Az elhízás a test felhasználását meghaladó kalória elfogyasztásának következménye. Hogy mennyi kalóriára van szükség, az személyenként változó, függ a kortól, a nemtől, a fizikai aktivitástól és a személy anyagcsere-sebességétől - attól, hogy milyen ütemben égeti el teste a kalóriákat.

Genetikai és környezeti tényezők is befolyásolják a testsúlyt, de hogy pontosan hogyan hatnak egymásra, az nem tisztázott. Egy lehetséges magyarázat, hogy a testsúly egy adott pont körül változik, hasonlóan egy termosztát beállításához. Néhány emberben ez a pont a normálisnál magasabb, ami megmagyarázhatja, hogy miért kövérek, és miért nehéz számukra a súlycsökkentés, és annak fenntartása.

Az elhízás gyakran családi öröklődést mutat. Ugyanakkor a családokat nemcsak gének, hanem a környezet is befolyásolja, és a két hatás elkülönítése nem könnyű. A testsúlyban mutatkozó különbségeknek a genetikai tényezők mintegy harmadát - kétharmadát magyarázzák.

Sok gén befolyásolja a testsúlyt. Egy, már azonosított gén - az ob gén - a leptin termelését befolyásolja. A leptin nevű fehérjét a zsírsejtek termelik. Ez az agyba jutva a hipotalamusz receptoraira hat (az agynak ez a része szabályozza az étvágyat). A leptin által hordozott üzenet az, hogy csökkenjen a táplálékbevitel, és növekedjen a kalória (energia) elégetésének mértéke. A kutatók felfedezték, hogy az ob gén mutációja megakadályozza a leptin termelését, és egerekben súlyos elhízást, továbbá az utódok számának jelentős csökkenését okozza. Ezekben az esetekben a leptin adagolása a normális mértékre csökkentette a testsúlyt. Ugyanakkor a szakemberek többsége úgy véli, hogy a legtöbb emberben sok gén befolyásolja a testsúlyt, és mindegyiknek csak kis hatása van. Ezeket a géneket még nem azonosították, ezért az elhízás genetikai utón történő kezelése a közeljövőben nem várható.

A jóléti társadalmakban az elhízás terjedésének egyik fő oka a fizikai aktivitás csökkenése. A kor előrehaladtával bekövetkező elhízásért szintén gyakran ez felelős. Az idős embereknek kevesebb kalóriára van szükségük. Ha a fizikai aktivitás nő, általában a táplálékbevitel is nő. Amikor azonban a fizikai aktivitás csökken, a táplálékbevitel nem mindig csökken kellő mértékben, sőt, néhány esetben még meg is nő.

A gazdag társadalmakban az étrend zsírtartalma magas. Az egyik probléma a magas zsírtartalmú étrenddel az, hogy nem aktiválja olyan hamar az "evést abbahagyni" (jóllakottság) választ, mint a szénhidrátok vagy a fehérjék. Ezért a magas zsírtartalmú ételekből általában többet fogyasztanak. Emellett a zsír több mint kétszer annyi kalóriát tartalmaz grammonként, mint a szénhidrátok és a fehérjék.

Az alkoholfogyasztásnak is szerepe lehet az elhízásban. Az alkohol növeli az elfogyasztott kalóriák számát, mivel rendszerint az élelem mellett fogyasztják. Egyetlen kupica (3 cl) likőr 80-90 kalóriát tartalmaz. Egy pohár (kb. 3,5 dl) sör (aminek kb. 8% az alkoholtartalma) 150 kalóriát tartalmaz. Az alkoholt elfogyasztása után a szervezet energiaként hasznosítja, így az ételből származó kalóriák zsírként rakódnak le. Emellett az alkohol serkenti az étvágyat, és az önkontrollt is csökkenti.

Társadalmi-gazdasági szempontok is erőteljes hatással vannak az elhízásra, főleg nők esetében. Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban az elhízás több, mint kétszer olyan gyakori a társadalmilag és gazdaságilag alacsonyabb osztályba tartozó nőknél, mint a magasabb osztályba tartozóknál.

Azoknak, akik már gyermekkorukban elhíznak, nagyobb esélyük van arra, hogy felnőtt korukban is elhízottak legyenek. Ennek fő oka az, hogy a csecsemő- és gyermekkorban fellépő súlynövekedéskor új zsírsejtek alakulnak ki. A gyermekkorukban elhízott személyek testében akár ötször annyi zsírsejt is lehet, mint a gyermekkorukban normál testsúllyal rendelkezőknek. Mivel a sejtek száma nem csökkenthető, a súlyvesztés csak a sejtek zsírtartalmának csökkentésével érhető el. Ez korlátozhatja a súlyvesztés mértékét, és megnehezítheti a normális testsúly fenntartását.

