporulat alkot. Ez a kóros szövet a pajzsmirigy-stimuláló hormon hatása nélkül is képes pajzsmirigyhormonok termelésére. Ezáltal a göb kikerül a pajzsmirigy normális szabályozása alól, és nagy mennyiségben termel pajzsmirigyhormonokat. A toxikus multinodularis golyva (Plummer kór) jellemzője, hogy a pajzsmirigyben számtalan göb keletkezik. Ez a betegség ritka serdülő- vagy fiatal felnőttkorban, a kor előrehaladtával azonban gyakoribbá válik.

Az agyalapi mirigy fokozott működése - a pajzsmirigy stimuláló hormon túltermelésén keresztül - szintén oka lehet a pajzsmirigy túlzott hormontermelésének, a hipertireózis hátterében azonban rendkívül ritkán áll.

A legtöbb hipertireózisos betegnek megnagyobbodik a pajzsmirigye, azaz golyvája van. Megnagyobbodhat az egész mirigy, vagy egyes területein göbök fejlődhetnek ki. A mirigy érzékeny és fájdalmas lehet.

A hipertireózis tünetei a kiváltó októl függetlenül a szervezet felgyorsult funkcióit tükrözik: szapora szívritmus és magas vérnyomás, szívritmuszavarok (arritmia), fokozott izzadékonyság, kézremegés, idegesség és feszültség, alvási nehézség (inszomnia), fokozott étvágy ellenére fogyás, fáradékonyság ellenére fokozott aktívitás, a bélműködés felgyorsulása időnkénti hasmenéssel. Idősebbek esetében a hipertireózis néha nem ezekkel a jellegzetes tünetekkel jár, hanem apátiás vagy rejtett formában jelentkezik; előfordul, hogy a beteg gyenge, aluszékony, zavart, viszszahúzódó vagy depressziós. A hipertireózis a szemen is okozhat elváltozásokat. A hipertireózis beteg olyan benyomást kelthet, mintha meredten bámulna.

Ha a hipertireózist Basedow-kór okozza, akkor a szemtünetek között szem körüli duzzanat, fokozott könnytermelés, irritáció és szokatlan fényérzékenység is előfordul. Két jellegzetes tünet társulhat még az előbbiekhez: a szemgolyók kidülledése (exoftalmusz) és kettőslátás (diplopia). A szemgolyók kidülledésének oka, hogy a szemgolyók mögötti térben egy anyag felszaporodik. A szemmozgató izmok gyulladása miatt működésük is károsodik és a szemek mozgása ill. a szemmozgások összehangolása nehézzé vagy lehetetlenné válik - ez okozza a kettőslátást. Előfordul, hogy a szemhéjak nem zárnak teljesen, így a szemgolyót idegen részecskék felsérthetik, vagy ki is száradhat. A szemelváltozások a Basedow-kór többi tünetéhez képest korábban is jelentkezhetnek, ezzel a kórisme felállítását megkönnyíthetik, legtöbbször azonban a többi tünettel egyidőben észlelhetők. Előfordulhat, hogy a szemtünetek a fokozott pajzsmirigyhormon termelés visszaszorítása után jelennek csak meg, vagy akkor súlyosbodnak.

Abban az esetben, ha a Basedow-kór a szemeket is érinti, a szemgolyók mögött felhalmozódott anyaghoz hasonló a bőrben is lerakódhat, leggyakrabban a sípcsont előtti területen. Ez a megvastagodott terület viszkethet, kivörösödhet és ujjal megtapintva keménynek tűnhet. Itt is előfordulhat, hogy a szemben lerakódott anyaghoz hasonlóan, a hipertireózis egyéb tüneteivel egyidőben, vagy korábban jelenik meg.

Az orvos általában a hipertireózisra annak tünetei alapján gondol. A vérvételi eredmények megerősítik a diagnózist. A vérvizsgálatok közül gyakran az első a pajzsmirigy-serkentő hormon (TSH) szintjének az ellenőrzése. Ha a pajzsmirigy túlműködik, a TSH szintje alacsony. Azokban a ritka esetekben azonban, amikor az agyalapi mirigy túlműködése áll fenn, a TSH szintje normális vagy magas. Ha a szérumban alacsony a TSH szintje, az orvos méri a vérben a pajzsmirigyhormonok szintjét. Ha felmerül a Basedow-kór lehetősége, az orvos ellenőrzi a vérben pajzsmirigy ellenes ellenanyagok jelenlétét. Ennél specifikusabb antitestek is vizsgálhatók, de erre csak ritkán van szükség.

Ha a gyanított elváltozás toxikus pajzsmirigy göb, akkor pajzsmirigy szcintigráfiával megállapítható, hogy a göb túlműködik-e, vagyis túlzott mértékben termel-e pajzsmirigyhormonokat. Ez a vizsgálat a Basedow-kór megítélésében is segíthet, ilyenkor ugyanis a szcintigráfiás vizsgálat során az egész mirigy túlműködése látszik és nemcsak egy körülírt területé. Tireoiditiszben a szcintigráfia alacsony aktivitást mutat.

A hipertireózis kezelése a kiváltó októl függ. Legtöbbször a hipertireózis oka gyógyítható, esetleg a tünetek megszűntethetők, vagy nagymértékben csökkenthetők. Kezelés nélkül azonban a hipertireózis feleslegesen túlerőlteti a szívet és más egyéb szerveket is.

