A tünetek a betegség súlyosságától, a romlás sebességétől és a kiváltó októl függőek.

Egyes betegekben az első tünet a vízvisszatartás (retenció), a lábfej és a bokák megduzzadása, valamint az arc és a kezek felpuffadása. A beteg vizelete kólaszínűre változhat, ez több vesebetegségre utalhat. A vizelet mennyisége (egészséges felnőttekben napi 0,75 és 2 liter között változik) gyakran napi fél liter alá csökken, esetleg a betegeknek nincs vizelete. Ha kis mennyiségű vizelet termelődik, oliguriáról, ha egyáltalán nem termelődik, anuriáról beszélnek. A betegek egy részében azonban a vizelettermelés normális mennyiségű marad.

Ahogy a betegség során felgyűlnek a testben az anyagcsere melléktermékek, a betegben fáradtság, a koncentráló-képesség csökkenés, étvágytalanság, hányinger és általános viszketés (pruritusz) alakul ki. Gyors szívverés (tahikardia) és szédülés is felléphet.

Ha a betegség oka elzáródás, a vesékben felgyűlő vizelet miatt az elvezető rendszer kitágul (az állapot neve hidronefrózis). Az elzáródás görcsös - enyhe vagy gyötrő - fájdalmat okoz rendszerint a beteg oldala mentén. Egyes hidronefrózisos betegek vizeletében vér található. Ha az elzáródás a húgyhólyag alatt helyezkedik el, az kitágul. Ha a tágulás gyors, a beteg valószínűleg súlyos fájdalmat él meg. Ha lassú, a fájdalom kisebb lehet, a has alsó része azonban elődomborodik a jelentősen nagyobb húgyhólyag miatt.

Amennyiben az akut veseelégtelenség kórházban alakul ki, annak oka általában friss trauma, műtét, gyógyszer vagy a kezelés során szerzett betegség, pl. fertőzés. A veseelégtelenséget kiváltó betegség tünetei uralhatják a képet. Például magas láz, életveszélyesen alacsony vérnyomás (sokk), valamint a szív- vagy májelégtelenség tünetei előzhetik meg a veseelégtelenség tüneteit, lehetnek feltűnőbbek és sürgetőbbek.

A betegséghez vezető egyes tényezők a szervezet más részét is érintik. A Wegener-granulomatózis például a vese erei mellett a tüdő ereit is károsíthatja, véres köpetet okozva. A veseelégtelenséget előidéző állapotok gyakran eredményeznek bőrkiütést, mint például poliarteritisz nodoza, szisztémás lupusz eritematózusz és egyes toxikus szerek esetében.

A diagnózis megerősítéséhez vérvizsgálatokkal kell megállapítani a vér kreatinin- és karbamid-nitrogén szintjét. A kreatininszint napi emelkedése akut veseelégtelenségre utal, emellett a koncentráció jól kimutatja a betegség súlyosságát is; minél magasabb, annál súlyosabb a betegség. További vérvizsgálatokkal az anyagcsere-egyensúly veseelégtelenség okozta zavarai, pl. savak felhalmozódása a szervezetben (acidózis), magas káliumszint (hiperkalémia), alacsony nátriumszint (hiponatrémia) és magas foszfátszint (hiperfoszfatémia) mutatható ki.

A fizikális vizsgálat is segíthet az orvosnak azonosítani az akut veseelégtelenség okát. A megnagyobbodott vagy érzékeny vesék, pl. elzáródás okozta hidronefrózisra utalnak. Vizeletvizsgálatokkal, így az üledék elemzésével és az elektrolitok szintjének mérésével, az orvos besorolhatja a betegséget kiváltó okot.

A veséről kompurtertomográfiával (CT-vel) vagy ultrahanggal készített képek hasznosak, olyan alapvető információkat szolgáltatnak, mint pl. a vesék mérete. Ultrahanggal azonosítható például a hidronefrózis vagy a kitágult húgyhólyag. A vese artériáinak és vénáinak röntgenvizsgálata (angiográfia) is végezhető, ha a vérerek elzáródása a gyanítható ok. Alternatív megoldásként szóba jön a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI). Ha ezek nem derítik fel a betegség okát, biopsziára lehet szükség a diagnózis és a kórjóslat megállapításához.

Az akut veseelégtelenség és közvetlen szövődményei, így a vízretenció, a vér savassága és magas káliumszintje, valamint a megnövekedett karbamidszint rendszerint sikeresen kezelhető. Az átlagos túlélés 60%, olyan betegekben viszont, akiknek egyszerre több szerve mondja fel a szolgálatot, az 50%-ot sem éri el. A túlélés kb. 90% akkor, ha a betegséget a csökkent vérellátás váltotta ki, mivel a vérzéssel, hányással vagy hasmenéssel bekövetkező folyadékvesztés kezeléssel visszafordítható.

A betegség minden kezelhető okát haladéktalanul vizsgálni kell. Ha például elzáródás áll a háttérben, azt endoszkóposan vagy műtéti úton szüntethető meg.

Gyakran a vese gyógyulásához csak egyszerű, ám gondos támogató kezelésre van szükség, főleg, ha a betegség 5 napnál rövidebb ideje áll fenn, és egyéb szövődmények, pl. fertőzés nem alakultak ki.

A vesén keresztül kiürülő anyagok bevitelét szigorúan korlátozzák. Ide tartozik sok gyógyszer, pl. a digoxin, valamint sok antibiotikum is. A vízbevitelt az elvesztett folyadék pótlására korlátozzák, kivéve, ha folyadékpótlásra van szükség. A beteg súlyát naponta mérik, hogy ellenőrizzék a folyadékbevitelt, ugyanis annak közvetlen mérése pontatlan lehet. Az egy nap alatt bekövetkező súlygyarapodás azt mutatja, hogy a beteg túl sok folyadékot kap.

Egyes tápanyagok (pl. glükóz) mellett a beteg bizonyos aminosavakat (ezek a fehérjék építőkövei) is kap szájon át vagy intravénásan, a megfelelő fehérje-egyensúly fenntartása érdekében. A só (nátrium) és kálium bevitelét általában korlátozzák.

A vér magas káliumszintjét néha szájon vagy rektálisan adott nátrium-polisztirol-szulfonáttal kezelik. Kálcium-sók (kálcium-karbonát vagy kálcium-acetát) adhatók a magas foszforszint kialakulásának megelőzésére, illetve kezelésére.

Ha a betegséget elzáródást okozta, a felépülő beteg folyadékbevitelét nem korlátozzák. A gyógyulás alatt a nátrium és a víz visszavételét a vesék képtelenek elvégezni, ezért az elzáródás oldódása után a vizelet mennyisége jó ideig bőséges marad. Az ilyen betegben a folyadék és az elektrolitok (pl. nátrium, kálium és magnézium) pótlására is szükség lehet.

Az akut veseelégtelenség hosszadalmas is lehet, ekkor az anyagcsere melléktermékeket és a felesleges vizet dialízissel, általában hemodialízissel távolítják el. Ilyen esetben a dialízist a diagnózis felállítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. A dialízisre esetleg csak átmenetileg van szükség, amíg a vese működése helyreáll, ez néhány napot vagy akár több hetet is igénybe vehet. Ha a vesék visszafordíthatatlan, súlyos károsodásokat szenvedtek, az akut veseelégtelenség krónikussá válik.