A terhesség alatt bekövetkező súlynövekedés normális és szükséges. Néhány nő esetében azonban a terhesség a súlyproblémák kezdete, sokat híznak, és nem fogynak le a terhesség után. Ha a nő több gyermeket is szül egymás után, a probléma súlyosabbá válhat.

A menopauza után is sok nő hízik meg. Ebben az időszakban a hormonális változások átrendezik a szervezet zsírtartalmát, a zsír a csípőről a derékra és a combra helyeződik át. (Ez az átrendeződés növeli egyes egészségügyi problémák kockázatát. ) Az ebben a korban fokozatosan és öntudatlanul bekövetkező aktivitás csökkenés szintén szerepet játszik a súlygyarapodásban.

A pszichológiai tényezőket, például az érzelmi zavarokat már nem tekintik az elhízás jelentős okainak. A stressz azonban befolyásolhatja a testsúlyt. Stressz hatására egyesek többet esznek, mások pedig kevesebbet.

Hormonális zavarok ritkán okoznak elhízást. Ha a mellékvese túl sok kortizolt termel (Cushing-szindróma), az elhízás szokatlan formája alakul ki. Ennek során a zsír csak a törzsön gyűlik össze, a karok és a lábak soványak maradnak. A policisztás petefészek szindróma szintén szerepet játszhat az elhízásban. Egyes esetekben a vér megnövekedett inzulinszintje (hiperinzulinémia) okoz elhízást.

Sok, gyakori betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszer is elősegíti az elhízást. Ilyen gyógyszerek a pszichológiai és a neurológiai rendellenességek kezelésére szolgáló készítmények (sok antidepresszáns és antipszichotikum), néhány vérnyomáscsökkentő (például a béta-blokkolók), a kortikoszteroidok és a cukorbetegség kezelésében használt egyes szerek (pl. az inzulin).

A dohányzás abbahagyása általában súlygyarapodáshoz vezet. A nikotin csökkenti az étvágyat, és növeli a lebontás sebességét. Ezért a nikotinbevitel megszűnésével a táplálékfelvétel megnő, a lebontás sebessége pedig csökken, vagyis kevesebb kalória ég el. Emiatt a testsúly 5-10%-kal növekedhet.

A többlet zsír befolyásolja az általános megjelenést. A súlyosan elhízott emberek általában szabálytalanul járnak, alkalmazkodva testsúlyukhoz. Szélesebb állásuk miatt kevésbé biztos a járás, az izületek fokozottan terhelődnek. Ennek következményeként artrózis fejlődhet ki, vagy ha fennáll, állapota - főleg a csípőben, a térdekben és a bokában - rosszabbodhat, emiatt a járás még nehezebbé válik. A derékban fájdalom léphet fel, a fáradtság is gyakori. A fizikai és a szociális aktivitás a fáradtság, a mozgáshiány és az egyéb komplikációk miatt csökkenhet. A lábfej és a boka gyakran megdagad a felgyülemlett folyadéktól (ödéma).

Mivel az elhízott emberek testfelülete testsúlyukhoz képest viszonylag kicsi, nem képesek hatékonyan megszabadulni a hőtől, a sovány embereknél többet izzadnak. Különösen magas a bőrbetegségek aránya, mivel a nedvesség felgyűlik a bőrredőkben.

Az elhízott emberekben légzési nehézségek alakulhatnak ki, légzésük még minimális megerőltetés esetén is kapkodóvá válhat. Ezeket a problémákat a tüdőt összenyomó, a rekesz (a mellkast a hastól elválasztó izom) alatt és a mell falán felgyűlt zsír okozza. Tovább csökkentheti a légáramlást a torok mellett felgyűlő zsír, ami a légutakat szűkíti. A háton alvás tovább nehezíti a légzést (testsúlytól függetlenül). A légzésproblémák alvászavarokat okozhatnak, a légzés rövid időre, ismételten leállhat (ezt az állapotot alvási apnoénak nevezzük). s Az alvási apnoé nappali álmossághoz és egyéb problémákhoz, például magas vérnyomáshoz és szélütéshez vezethet.

Az elhízás sok betegség kialakulásának kockázatát növeli. Például, mivel a szívnek erőteljesebben kell dolgoznia, a szívelégtelenség gyakoribb elhízott emberek között. Egyes rákok - nőkben a mell, a méh és a petefészkek és a vastagbél, férfiakban a végbél és a prosztata daganatai - gyakoribbak az elhízott embereknél. A menstruációs zavarok, az artrózis, a köszvény és az epehólyag-betegség is gyakoribb.

