A kiszáradás a szervezetben fennálló vízhiány.
Kiszáradás akkor lép fel, ha a szervezet több vizet veszít, mint amennyit felvesz. Hányás, hasmenés, vizelethajtók használata (a veséket a víz- és sókiválasztás fokozására serkentő szerek), erős verejtékezés (például a magas hőmérséklet, lázcsökkentés miatt), és a vízbevitel csökkenése egyaránt kiszáradáshoz vezethet.
A kiszáradás különösen gyakori idős emberek körében, mivel szomjúságközpontjuk nem
működik olyan jól, mint a fiataloké. Ezért az idős ember nem mindig ismeri fel, hogy
kiszáradt. Egyes rendellenességek, például a cukorbetegség, 
a diabétesz inzipidusz és az
Addison-kór növelheti a vizeletkiválasztást, emiatt
kiszáradást okozhat.
A kiszáradás először az agy szomjúságközpontját ingerli, az ember ezért több folyadékot iszik. Ha a vízbevitellel nem sikerül kompenzálni a vízveszteséget, a kiszáradás súlyosbodik. Az izzadás csökken, kevesebb vizelet ürül. A víz kiáramlik a sejtekből a véráramba, hogy a vér mennyiségét (vértérfogat) és a megfelelő vérnyomást fenntartsa. Ha a kiszáradás folytatódik, a szervezet szövetei elkezdenek kiszáradni, a sejtek összezsugorodnak, és működési zavarok lépnek fel. Az enyhe vagy mérsékelt kiszáradás tünetei a szomjúság, a csökkent verejtékezés, a csökkent bőr-rugalmasság, a csökkent vizeletürítés és a szájszárazság. Az agy sejtjei fokozottan érzékenyek a súlyos kiszáradásra. Ezért a zavartság a kiszáradás legjobb mutatója. A nagyon súlyos kiszáradás kómát okozhat.
A kiszáradás következményeként a vér nátriumszintje megnő. Ugyanakkor a kiszáradás gyakori okai (pl. az erős verejtékezés,
hányás és hasmenés) általában elektrolit-veszteséget okoznak - nátriumveszteség lép fel,
mivel azonban vízvesztés is fennáll, a nátriumszint növekszik. Ha elektrolithiány van a
véráramban, a víz kevésbé hajlamos elhagyni a sejteket és a véráramba kerülni. Ennek
eredményeként a véráram vízutánpótlása nem olyan jó, mint normális esetben. A vérnyomás
leeshet, szédülést és ájulást okozva, különösen felálláskor (az állapotot ortosztatikus
hipotenziónak nevezzük). Ha a víz- és az elektrolitok vesztése folytatódik, a vérnyomás
veszélyesen alacsonnyá válik, ami sokkot, és a belső szervek, például a vesék, a máj és
az agy súlyos károsodását eredményezi.