A béta-blokkolók, például a propranolol, képesek a hipertireózis számos tünetét enyhíteni. Ezek a gyógyszerek lassítják a szapora szívműködést, csökkentik a reszketést és a feszültséget. Az orvosok ezért különösen hasznosnak tartják a béta-blokkolókat olyankor, amikor súlyos hipertireózis áll fenn, a beteg tünetei nyugtalanítóak vagy súlyosak, és egyéb kezelésre nem reagálnak. A béta-blokkolók azonban nem állítják helyre a kóros pajzsmirigy működést, ezért ezeket a gyógyszereket addig alkalmazzák, amíg más kezeléssel a hormontermelés vissza nem tér a normál szintre.

A hipertireózisban leggyakrabban használt gyógyszerek a propiltiouracil és a metimazol, hatásukat a mirigy hormontermelésének csökkentésével érik el. Mindkét gyógyszert szájon át kell szedni, magas dózissal kezdve, melyet később, a véreredmények tükrében csökkenteni lehet. Ezekkel a gyógyszerekkel a pajzsmirigy működése általában 6-12 hét alatt rendezhető. Nagyobb dózisokkal talán gyorsabb hatás érhető el, azonban a mellékhatások kockázata is nő. Ha terhes nő propiltiouracilt vagy metimazolt szed, szoros gondozás szükséges, mivel ezek a szerek átjutnak a méhlepényen, és golyvát vagy hipotireózist okozhatnak a magzatban. Európában gyakorta használt gyógyszer a karbimazol is, mely a szervezetben aztán szintén metimazollá alakul át.

Ritkán, a hipertireózis kezelésére szájon át adott jódot is használnak. Csak abban az esetben szokás alkalmazni, amikor a gyors eredmény a cél. Időnként a pajzsmirigy sebészi eltávolítása előtt is adják, a hipertireózis kezelése céljából. Nem szokás azonban hosszú távon használni.

A pajzsmirigy részlegesen elpusztítható szájon át adott radioaktív jóddal. A pajzsmiriggyel ellentétben ilyenkor a szervezet egészét nagyon kicsi radioaktivitás éri, mivel a jódot a pajzsmirigy veszi fel és koncentrálja. Ritkán van szükség ehhez kórházi ápolásra. A kezelés végeztével ajánlják, hogy a beteg 2-4 napig ne menjen csecsemő és kisgyermek közelébe. A munkahelyen nincs szükség speciális óvintézkedésre. Ugyanígy nem szükséges korlátozni a partnerkapcsolatokat sem. A teherbeesést azonban körülbelül 6 hónapig ajánlatos elkerülni.

Néhány orvos próbál a kezeléshez annyi radioaktív jódot használni, hogy a pajzsmirigynek csak akkora része pusztuljon el, amennyivel a hormontermelés éppen visszaáll a normális szintre és nem csökken le túlzottan. Mások ezzel ellentétben nagy dózisban adják, hogy a pajzsmirigy egésze elpusztuljon. A kezelésen átesett betegek legtöbbször egész életükben pajzsmirigyhormon pótlásra szorulnak. Az attól való félelem, hogy a radioaktív jód esetleg daganatot okozhat a későbbiekben, egyelőre nem tűnik megalapozottnak. A radioaktív jód nem adható terhes, vagy szoptató nőnek, mivel átjut a méhlepényen és kiválasztódik az anyatejbe, így a magzat, vagy a szoptatott csecsemő pajzsmirigye is elpusztulhat.

Fiatal hipertireózisos beteg esetén egy másik lehetséges kezelési mód a pajzsmirigy sebészi eltávolítása, a tireoidektómia. Sebészi beavatkozás szükséges lehet nagy golyva esetén is, vagy ha a beteg a hipertireózisban alkalmazott gyógyszerekre allergiás, vagy súlyos mellékhatások jelentkeznek. Ezzel a kezeléssel a betegek több, mint 90%-a végleg megszabadul a hipertireózistól. A sebészi kezelés után azonban gyakorta hipotireózis lép fel, és a beteg pajzsmirigyhormon pótlásra szorul egész további életében. A műtét ritka szövődményei a hangszalagok bénulása és a mellékpajzsmirigyek sérülése (a mellékpajzsmirigyek apró mirigyek, melyek a pajzsmirigy mögött helyezkednek el, és a vér kalciumszintjét szabályozzák).

Basedow-kórban a szem- és bőrtünetek kezelésére kiegészítő terápiára is szükség lehet. A szemtüneteken javíthat az ágy fejvégének megemelése, szemcsepp csepegtetése, a szemek bekötése, valamint időnként a vízhajtók is. A kettősláttás speciális szemüveg lencsével (prizma) megszűntethető. Végül, súlyos esetben szóba jön szájon át szedett kortikoszteroid, a szemüreg röntgenbesugárzása vagy a szemen végzett sebészeti beavatkozás. Kortikoszteroid tartalmú krémek vagy kenőcsök csökkenthetik a beteg bőr viszketését és keménységét. Gyakran a problémák hónapokkal, vagy évekkel később, kezelés nélkül is megszűnnek.