Gyakran a betegséget a húgyvezeték és a vesemedence határán elhelyezkedő elzáródás okozza. Ilyen típusú elzáródást eredményezhet például:

• Anatómiai rendellenesség - pl. ha a húgyvezeték túl magasan csatlakozik a vesemedencébe
• E csatlakozási pontnál a lefelé mozgó, süllyedő vese által okozott megtöretés
• A vesemedencében található kő (kalkulusz)
• A húgyvezetéket összenyomó heges kötegek, rendellenesen elhelyezkedő artéria vagy véna, illetve daganat

A kórkép a vesemedence és a húgyvezeték átmenet alatt található elzáródástól, illetve a húgyhólyagból visszaáramló vizelettől (refluxból) is kialakulhat Ilyen elzáródást okozhat például:

• A húgyvezetékben található kő
• A húgyvezetékben vagy környékén lévő tumor
• A húgyvezeték szűkülete veleszületett fejlődési rendellenesség, sérülés, fertőzés, sugárkezelés vagy műtét miatt
• A húgyhólyag vagy a húgyvezeték izmainak vagy idegeinek rendellenességei
• Hegszövet képződése a húgyvezetékben vagy környékén műtét, röntgensugárzás vagy gyógyszerek (főként methysergid) miatt
• A húgyvezeték alsó részének a húgyhólyagba türemkedése (ureterokele)
• A húgyhólyag, a méhnyak, a méh, a prosztata vagy más, a medencében található szerv daganata
• A húgyhólyag és a húgycső között a vizelet folyását gátló elzáródás, pl. prosztata-megnagyobbodás (leggyakrabban a jóindulatú prosztata-hiperplázia okozza ) vagy széklet-beékelődés miatt
• Veleszületett fejlődési rendellenesség vagy sérülés miatt kórosan összehúzódó húgyhólyag.

Mindkét vesén kialakuló hidronefrózis alakulhat ki terhesség alatt, mivel a megnagyobbodó méh összenyomja a húgyvezetékeket. A terhesség alatt bekövetkező hormonális változások tovább súlyosbíthatják a problémát, csökkentve a vizeletet a húgyvezetékekben továbbító izomösszehúzódások számát. A betegség általában a terhességgel együtt véget ér, habár a vesemedence és a húgyvezetékek kissé tágabbak maradhatnak a terhesség után is.

A tünetek az elzáródás okától, helyétől és időtartamától függenek. Ha az elzáródás gyorsan alakul ki (akut hidronefrózis), általában vesegörcsöt okoz - gyötrő, időszakos fájdalmat az érintett oldali lágyékon (a bordák és a csípő közötti területen). Részleges elzáródáskor a vizelet folyása lelassul. Ha teljesen eláll, akkor valószínűleg mindkét veséből kivezető húgyvezeték vagy a húgycső záródott el teljesen.

A lassan kifejlődő (krónikus) hidronefrózisban szenvedőknek nincs tünetük, vagy rohamokban jelentkező fájdalmas diszkomfortot éreznek az érintett oldali ágyékon. Néha a vese lefelé süllyed, ezért a vesemedence átmenetileg túltelődhet, vagy a húgyvezeték elzáródhat. Ilyenkor fájdalmas, időszakosan jelentkező hidronefrózis alakul ki.

A betegség enyhe bélrendszeri tüneteket, pl. hányingert, hányást és hasi fájdalmakat okozhat. Ilyen tünetek léphetnek fel olyan születési rendellenességgel rendelkező gyermekben, akinek a húgyvezetéke és a vesemedencéje túl szűk. A húgyúti fertőzések - gennyes vizelettel, valamint a húgyhólyag vagy a vesék környékén érzett kellemetlen érzéssel - igen gyakoriak. Ha a vizelet útja elzáródott, kövek képződhetnek. Ha mindkét vese elzáródott, veseelégtelenség léphet fel.

A korai diagnózis fontos, mert a legtöbb, elzáródást okozó állapotot meg lehet szüntetni, a késlekedés viszont visszafordíthatatlan vesekárosodáshoz vezethet. Az orvosban a gyanúja fizikális vizsgálat alapján merül fel. A feszülő vese néha kitapintható deréktájon, főleg ha jelentősen megnagyobbodott csecsemőkben, gyermekekben vagy vékony felnőttekben.

