MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Húgyhólyaggyulladás
A cisztitisz a húgyhólyag gyulladása.
A betegség nőkben gyakori, különösen a fogamzóképes években. Ennek több oka van - a
húgycső rövid és közel van a hüvelyhez és a végbélnyíláshoz, ahol gyakran vannak jelen
baktériumok. A szexuális kapcsolat is szerepet játszik, mivel a közösülés sérüléseket
okozhat a húgycsőben, valamint a baktériumok felhúzódhatnak a húgyhólyagba. A terhes nők
különösen veszélyeztetettek, mert már a terhesség maga is akadályozhatja a húgyhólyag
kiürítését.
A pesszárium használata növeli a betegség kockázatát, feltehetőleg azért, mert az azon
használt spermicidek elnyomják a normális baktériumflórát, így a húgyhólyaggyulladást
okozó baktériumok bejuthatnak a hüvelybe. Ritkán a betegség vissza-visszatér, mert
rendellenes összeköttetés alakult ki a húgyhólyag és a vagina között (vezikovaginális
sipoly).
A betegség férfiaknál ritkábban fordul elő. Náluk általában a húgycső gyulladásával
kezdődik, ami később a prosztatára, majd a húgyhólyagra terjed át. Az ismétlődő
húgyhólyaggyulladásért leggyakrabban a prosztata tartós bakteriális fertőzése felelős.
Antibiotikumokkal a húgyhólyagban található baktériumok gyorsan elpusztíthatók, a
legtöbb szer azonban nem képes annyira behatolni a prosztatába, hogy meggyógyítsa az ott
fennálló fertőzést. Következésképpen a gyógyszeres terápia végeztével a prosztatában
található baktériumok gyakran újra megfertőzik a húgyhólyagot. Katéter vagy más, műtét
folyamán használt eszköz szintén megbetegedést okozhat, ha baktériumokat juttat a
húgyhólyagba.
Amennyiben a vizelet áramlása vesekő vagy megnagyobbodott prosztata miatt részben
elzáródik, a fertőzött vizelet nem tud távozni, az abban levő baktériumok elszaporodnak,
így nagyobb esély van fertőzés kialakulására az elzáródás feletti területen.
Férfiakban és nőkben is kialakulhat rendellenes összeköttetés a húgyhólyag és a belek
között (vezikoenterális sipoly), így levegő és olykor gázt termelő baktériumok juthatnak
a húgyhólyagba, ahol szaporodni kezdenek. A vizeletben légbuborékok jelenhetnek meg
(pneumaturia). Szerkezeti rendellenesség (pl. méh- vagy hólyagsüllyedés) miatt a
húgyhólyag elégtelenül ürülhet, és ez a beteget hajlamossá teszi a
húgyhólyaggyulladásra.
Egyes esetekben a húgyhólyagfertőzés nélkül is gyulladásba jön (intersticiális
cisztitisz).
Panaszok, tünetek
A betegség általában gyakori, sürgető vizelési ingert okoz, a vizelés égő, fájdalmas
érzést kelt. A sürgető vizelési inger miatt akaratlan vizelés (inkontinencia) is,
főleg idős betegekben. Láz ritkán jelentkezik. A fájdalom többnyire a szeméremcsont
felett és néha a deréktájon érezhető. További tünet a gyakori éjjeli vizelés
(nokturia). A vizelet gyakran (a betegek kb. 30%-ában) zavaros, és vér látható benne.
A tünetek kezelés nélkül is elmúlhatnak.
Egyes esetekben a betegség - főleg idősekben - nem okoz tüneteket, és más okból
végzett vizsgálatok derítenek fényt a jelenlétére. Az olyan betegekben, akik
húgyhólyagja idegsérülés miatt nem működik megfelelően (neurogén hólyag
) vagy tartós katéterrel rendelkeznek, a betegség esetleg nem
okoz tüneteket, amíg vesefertőzés vagy megmagyarázhatatlan láz nem alakul ki.
Kórisme
A betegség tipikus tünetei alapján azonosítható. A középsugárból vesznek
vizeletmintát,
így az nem szennyeződik a hüvelyből
vagy a pénisz végéről származó baktériumokkal. Néha tesztcsíkot helyeznek a mintába,
ezzel gyorsan és egyszerűen kimutatható két, a vizeletben normálisan nem található
anyag. A vizsgálat kimutatja a baktériumok által termelt nitriteket, valamint a
leukocita észterázt (egyes fehérvérsejtekben található enzimet) is, ami arra utal,
hogy a szervezet megpróbálja eltávolítani a vizeletből a baktériumokat.
A vizeletmintát mikroszkóp alatt vizsgálják meg, hogy tartalmaz-e vörös- vagy
fehérvérsejteket, illetve egyéb anyagokat. A baktériumokat megszámolják, majd
tenyésztéssel meghatározzák a baktérium fajtáját. Ha a betegben fertőzés áll fent,
valamelyik baktérium általában nagy számban van jelen.