A rendellenességek kialakulása a többlet zsír elhelyezkedésétől függ. Férfiakban és menopauza után levő nőkben a zsír általában a hason gyűlik fel (hasi elhízás), ami ún. alma-formájú testet eredményez. Nők esetében a zsír a combokon és a farpofákon gyűlik fel (alsótest-elhízás), körte-formát okozva. A hasi elhízás növeli a koszorúér-betegség, a szélütés, a magas vérnyomás, a 2. típusú cukorbetegség és a vér magas zsír- (lipid) szintjének kockázatát. Hasi elhízás esetén már a testsúly 5-10%-os csökkentése is jelentősen csökkenti ezeket a kockázatokat. Magas vérnyomás esetén a vérnyomás csökken, a 2. típusú cukorbetegségben szenvedők több mint fele abbahagyhatja az inzulin vagy az egyéb vércukorszint-csökkentő szer szedését. A súlyvesztés és az alacsony zsírtartalmú étrend csökkenti a vérben található zsírok mennyiségét.

Az elhízás két-háromszorosára növeli az idő előtti halálozás kockázatát. Minél súlyosabb az elhízás, annál nagyobb a kockázat. Az Egyesül Államokban évente 300.000 halál tulajdonítható az elhízásnak.

A soványságot értékelő kultúrákban az elhízottság pszichológiai vagy érzelmi problémákat okozhat. Sok fiatal, elhízott nőnek csúnya a testformája, ami társadalmi helyzetekben félénkséghez és kényelmetlenséghez vezet. Az elhízott emberek előítéleteket és diszkriminációt kapnak, emiatt úgy érzik, elutasítják őket, és az önbecsülésük is csökken. A depresszió azonban nem gyakoribb a kövér emberek között, a soványakhoz viszonyítva.

Az elhízás diagnosztizálása egyszerű, súlyosságát a BMI alapján lehet meghatározni. További, például a testösszetétel megállapítására vonatkozó vizsgálatok ritkán szükségesek.

A kezeletlen elhízás általában rosszabbodik. Hiába segítünk az embereknek lefogyni és tartani testsúlyukat, a legtöbb ember ismét elhízik, általában 3 éven belül. Az az elképzelés, hogy a súly elvesztése majd visszanyerése (súlyingadozás) egészségügyi problémákat okoz, alaptalan, és ez nem akadályozhatja az elhízott embereket a fogyókúrában.

A súlyvesztéshez az embernek kevesebb kalóriát kell fogyasztania, mint amennyit eléget. Ez a kalóriabevitel csökkentésével, vagy fokozott fizikai aktivitással érhető el (ezáltal több kalória ég el). Általában mindkét módszert alkalmazni kell.

Különböző embereknek különböző hozzáállásra van szükségük. Egyesek önmagukban próbálkoznak, mások hasonló célú emberekkel csoportokat alakítanak. Ilyen csoportok az "Overeaters Anonymous" (OA), "Take Off Pounds Sensibly" (TOPS), továbbá a közösségi és a munkahelyi programok. Könyveket, újságcikkeket, speciális diétákat és súlycsökkentő, például húspótló termékeket is segítségül lehet hívni. Ezeknek a módszereknek a hasznosságáról azonban kevés információ áll rendelkezésre.

Mások szervezett programokban vesznek részt. A tanácsadás általában heti rendszerességgel történik, aminek során a beteg tájékoztató és útmutató anyagokat kap. A tanácsadó lehet képzett egészségügyi szakember is. Az ilyen programok időtartama korlátozott, sokan idő előtt abbahagyják. Az áruk heti 15 dollártól a hat hónapos 3000 dolláros kezelésig terjed. Hatékonyságukról keveset lehet tudni. Könnyű elérhetőségük és a testsúlycsökkentés iránti vágy miatt azonban népszerűvé váltak.

A legtöbb fogyókúrás program az étrendre (táplálkozási tanácsadással) és a tornagyakorlatokra összpontosít. A legtöbb program részét képezi a viselkedés megváltoztatása, hogy ezzel is elősegítse az étrend és a tornagyakorlatok betartását. Ezekkel a módszerekkel azonosítani, majd változtatni lehet a túlzott táplálékfogyasztás kiváltásában szerepet játszó tényezőkön (például azon, hogy ha megéhezett, vásároljon magának valamit, vagy hogy otthon nagy energiatartalmú rágcsálnivalót tartson). Az orvos súlycsökkentő szereket is írhat fel a fogyókúrás program keretében.

