MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Malignus nefroszklerózis
A malignus vesezsugorodásban a súlyos magas
vérnyomás (malignus hipertónia) a vese legkisebb artériáit károsítja, és a
veseelégtelenség gyorsan romlik.
A malignus vesezsugorodás a magas vérnyomásos betegek 1%-ában fordul elő, feketék
között gyakoribb, mint fehérekben. A 40-50-es éveikben járó férfiakban, és a 30-as
éveikben járó nőkben a leggyakoribb.
A malignus hipertónia leggyakrabban rosszul kezelt magas vérnyomás talaján alakul ki,
de egyéb állapotok, például glomerulonefritisz, idült veseelégtelenség, a veseartéria
szűkülete (vese eredetű hipertónia), a vese ereinek gyulladása (vaszkulitisz), vagy
ritkán hormonális rendellenességek - feokromocitóma, Conn-szindróma vagy
Cushing-szindróma - kapcsán is kifejlődhet.
Panaszok, tünetek és kórisme
A kezdeti tüneteket a súlyos vérnyomás agyra és szívre gyakorolt hatásai idézik elő.
A panaszok hátterében, melyek nyugtalanság, homályos látás, fejfájás, émelygés,
hányás, álmosság és zavartság lehetnek, az agyszövet megduzzadása áll. Görcsrohamok és
kóma is előfordulhatnak, ha a duzzadás elég súlyos, vagy vérzés lép fel az agyban.
A szemfenék oftalmoszkópos megtekintésével az orvos vérző területeket,
folyadékgyülemet, valamint a látóideg duzzanatát láthatja. Szívmegnagyobbodást és
szívelégtelenséget is felfedezhet.
A vesekárosodás végül a veseelégtelenség tüneteinek megjelenéséhez, például
fáradékonysághoz és gyengeséghez vezet. A vese fehérjevesztése, valamint
vörösvérsejtek mutathatók ki a vizeletből. A vörösvértestek pusztulása és csökkent
termelése gyakran vezet vérszegénységhez. Az erekben fellépő kiterjedt véralvadás is
gyakori (disszeminált initravaszkuláris koaguláció, DIC 
). A vese által termelt, a vérnyomás szabályozásában szerepet játszó anyagok (a
renin és az aldoszteron) vérszintje rendkívül magas.
Kórjóslat és kezelés
Ha a malignus nefroszklerózist nem kezelik, a betegek mintegy 50%-a 6 hónapon belül,
a többiek nagy része pedig egy éven belül meghal. A halálozás 60%-a veseelégtelenség,
20%-a szívelégtelenség, 19%-a agyvérzés, 1%-a pedig szívroham következménye. A
vérnyomás erőteljes csökkentése étrenddel és gyógyszerekkel, valamint a
veseelégtelenség kezelése jelentősen mérsékli a halálozási arányt.
A kezelésre azoknak a betegeknek az állapota javul leginkább, akik kevésbé súlyos
veseelégtelenségben szenvednek. Akiknek fokozódó veseelégtelenségük van, dialízissel
tarthatók karban, és állapotuk olykor feljavítható annyira, hogy abbahagyhassák a
dialízist.
