Az epeköves roham, akár akut, akár krónikus epehólyag-gyulladás esetén jelentkezik, súlyos, folyamatos fájdalommal (epegörccsel) kezdődik, rendszerint a has jobb felső részében. A beteg általában éles fájdalmat érez, ha az orvos megnyomja a hasa jobb felső részét. A fájdalom mély belégzéskor rosszabbodhat, és gyakran kisugárzik a jobb lapocka alsó részére. A fájdalom igen kifejezetté is válhat; a hányinger és hányás gyakori. A fájdalom általában 12 óránál tovább tart.

Pár órán belül a has jobb oldalán megfeszülnek az izmok. A betegek körülbelül harmada lázasodik be, de ez idősekben kevésbé valószínű. A láz először alacsony, majd fokozatosan emelkedik 38 °C fölé.

Jellemzően az epehólyag-gyulladásos roham 2-3 nap alatt enyhül, és egy héten belül teljesen megszűnik. Ha a roham nem szűnik, az súlyos szövődményre utal. A magas láz, a hidegrázás, a fehérvérsejt szám kifejezett emelkedése és a bél normális továbbító mozgásának megszűnése (ileusz ) tályogra (gennytartalmú fertőzött üregre), gangrénára (szövetelhalásra) vagy perforált (átfúródott) epehólyagra utal.

Egyéb szövődmények is felléphetnek. Ha a rohamot sárgaság és az epepangás (kolesztázis) egyéb jelei, például világos színű széklet kísérik, az arra utal, hogy a közös epevezetéket (rendszerint részlegesen) kő zárta el. Ha a vérvizsgálatok emelkedett hasnyálmirigy enzimeket (amiláz vagy lipáz) mutatnak, akkor a betegnek hasnyálmirigy-gyulladása lehet, amit a hasnyálmirigy vezetéket elzáró kő okozott.

Kő nélküli epehólyag-gyulladásban a beteg, rendszerint korábbi tünetek vagy egyéb, az epehólyag-betegségre utaló jelek nélkül hirtelen, kínzó fájdalmat érez a felhasban. A betegség általában igen súlyos, és gangrénához (szövetelhaláshoz) vagy az epehólyag-repedéshez vezethet. Ha a betegnek más súlyos betegsége is van (például intenzív osztályon fekszik), a kő nélküli epehólyag-gyulladás az elején könnyen elkerülheti a figyelmet.

Mind az akut, mind a krónikus epehólyag-gyulladást a beteg tünetei, és az epehólyag-gyulladásra utaló vizsgálati eredmények alapján diagnosztizálják. Az emelkedett fehérvérsejt szám gyulladásra, fertőzésre vagy mindkettőre utal. Az ultrahang gyakran megerősíti a kövek jelenlétét az epehólyagban, ami a rohamokat okozhatja. Az ultrahang az epehólyag falának megvastagodását is kimutathatja, ami a krónikus epehólyag-gyulladásra jellemző.

A koleszcintigráfia olyan képalkotó eljárás, ami akkor hasznos, ha az akut epehólyag-gyulladást nehéz diagnosztizálni. Ennek során egy radioaktív nyomjelzőt adnak be intravénásan, és követik a mozgását a májból az epeútrendszeren keresztül. Felvételek készülnek a májról, az epeutakról, az epehólyagról, és a vékonybél felső szakaszáról. Ha a nyomjelző anyag nem tölti fel az epehólyagot, azt feltételezhető, hogy az epehólyag-vezetéket epekő zárta el.

Az epeköves rohamon áteső, akut vagy krónikus epehólyag-gyulladásban szenvedő beteg rendszerint kórházba kerül, ahol intravénásan kap folyadékot és elektrolitokat, és nem ehet vagy ihat. Előfordul, hogy az orron keresztül a gyomorba vezetnek egy csövet, hogy szívással üresen tarthassák a gyomrot, és csökkentsék a belekben felgyülemlő folyadék mennyiségét, melyek a hasüregi gyulladás miatt nem működnek megfelelően. Rendszerint antibiotikumokat adnak.

Az akut epehólyag-gyulladás esetén, ha a diagnózis biztos, és a sebészi beavatkozás kockázata kicsi, az epehólyagot általában a betegség első vagy második napján eltávolítják. Ha szükséges, az eltávolítással várni lehet; ha a roham enyhül, az eltávolítás 6 hetet, vagy akár többet is várhat. Ha szövődményt, például tályogot, gangrénát, vagy az epehólyag átfúródását gyanítják, azonnali műtétre van szükség.

Krónikus epehólyag-gyulladásban a kezelés rendszerint az epehólyag eltávolításával történik, ezt általában laparoszkópos úton hajtják végre, miután az akut folyamat elmúlt.

Kő nélküli epehólyag-gyulladás esetén azonnali műtétre van szükség, hogy eltávolítsák a beteg epehólyagot.

A kövek okozta epehólyag-gyulladás miatt végzett epehólyag-eltávolítás után a betegek egy kis részében olyan új, vagy ismétlődő fájdalmak jelentkeznek, amik epeköves rohamra hasonlítanak, bár már nincs epehólyagjuk. Ezeknek az epizódoknak az oka nem ismert, de az epevezeték végén található és az epének a vékonybélbe jutását szabályozó Oddi-záróizom rendellenes működéséből eredhetnek. Úgy vélik, a fájdalmat az epevezetékben lévő megnőtt nyomás okozza, amely az epe vagy a hasnyálmirigy nedv áramlásával szembeni megnőtt ellenállás miatt jön létre. Egyes emberekben a műtét után visszamaradó apró kövek okozhatnak fájdalmakat. Az Oddi-záróizmot endoszkópos retográd kolangio-pankreatográfia során (bemetszéssel) lehet kiszélesíteni. Ez az eljárás általában a záróizom felismerhető rendellenességében enyhíti a betegek tüneteit. Sok más személyben a fájdalmat más betegség okozza, például az irritábilis bél szindróma vagy akár a fekélybetegség.