Férfiakban a középsugárból származó vizeletminta általában elég a diagnózis
felállításához, nőkben azonban az gyakran szennyeződik a hüvelyben vagy a
szeméremtesten található baktériumokkal. Ha a vizelet csak kevés baktériumot, vagy
egyszerre sokfélét tartalmaz, valószínűleg szennyeződött a mintavétel során. A
szennyeződés elkerülésére az orvosnak a vizeletet néha hólyagkatéterrel kell nyernie.
Fontos, hogy az orvos megtalálja a húgyúti fertőzés okát a különböző
betegcsoportokban. Az okot meg kell találni 5 évnél fiatalabb gyermekekben, bármilyen
korú férfiban és az olyan nőkben, akikben a fertőzés gyakran ismétlődik (évente 3-nál
többször), főleg ha azt elzáródás, felső húgyúti fertőzés vagy Proteus
baktériumfertőzés tünetei kísérik. Ezekben a betegekben nagyobb esély van olyan
kiváltó okra (pl. nagy vesekőre), ami a fertőzést kezelő gyógyszerek mellett más
különleges kezelést igényel. Olyan röntgenvizsgálat végezhető, amihez
röntgenfelvételen látható, és a veséken át a vizeletbe kerülő kontrasztanyagot
fecskendeznek egy vénába. A felvételeken a vesék, a húgyvezetékek és a húgyhólyag
láthatók. Ürítéses cisztouretrográfiában kontrasztanyagot fecskendeznek a
húgyhólyagba, majd felvételeket készítenek annak ürüléséről. Ez jó módszer - főképpen
gyermekekben - a húgyhólyagból a húgyvezetékekbe visszaáramló vizelet (reflux)
kimutatására, ezenkívül kimutathatja a húgycső szűkületét is. A retrográd uretrográfia
során a kontrasztanyagot a húgycsőbe juttatják, ezzel a húgycső szűkülete,
kidomborodása és rendellenes összeköttetése (sipolya) mindkét nem esetében
kimutatható. A húgyhólyagot közvetlenül, vékony optikai eszközzel vizsgálva
(cisztoszkópia) a probléma esetleg azokban az esetekben is kimutatható, amikor a
betegség a kezelésre nem reagál.
Kezelés
Akikben gyakran alakul ki húgyhólyagfertőzés, folyamatosan kis dózisú
antibiotikumokat szedhetnek. Ez bevehető naponta, hetente háromszor, illetve szexuális
együttlét után.
Sok folyadék fogyasztása segíthet a betegség megelőzésében. A vizelet ürítése sok
baktériumot kimos a húgyhólyagból, a maradékkal a szervezet önmagában is el tud bánni.
A betegséget általában antibiotikumokkal kezelik. A tüneteket nem okozó
húgyhólyaggyulladás kezelése ártalmas lehet, mert több antibiotikumra rezisztens
baktérium fejlődhet ki. Terhes nőkben a tüneteket nem okozó betegséget is kezelik,
mivel nagyobb a kockázata annak, hogy a kórokozók elérik és megfertőzik a veséket.
Antibiotikumok felírása előtt az orvos eldönti, hogy a betegben fennáll-e olyan
állapot, ami a betegséget súlyosbíthatja (anatómiai rendellenesség, cukorbetegség),
illetve, hogy immunrendszere legyengült-e (ami csökkenti a beteg ellenálló képességét
a fertőzésekkel szemben). Ilyen állapotok esetén hatékonyabb antibiotikumokra lehet
szükség hosszabb időn át, főként azért, mert a fertőzés könnyen visszatérhet, amint az
antibiotikumot elhagyják.
Nőkben 3 napig, szájon át adott antibiotikum általában elegendő, ha a fertőzés nem
okozott szövődményeket, habár néhány orvos egyetlen dózist alkalmaz. Makacs
fertőzésben az antibiotikumot általában 7-10 napig adják. Férfiakban a szer adásának
időtartama 10-14 nap, mivel a rövidebb kezelés gyakran a betegség ismételt
felbukkanásához vezet.
A tünetek, főként a gyakori, sürgető vizelés inger és a fájdalmas vizelés több
szerrel enyhíthetők. Egyes szerek, pl. az atropin, enyhítik a sürgetést okozó
húgyhólyag-összehúzódásokat. Más szerek, pl. a fenazopiridin, a gyulladt szövetek
nyugtatásával csökkentik a fájdalmat.
A vizeletelfolyás akadályozó elzáródást vagy a fertőzést elősegítő strukturális
elváltozást, pl. a méh- vagy hólyagsüllyedést esetleg műtéttel kell kezelni. Az
elzáródott területről a vizeletet katéterrel leeresztve a fertőzés kezelhető. A műtét
előtt általában antibiotikumot adnak, ez csökkenti annak esélyét, hogy a fertőzés
szétterjed a szervezetben.