Az orvos vizsgálatokra van utalva a diagnózis felállításában. Gyakran végeznek első diagnosztikus vizsgálatként hólyag-katéterezést (üreges, hajlékony szondát vezetnek be a húgycsövön keresztül). Amennyiben a húgyhólyagból nagy mennyiségű vizelet bocsátható le, akkor az elzáródás helye a hólyagnyak vagy a húgycső.

A legtöbb betegben (főleg gyermekekben és terhes nőkben) hasznos az ultrahangvizsgálat, mert kevesebb mellékhatása van, mint a kontrasztanyagot használó röntgentechnikáknak. Az ultrahang általában felderíti az elzáródás okát.

Egyes esetekben intravénás urográfiát alkalmaznak, azaz a beteg vérkeringésébe a röntgenfelvételeken látható kontrasztanyagot fecskendeznek, majd röntgenfelvételeket készítenek. A húgyhólyagról és a vesékről felvételek készíthetők azután, hogy a kontrasztanyag áthaladt a vesén. Akkor is készíthetők képek, ha a húgycsövön jutattnak kontrasztanyagot a húgyutakba (retrográd urográfia). Ezek a vizsgálatok a vesékben történő vizeletáramlásról szolgáltatnak információkat.

Bizonyos helyzetekben endoszkópot (hajlékony optikai eszközt) használnak az elzáródás lehetséges területeinek közeli vizsgálatára; így a teljes húgyvezeték áttekinthető.

A vizeletvizsgálat eredménye általában normális, ha azonban az elzáródás oka rák vagy kő, illetve az elzáródás mellett fertőzés is fennáll, a vizelet fehér- vagy vörösvérsejteket tartalmazhat.

Akut hidronefrózisban az elzáródás felett összegyűlt vizeletet minél hamarabb le kell bocsátani, általában a bőrön át a vesébe szúrt tű segítségével. A gyors lebocsátás célja megakadályozni a veseműködés romlását, vagy ha az már bekövetkezett, annak súlyosbodását. Az elzáródást is minél hamarabb meg kell oldani. A használt módszer az alapfolyamattól függ, de a legtöbb elzáródásnál valamiféle műtétre van szükség. Műtétet igényelhet például a húgyvezetékben vagy a vesemedencében található kő eltávolítása.

Ha szövődmények, pl. húgyúti fertőzés vagy veseelégtelenség alakultak ki, azokat azonnal kezelik. Az akut hidronefrózishoz vezető elzáródás okát is korrigálják, amennyiben ez lehetséges.

A krónikus betegség sürgősségi ellátására általában nincs szükség. A betegséget az elzáródás felett pangó vizelet lebocsátásával kezelik. A húgyvezetékbe helyezett puha csövekkel (uretera sztentekkel) például megkerülhető az elzáródás. A sztentek szövődményeket okozhatnak, például elmozdulhat a cső, fertőzés, irritáció és kellemetlen érzés jelentkezhet.

A krónikus hidronefrózist kiváltó elzáródás okát is kezelik, ha az lehetséges. A vékony vagy rendellenes húgyvezeték-szakaszt műtéttel eltávolítják, az átvágott végeket összeillesztik. Egyes esetekben a húgyvezetékben található hegszövetet kell eltávolítani. Ha a húgyhólyag és a húgyvezeték csatlakozási pontja záródott el, a húgyvezetéket műtéttel leválasztják, majd a húgyhólyag más részéhez kapcsolják.

Amennyiben a húgyvezeték elzáródását megnagyobbodott vagy rákos prosztata okozta, a kezelésben gyógyszereket, pl. prosztatarák esetében hormonterápiát, műtétet, vagy a húgycső tágítását alkalmazhatják. A vizelet útját elzáró kövek miatt további kezelésre is szükség lehet.

Az egyik vagy mindkét vesében fennálló akut hidronefrózis általában sikeresen kezelhető, ha az elzáródás megoldható és a vesék megfelelően működnek. A prognózis kevésbé bíztató krónikus betegségben.