Kihez forduljon?
Gyógyszerek, segédeszközök
Egészségügyi tudástár
Kapcsolat
Betegség információkA tubulointersticiális vesegyulladás (nefritisz) a vese tubulusait és az azokat körülvevő szöveteket (a tubulointersticiális szöveteket) érintő gyulladás.
A betegség lehet akut vagy krónikus, és gyakran eredményez veseelégtelenséget. Különböző betegségek, gyógyszerek vagy a vesére ártalmas mérgek okozhatják.
A betegség leggyakoribb oka valamilyen gyógyszer kiváltotta allergiás reakció. Ilyen reakciót pl. a penicillin, a szulfonamidok, a vizelethajtók és a nem-szteroid gyulladásgátlók (pl. aszpirin) okozhatnak. Az allergén reakciót provokáló behatásának kezdete után a betegség jelentkezése 5 napon-5 héten belül várható.
A vese bakteriális fertőzése (pielonefritisz) a betegség akut vagy krónikus formáját egyaránt eredményezheti.
Egyes betegeknek kevés tünete van, ha van egyáltalán. A tünetek, ha fellépnek, igen változatosak lehetnek, jelentkezhetnek hirtelen vagy fokozatosan is.
Ha a kórkép hirtelen alakul ki, a vizelet mennyisége lehet normális, vagy annál kevesebb. Bizonyos betegekben húgyúti fertőzés jelei: láz, fájdalmas vizelés, gennyes vizelet és deréktáji vagy oldalfájdalom jelentkeznek. Amennyiben a betegséget allergiás reakció okozta, a tünetek között láz és kiütések is előfordulhatnak.
Amennyiben a betegség fokozatosan alakul ki, akkor elsőként a veseelégtelenség tünetei - pl. viszketés, fáradtság, étvágytalanság, hányinger, hányás, légzési nehézség - jelentkeznek. A vérnyomás a betegség korai szakaszaiban normális vagy enyhén emelkedett.
Laboratóriumi vizsgálattal általában a veseelégtelenség jelei, pl. a vérben felgyűlő melléktermékek mutathatók ki. Biztos diagnózist csak vesebiopsziával lehet felállítani, biopsziát azonban ritkán végeznek, kivéve, ha az okot nem találják, illetve kortikoszteroidos kezelés lehetősége merül fel.
Hirtelen kialakuló betegségben a vizelet lehet közel normális, és csak nyomokban található benne fehérje és genny, de a rendellenességek gyakran szembeszökőek. A vizeletben fehérvérsejtek, köztük eozinofilok fordulnak elő nagy mennyiségben. Eozinofilok ritkán jelennek meg a vizeletben, jelenlétük szinte biztossá teszi, hogy a betegnek allergiás reakció által kiváltott tubulointersticiális vesegyulladása van. A vérben található eozinofilek szintje is magas lehet.
Ha a kiváltó ok allergiás folyamat, a vesék általában a reakció által okozott gyulladás miatt megnagyobbodnak. A megnagyobbodás röntgenfelvételen vagy ultrahangos vizsgálaton fedezhető fel.
A veseműködés az ártalmas szer elhagyása vagy az alapbetegség sikeres kezelése után általában helyreáll, bár bizonyos mértékű vesehegesedés gyakori. Ha a betegséget allergiás reakció okozta, a veseműködés helyreállása kortikoszteroid adásával felgyorsítható. Ha a veseműködés romlik és veseelégtelenség alakul ki, többnyire dialízisre van szükség. Egyes esetekben a károsodás visszafordíthatatlan, a veseelégtelenség krónikussá válik.
Amennyiben a gyulladás fokozatosan fejlődik ki, a vesekárosodás a vese egyes részeit eltérő sebességgel érinti. Ha a proximalis kanyarulatos csatorna sérül meg, a nátrium, a kálium, a bikarbonát, a húgysav és a foszfát visszaszívása változhat meg, emiatt alacsonnyá válik a bikarbonát (metabolikus acidózis), a kálium (hipokalemia), a húgysav (hipourikemia) és a foszfát (hipofoszfatemia) szintje. A distalis kanyarulatos csatorna károsodása többnyire a vizeletkoncentráló képességet befolyásolja, és a napi vizeletmennyiség fokozódásával (poliuria) jár. A vesekárosodás idővel a vese nagy részét vagy egészét érinti, ezért dialízisre vagy veseátültetésre van szükség.
