A szervezetben található kálcium legnagyobb része a csontokban van, de ezen kívül a sejtek (főként az izomsejtek) és a vér is tartalmaz némi kálciumot, de ez csak a szervezet kálcium tartalmának 1%-a. A kálcium elengedhetetlen az izmok összehúzódásához, és sok enzim normális működéséhez. Szükséges a csontok és a fogak kialakulásához, a véralvadáshoz és a normális szívritmus fenntartásához is.
A szervezet pontosan szabályozza a sejtek és a vér kálciumtartalmát. Napi 1000-1500 milligramm kálciumbevitelre van szükség, de arra is, hogy a vesék a feleslegben levő kálciumot a vizelettel kiürítsék. A kálcium szükség esetén a csontokból kiválva a vérbe jut, fenntartva a vér állandó kálciumszintjét. Ha azonban túl sok kálcium válik ki a csontokból, azok meggyengülnek, csontritkulás (oszteoporózis) alakul ki.
A vérben levő kálcium szintjét főként két hormon szabályozza: a mellékpajzsmirigy-hormon és a kalcitonin. A mellékpajzsmirigy-hormont a nyakban, a pajzsmirigy körül található négy mellékpajzsmirigy termeli. Ha a vér kálciumszintje csökken, a mellékpajzsmirigyek több hormont, míg, amikor a vér kálciumszintje nő, kevesebb hormont termelnek. A mellékpajzsmirigy-hormon az emésztő rendszert több kálcium felszívására, a veséket pedig a D-vitamin aktiválására serkenti. A D-vitamin tovább növeli a bél kálcium-felszívó képességét. Emellett a mellékpajzsmirigy-hormon a csontokat a kálcium vérbe ürítésére serkenti, a veséket pedig arra készteti, hogy azok kevesebb kálciumot ürítsenek a vizelettel. A pajzsmirigy sejtjei által termelt kalcitonin a csontok lebontásának lelassításával csökkenti a vér kálciumszintjét.