Fogyókúra és táplálkozási tanácsadás:A fogyókúra csak akkor hasznos, ha végleges változásokat idéz elő a táplálkozási szokásokban. Az elismert programok megtanítják az embereknek, hogyan változtassanak biztonságosan, érzéssel és fokozatosan étkezési szokásaikon, növelve az összetett szénhidrátok (gyümölcsök, zöldségek, kenyér- és tésztafélék) és csökkentve a zsírok fogyasztását. A divatos fogyókúrák veszélyesek lehetnek, ezért kerülendők. Az enyhén elhízott emberek esetében csak kis mértékben kell korlátozni a kalóriabevitelt, diétás zsír használata ajánlott. A napi kalóriabevitelt általában 1200-1500-ra kell csökkenteni. Régebben 800 vagy kevesebb kalóriát tartalmazó étrendet is alkalmaztak, ma azonban már egyre inkább kerülik ezeket. Az ilyen fogyókúrák után a többlet testsúly általában gyorsan visszatér.

Testmozgás:A rendszeres, mértéktartó torna segíthet a súlycsökkentésben. Az egyik gyakran ajánlott cél a heti 5-7 alkalommal végzett minimum 30 perces torna. A gyakorlatok növelik az elégetett kalória mennyiségét. A torna azonban nem pótolja a kalóriabevitel korlátozását. Körülbelül 1 óra séta szükséges egy alkoholos ital energiájának elégetéséhez, egyetlen sajtos sütemény energiájának felhasználásához 1 órát kell futni.

A testmozgás, például a kocogás, a gyors séta (óránként 5-6 km), a kerékpározás, a teniszezés, a korcsolyázás és a síelés több kalóriát égetnek el, mint a kevésbé aktív gyakorlatok. A gyors séta például 4 kalóriát éget el percenként, tehát napi egy óra sétával 240 kalória égethető el. A futás hatékonyabb, percenként 6-8 kalória elvesztését okozza.

Gyógyszerek:Régebben a fenfluramin és a fentermin (gyakran csak fen-fen-ként emlegetett) kombinációját tartották a leghatékonyabb kezelésnek. A fenfluramint azonban bevonták a piacról, mert fogyasztói között szívbillentyű-problémákat okozott. Pillanatnyilag hét fajta receptköteles súlycsökkentő szer kapható: orlisztát, szibutramin, fentermin, benz-fetamin, dietil-propion, mazindol és fendimetrazin. Az orlisztát gátolja a zsír lebontását és felszívódását a belekben, ezért hatása megegyezik az alacsony zsírtartalmú étrendével. A szibutramin, a fentermin, a benzfetamin, a dietil-propion, a mazindol és a fendimetrazin az agyban az étvágy kiváltásáért felelős területek kémiai aktivására hatva csökkentik az étvágyat. A szerekkel elért súlycsökkenés ritkán több, mint 10%. Néhány vény nélkül kapható fogyókúrás szer, például egyes gyógynövények a metabolizmus serkentésével vagy a teltségérzés növelésével segítik elő a súlycsökkenést. Noha általában ártalmatlanok, többnyire azonban hatástalanok, és ha stimulánsokat (például efedra) tartalmaznak, kerülni kell őket. Az elhízás kezelésére szolgáló új szerek kifejlesztése is folyamatban van.

Műtét:Súlyos elhízás (40 feletti BMI) esetén műtéti kezelésre is szükség lehet. A műtétnek két formája van. A vertikális szalagos gasztroplasztika során kapocssor és szalag segítségével, ami korlátozza a táplálék bejutását a gyomorba, egy kb. 300 ml-es zsebet alakítanak ki, ami jelentősen csökkenti az egyszerre elfogyasztható étel mennyiségét. A gyomor-bypass műtét során (ami valamivel hatékonyabb) a vékonybél egy részét megkerülik, csökkentve ezzel a felszívott tápanyagok mennyiségét. Ezeket a műtéteket eredetileg a hasfal megnyitásával végezték. Egyre gyakoribb azonban a laparoszkóppal végzett műtét; ez lényegében egy cső, amit a köldök alatt vágott kis nyíláson át juttatnak a hasüregbe.

A laparoszkóppal végzett műtét kevésbé megterhelő, a műtét utáni felépülés sokkal gyorsabb.

Ezekkel a műtétekkel nagy fogyás - a túlsúly fele vagy még több, illetve 35-50 kg testsúly elvesztése - érhető el. A súlyvesztés eleinte gyors, majd 2 éves időtartam alatt fokozatosan lassul. A súlyvesztés gyakran éveken át megtartható. A súlyveszteség nagyban csökkenti az elhízással kapcsolatos szövődmények (pl. magas vérnyomás vagy cukorbetetgség) kockázatát, javítja a beteg hangulatát, önbecsülését, testformáját, aktivitását, munkavégző és kommunikációs képességét.

A különleges intézményben végzett műtét jól tolerálható. Kevesebb mint 10%-ban lépnek fel komplikációk, a halálozás 1% alatt van.