Az öregedés során a vesék súlya lassan, de folyamatosan csökken. 30-40 éves korban az emberek kétharmadában (beleértve a nem vesebetegeket is) csökken a vesék vérszűrési sebessége, a maradék egyharmadban azonban változatlan marad, ami az öregedésen kívül más, veseműködést befolyásoló tényezők jelenlétére utal.
Ahogy valaki öregszik, sok glomerulus elvész, mivel az ahhoz vezető artériák falai összeszűkülnek vagy elzáródnak. A glomerulusok elvesztését a nefronok vizeletsűrítési és hígítási, valamint savkiürítő funkciójának romlása kíséri. A korral járó változások ellenére a veseműködés a test szükségleteit kielégítő szinten marad. Ezek a változások önmagukban nem okoznak betegséget, csökkentik azonban a rendelkezésre álló tartalékokat.
A húgyvezetékek nem sokat változnak az öregedés során, a húgyhólyag és a húgycső azonban némileg megváltozik. A húgyhólyag vizelettartó kapacitása csökken, akárcsak a vizelési inger megjelenése utáni vizelet-visszatartási képesség. A vizelet kiürülése a húgyhólyagból lelassul. Az élet során a húgyhólyag fala esetenként vizelési inger vagy megfelelő indok nélkül is összehúzódik. Fiatalokban ezek nagy részét a gerincvelő és az agy megakadályozza, de a gátolatlan összehúzódások száma a korral nő. A vizelés után a húgyhólyagban maradó vizelet mennyisége növekszik. Nőkben a húgycső megrövidül, nyálkahártyája vékonyabbá válik, emiatt a záróizom szoros zárási képessége csökken. Az ezeket a változásokat kiváltó ok valószínűleg a menopauza során csökkenő ösztrogénszint.
