A tünetek lassan, illetve az akut veseelégtelenség tüneteiből fejlődnek ki. Enyhe vagy közepes súlyosságú betegségben a beteg tünetei enyhék, a vérben jelenlevő megemelkedett karbamid- és anyagcsere melléktermékszint ellenére. Ebben a szakaszban a beteg éjszaka gyakran vizelhet (nokturia), mivel a vesék képtelenek a vizelet víztartalmát visszaszívni, hogy csökkentsék a vizelet mennyiségét és növeljék a koncentrációját, mint ahogy az egészséges vesékben éjszaka történik.

Ahogy a betegség előrehalad, és egyre több anyagcsere melléktermék gyűlik fel a vérben, a beteg fáradttá, általánosan gyengébbé és aluszékonnyá válik. A tünetek súlyosbodnak, ahogy a vér savasabbá válik (acidózis). Étvágytalanság és légzési nehézség is előfordulhat. A fáradtságot és általános gyengeséget a vörösvérsejtek termelésének csökkenése által kiváltott vérszegénység is okozhatja. A krónikus veseelégtelenségben szenvedők szöveti bevérzésre hajlamosak, és vágást vagy egyéb sérülést követően szokatlanul hosszú ideig véreznek. A betegség miatt a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége szintén csökken.

A vérben felgyűlt anyagcsere melléktermékek károsíthatják az izmokat és az idegeket, ami izomrángásokat, izomgyengeséget, görcsöket és fájdalmat eredményez. A beteg karjaiban és lábaiban zsibogó érzés jelentkezik, egyes testterületek érzéketlenné válhatnak. Agyi működészavar (enkefalopátia) alakulhat ki a felszaporodó anyagcsere melléktermékek miatt. Ez az állapot zavartságot, letargiát és görcsrohamokat okozhat.

A betegekben gyakran magas vérnyomás is kialakul, mert a beteg vesék a vérnyomást növelő hormonokat termelnek. Mindemellett a beteg vesék képtelenek kiüríteni a felesleges sót és vizet. Ezek retenciója (visszatartása) miatt légzési nehézséggel járó szívelégtelenség léphet fel. A szívet körülvevő burok (perikardium) begyulladhat (perikarditisz) az anyagcsere melléktermékek miatt; ez mellkasi fájdalmat és alacsony vérnyomást eredményez. A vér trigliceridszintje általában emelkedik, ez a magas vérnyomással együtt növeli az atheroszklerózis kockázatát. Az anyagcsere melléktermékek felgyülemlése hányingert, hányást és rossz szájízt eredményezhet, ennek következménye pedig alultápláltság és súlyvesztés lehet. A betegség előrehaladott állapotában gyomor-bél rendszeri fekélyek és vérzés fordulhatnak elő. A bőr színe sárgásbarnára változhat, néha a karbamid koncentrációja annyira nagy, hogy az a verítékből fehér porként kristályosodik ki a bőrön. Egyes betegek egész testükre kiterjedő viszketéstől szenvednek.

A csontszövet növekedése és megtartása károsodhat (renális oszteodisztrófia) ha a krónikus veseelégtelenséget kísérő egyes tényezők hosszú időn át fennállnak. Ilyen tényezők lehetnek a mellékpajzsmirigy hormon magas szintje, alacsony kalcitriol- (a D-vitamin aktív formája) koncentráció a vérben, a kálcium felszívásának csökkenése és a vér foszfáttartalmának növekedése. A renális oszteodisztrófia csontfájdalmat és fokozott csonttörési hajlamot eredményez.

A nélkülözhetetlen vérvizsgálatok a vérben magas karbamid- és kreatininszintet, az egészséges vese által kiszűrt anyagokat mutatnak ki. A vér vegyhatása jellemzően kissé savassá válik. A káliumszintje normális vagy kissé megemelkedik, veszélyesen magassá válhat azonban, amikor a betegség előrehaladott szakaszba ér, vagy ha a beteg sok káliumot fogyaszt. A vörösvérsejtek száma általában némileg csökken (vérszegénység), a trigliceridek szintje gyakran emelkedik. A kálcium és kalcitriol szintje csökken, míg a foszfát és mellékpajzsmirigy-hormon szintje növekedik.

A vizelet mennyisége általában ugyanannyi, függetlenül az elfogyasztott folyadék mennyiségétől. A vizelet vizsgálata számos rendellenességeket - pl. fehérjéket és kóros sejteket - mutat ki.

A kiváltó ok pontos meghatározása a betegség előrehaladásával párhuzamosan egyre nehezebbé válik. A vesebiopszia a legpontosabb vizsgálat, elvégzése azonban nem ajánlatos, ha az ultrahangvizsgálat eredményei szerint a vesék kicsik és hegesek.

