Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Milyen szabályok vonatkoznak a szülés előtt álló nőkre?
 
 
 
Olcsóbb gyógyszert keres?
A jelenleg szedett gyógyszerének nevét megadva rendszerünk kilistázza a helyettesítő készítményeket. Így összevetheti a jelenleg szedett és helyettesítő készítmények árait.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Policisztás vesebetegség

A policisztás vesebetegség öröklődő rendellenesség, amelyben sok, folyadékkal telt hólyag (ciszta) alakul ki mindkét vesében; a vesék mérete ugyan megnő, a működő veseszövet mennyisége azonban csökken.

A betegséget okozó gén lehet recesszív vagy domináns, azaz a beteg egy domináns gént örökölt egy szülőtől, illetve egy-egy recesszív gént mindkét szülőtől. A domináns gént öröklöttek tünetei általában felnőttkorig nem jelentkeznek, a recesszív géneket öröklőkben már gyermekkorban is súlyos betegség alakulhat ki.

A génhiba miatt a vesékben sok ciszta képződik. Az életkor előrehaladtával a ciszták fokozatosan növekednek, ezt a vesék vérellátásának csökkenése és a vesék hegesedése kíséri. Vesekövek is kialakulhatnak, idővel veseelégtelenség is felléphet. A genetikai hiba miatt a szervezet más részein, pl. a májban és a hasnyálmirigyben is ciszták jelennek meg.

Kapcsolódó kép »

Panaszok, tünetek és szövődmények

A betegség gyermekkorban kezdődő recesszív formájában a ciszták rendkívül nagyra nőnek, a has emiatt elődomborodik. A súlyosan beteg újszülött röviddel a születés után meghalhat, mert a magzatban veseelégtelenség jelentkezik, emiatt a tüdők rosszul fejlődnek ki. A máj is érintett, 5-10 éves korban a beteg gyermekben gyakran magas vérnyomás alakul ki a beleket és a májat összekötő erekben (a portális rendszerben). Idővel máj- és veseelégtelenség következhet be.

A betegség domináns formájában a ciszták száma és mérete lassan növekszik. A tünetek tipikusan korai felnőttkorban vagy középkorban jelentkeznek, bár egyes esetekben a betegségre csak a halált követő boncolás derít fényt. A tünetek között hasi- vagy oldaltáji fájdalom, véres vizelet, gyakori vizelés és a vesekövek által okozott intenzív görcsös (kólikás) fájdalom szerepel. Más esetekben fáradtság, hányinger és a veseelégtelenség egyéb következményei jelentkeznek, mert a beteg működő veseszövete kevés. A veseelégtelenség állapotán a krónikus húgyúti fertőzés tovább ronthat. A diagnózis időpontjában a betegek legalább felében magas vérnyomás áll fenn.

A betegek egyharmadában a májban is találhatók ciszták, ezek azonban nem befolyásolják a máj működését. A betegek 10%-ában kitágult vérerek (aneu-rizmák) találhatók az agyban. A kitágult vérerek növekedése általában fejfájást okoz. Az agyi aneurizmák többsége vérzik és szélütést okoz.


Kórisme, kórjóslat és kezelés

A rendellenesség gyanúja a családban előfordult betegség és a veseműködés laboratóriumi vizsgálatának eredménye alapján merülhet fel. Ha a betegség állapota előrehaladott, és a vesék nagyon megnőttek, a diagnózis egyértelmű. Ultrahangvizsgálattal és komputertomográfiával (CT-vel) kimutatható a vesék és a máj ciszták által okozott jellegzetes, molyrágta megjelenése.

A húgyúti fertőzések és a magas vérnyomás kezelésével az élet meghosszabbítható, a betegek több mint felében azonban idővel veseelégtelenség alakul ki. A veseelégtelenség dialízis vagy veseátültetés hiányában végzetes.

Van olyan genetikai vizsgálat, amelynek segítségével a betegeknél felmérhető annak esélye, hogy gyermekük örökli-e a betegséget.