A centrális diabétesz inszipidusz általában az antidiuretikus hormon (vazopresszin) csökkent termelődésének következtében alakul ki. Ez a hormon a szervezet víztartalmának egyik szabályozója. Az antidiuretikus hormon egyedülálló sajátossága, hogy a hipotalamuszban termelődik, de az agyalapi mirigyben raktározódik és szükség esetén innen kerül a véráramba is.

A centrális diabétesz inszipidusz oka lehet a hipotalamuszban elégtelen mennyiségű antidiuretikus hormon termelődése. Máskor az agyalapi mirigy képtelen arra, hogy a véráramba juttassa az antidiuretikus hormont. A központi eredetű diabétesz inszipidusz okaként előfordul még sebészi beavatkozás során károsodott hipotalamusz vagy agyalapi mirigy; agysérülés, különösen, ha agyalapi töréssel jár; daganat; szarkoidózis vagy tuberkulózis; aneurizma (az artéria falának kiboltosulása) vagy az agyhoz vezető artériák elzáródása; az agyvelő- vagy az agyhártyagyulladások bizonyos formái; és egy ritka betegség, az ún. Langerhans-sejtes granulomatózis (hisztiocitózis-X). A diabétesz inszipidusz másik formája a nefrogén diabétesz inszipidusz, mely a vese betegsége esetén alakulhat ki.

A tünetek bármely életkorban kialakulhatnak fokozatosan vagy hirtelen is. Gyakran az egyedüli tünet a nagyfokú szomjúság és a nagy mennyiségben ürített vizelet. A beteg rengeteg folyadékot fogyaszt, mely elérheti a napi 4-40 litert is, ezzel pótolja a vizelettel vesztett folyadékot. A betegek gyakran a jéghideg vizet részesítik előnyben. Ha a folyadékpótlás akadályba ütközik, gyors kiszáradás veszélye fenyeget, mely vérnyomáseséshez, keringés-összeomláshoz vezethet. A beteg továbbra is nagymennyiségben üríti a híg vizeletet, mely főleg az éjszaka folyamán szembetűnő.

A diabétesz inszipidusz lehetősége akkor merül fel az orvosban, ha a beteg nagymennyiségű vizeletet ürít. Első vizsgálatként ellenőrzik, hogy nincs-e cukor a vizeletben, ezzel a diabétesz mellitusz kizárható. A vérvizsgálat több elektrolit kóros szintjét mutatja, jellegzetes a magas nátriumszint. A legjobb vizsgálati módszer a folyadékmegvonásos teszt, melynek során a beteget nem engedik folyadékot fogyasztani egy kb. 12 órás időtartam alatt és rendszeresen ellenőrzik a termelődő vizelet mennyiségét, a vérelektrolitok (a nátrium) szintjét és a beteg súlyát. A teszt ideje alatt orvos kíséri figyelemmel a beteg állapotát. A 12 óra elteltével - vagy ennél korábban, ha a beteg vérnyomása esik, vagy a pulzusszáma szapora lesz, vagy ha a testsúlya több, mint 5%-át elveszítette - az orvos felfüggeszti a vizsgálatot és antidiuretius hormont fecskendez be. Centrális diabétesz inszipidusz mellett szól, ha a beadott hormon hatására a fokozott vizeletürítés abbamarad, a vizelet koncentrációja nő, a vérnyomás nő és a szívműködés ritmusa helyreáll. Veseeredetű a diabétesz inszipidusz, ha az injekciót követően a vizeletürítés üteme nem csökken, a vizelet híg marad és a vérnyomás, illetve a szívritmus nem változnak.

Lehetőség van a hormon módosított formáit, a vazopresszint vagy dezmopresszint orrspray formájában, naponta többször adni. A dózist úgy kell beállítani, hogy a szervezet folyadékháztartása és a vizelet mennyisége normális legyen. Túl sok gyógyszer folyadék-visszatartáshoz, vizenyőhöz és egyéb problémákhoz vezethet. Ha a centrális diabétesz inszipiduszos beteg sebészeti beavatkozásra szorul vagy eszméletlen, az antidiuretikus hormont általában vénás formában adják.

A centrális diabétesz inszipidusz időnként olyan gyógyszerekre is jól reagál, amelyek az antidiuretikus hormon termelését serkenteni képesek, így a klórpropamidra, karbamazepinre, klofibrátra és számos húgyhajtóra (tiazidok). Súlyos diabétesz inszipidusz esetén azonban nem valószínű, hogy ezekkel a gyógyszerekkel sikerül a tüneteket teljesen megszüntetni.