A krónikus veseelégtelenség a kezelés ellenére a legtöbb betegben végül rosszabbodik. Ha nem kezelik, a betegség végzetes. Súlyos állapot (végstádiumbeli veseelégtelenség) esetén a kezeletlen betegek mindössze pár hónapig, a díalízisben részesülők azonban még sok évig élhetnek. Különös figyelmet kell szentelni a veseelégtelenséget okozó vagy azt súlyosbító körülményekre, továbbá a veseelégtelenség következményeként kialakult, az általános egészségre veszélyes szövődményekre. A fertőzéseket például antibiotikummal kezelik, az esetleges légúti elzáródást megszüntetik vagy mérséklik.

A veseműködés romlása bizonyos mértékben a kiváltó októl függ. A vércukorszint és a hipertenzió (magas vérnyomás) beállítása a cukorbetegekben például lelassítja a veseműködés romlását. A krónikus veseelégtelenség egy részében angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE) gátlókkal és angiotenzin-receptor-blokkolókkal a romlás lelassítható.

Az étrendre kellő figyelmet fordítva sok potenciális probléma befolyásolható. Az enyhe acidózis a szénhidrátok bevitelének növelésével és a fehérjék bevitelének csökkentésével kezelhető. A közepes vagy súlyos acidózis azonban nátrium-bikarbonátos kezelést igényel. A veseműködés romlása lelassítható a napi fehérjebevitel csökkentésével. A betegnek a csökkent fehérjebevitelt elegendő szénhidrát fogyasztásával kell ellensúlyoznia. A vér triglicerid-szintje a zsírbevitel korlátozásával mérsékelhető, ehhez azonban gemfribozilra vagy hasonló szerekre is szükség lehet.

A só (nátrium) bevitelét általában nem kell korlátozni, hacsak nem gyűlik fel visszatartott folyadék a szövetekben, vagy nem alakul ki magas vérnyomás. Ha szívelégtelenség is fennáll, a nátriumbevitelt csökkenteni kell. Vizelethajtókkal is enyhíthetők a szívelégtelenség tünetei még rossz veseműködés esetén is, a felesleges folyadék eltávolításához azonban dialízisre lehet szükség.

Krónikus veseelégtelenségben a szomjúság változása alapján megállapítható, hogy a beteg mennyi folyadékot fogyasztott. Egyes esetekben a folyadékbevitelt korlátozni kell, megakadályozva azt, hogy a vér nátriumszintje túlságosan lecsökkenjen. A nagyon magas káliumtartalmú ételeket, pl. a sópótlókat kerülni kell, a magas káliumtartalmú ételeket, pl. a datolyát és a fügét nem szabad nagy mennyiségben fogyasztani. A magas káliumszint növeli a szívritmuszavar és a szívmegállás kockázatát. Ha a káliumszint nagyon megemelkedik, gyógyszerekkel csökkenthető, de sürgősségi dialízisre is szükség lehet.

A megemelkedett vérfoszfát-szint miatt a szövetekben, ideértve az ereket is, kálcium- és foszforlerakódások alakulhatnak ki. A foszfáttartalmú ételek, pl. a tejtermékek, a máj, a hüvelyesek, a diófélék és a legtöbb üdítőital fogyasztásának korlátozásával a vér foszfátkoncentrációja csökkenthető. A foszfátszint csökkenthető szájon át bevett, foszfátot megkötő szerekkel, pl. kálcium-acetáttal is.

A betegség által okozott vérszegénység eritropoetinre vagy darbepoietinre jól reagál. Vérátömlesztést csak akkor alkalmaznak, ha a vérszegénység súlyos, tüneteket okoz, valamint nem javul az eritropoetinre vagy a darbepoietinre. A vérszegénység többi okát, főleg az étrendből adódó vas-, folsav- és B12-vitamin-hiányt, illetve az alumínium-felesleget is vizsgálják és kezelik. A rendszeresen eritropoetin vagy darbepoietin kezelésben részesülő betegeknek a vashiány megelőzésére intravénás vasra van szükség (a vashiány gátolná a szervezetet abban, hogy a gyógyszerre reagáljon). Idős betegekben a vérszegénységet gyakran erőteljesebben kell kezelni, mert könnyen előfordulhat náluk olyan szívbetegség, amelynek állapotán a vérszegénység ronthat. A vérzéshajlam átmenetileg elnyomható vérlemezke-transzfúzióval, vagy friss fagyasztott plazmával, illetve egyes szerekkel, pl. demopresszinnel vagy ösztrogénnel. Ilyen kezelésre sérülés után, vagy műtét illetve foghúzás előtt lehet szükség.

A közepesen vagy súlyosan magas vérnyomást vérnyomáscsökkentő szerekkel kezelik, hogy megelőzzék a szív- és a veseműködés további károsodását.

Ha a krónikus veseelégtelenség kezelése már nem hatékony, megoldásként tartós dialízis vagy veseátültetés kerül szóba. A dialízis bevezetése ellenére a legtöbb beteg 5-10 éven belül meghal. A hospice-ellátás is fontos.