MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Fanconi-szindróma
A Fanconi-szindroma a tubulus-működés ritka rendellenessége, eredményeként a vizeletbe
túlzott menynyiségű glükóz, bikarbonát, foszfát, húgysav, kálium, nátrium valamint
bizonyos aminosavak kerülnek.
A betegség lehet öröklődő, vagy előidézheti nehézfémek vagy más vegyi anyagok hatása,
D-vitamin-hiány, veseátültetés, mieloma multiplex vagy amiloidózis is.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az öröklődő formában a tünetek többnyire csecsemőkorban jelentkeznek. A gyermek nagy
mennyiségű vizeletet ürít. További tünetek a gyengeség és a csontfájdalom.
A betegség gyanúja a tünetek és a vizsgálat által kimutatott magas savkoncentráció
miatt merül fel. A diagnózis megerősíthető, ha a vizeletben a glükóz, a bikarbonát, a
foszfát, a húgysav, a nátrium és a kálium szintje magas. Az esetek többségében a
diagnózis felállítása előtt némileg már károsodnak a csontok vagy a veseszövet.
Kezelés
A szindróma nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel kézben tartható. Megfelelő
kezeléssel elkerülhető a csontok és a veseszövet további károsodása, egyes esetekben a
meglevő károsodás korrigálható. A vér magas savkoncentrációja (acidózis)
nátrium-bikarbonát fogyasztásával semlegesíthető. Ha a beteg vérkálium-szintje
alacsony, szájon át szedett kálium-pótlásra lehet szüksége. A csontbetegséget szájon
át adott foszfáttal és D-vitaminnal kezelik. A veseátültetés életmentő lehet, ha a
beteg gyermekben veseelégtelenség alakul ki.