A legtöbb epekő sok éven keresztül, vagy mindvégig tünetmentes marad, főleg, ha nem távozik az epehólyagból.

Jellemző módon az epekövek az epehólyagból az epevezetékekbe kerülnek. Ha kicsik, ezeken tünetmentesen áthaladhatnak, és eljuthatnak a vékonybélbe, vagy az epevezetékekben maradhatnak, anélkül, hogy elzárnák az epe áramlását, vagy tüneteket okoznának. Az elzáródáshoz vezető kövek azonban fájdalommal, hányingerrel, hányással járnak. Az elzáródás lehetővé teszi a baktériumok elszaporodását, és hamar fertőzést idéz elő az epevezetékekben, esetenként pedig tályog (gennyel telt fertőzött üreg) jön létre. Ha kialakul a fertőzés, az lázzal, hidegrázással és sárgasággal (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződésével) járhat. Időnként a bakteriális epeúti gyulladásnak nevezett életveszélyes fertőzés fejlődik ki. A bakteriális epeúti gyulladásban a baktériumok a véráramba juthatnak, és másutt okozva fertőzést a szervezeten belül növelik a halál kockázatát.

Azok a kövek, melyek elzárják az epehólyag kimenetét vagy az epehólyag-vezetéket (az epehólyagot a közös epevezetékkel összekötő vezetéket), egyenletes fájdalmat (epegörcsöt, epekólikát) okoznak a has felső részében, rendszerint a jobb oldalon a bordák alatt. Ez a fájdalom fokozatosan erősödik, fél-12 óráig is tarthat, majd elmúlik. A tartós elzáródás az epehólyag gyulladását váltja ki (amit akut epehólyag-gyulladásnak hívnak ). A fájdalom nem szűnik, és a jobb lapockába sugározhat. A betegnek láza is lehet.

A kövek a hasnyálmirigy-vezetéket (a hasnyálmirigyet a közös epevezetékkel összekötő vezetéket) is elzárhatják, így a fájdalom mellett hasnyálmirigy-gyulladást (pankreatitiszt) is okozhatnak.

Ritkán a nagy epekövek fokozatosan kimarják az epehólyag falát, és bejutnak a vékonybélbe. A vékonybélbe jutó epekő vékonybél-elzáródást okozhat, amit epekő-ileusznak hívnak. Ez az állapot idősekben fordul elő gyakrabban.

Egyszerű epegörcs esetén a vérvizsgálatok eredményei általában normálisak. Akut epehólyag-gyulladásban emelkedett a fehérvérsejtek száma. Az epevezetékeket elzáró kövek esetén a májfunkciós vizsgálatok eredményei a normálistól eltérőek, és károsodott epekiürülésre (kolesztázisra) jellemző értékeket mutatnak, gyakran a bilirubin nevű festékanyag szintjének emelkedése mellett. Az ultrahangvizsgálat elengedhetetlen; a módszer 95%-os biztonsággal mutatja ki az epehólyag köveit. Bár az epevezetékekben lévő kövek kimutatásában kevésbé pontos, az ultrahang ábrázolja az elzáródás miatt kitágult epeutakat. Az epeútrendszerről és a hasnyálmirigy rendszeréről készült egyéb diagnosztikus eljárásokra, például endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiára (ERCP), komputer tomográfiára (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálatra (MRI) is szükség lehet.

A legtöbb ember, akinek tüneteket nem okozó, úgynevezett "néma" epeköve van, nem igényel kezelést. Azok, akiknek időszakosan fájdalmaik vannak, próbálják kerülni vagy csökkenteni a zsíros táplálékokat, de a diétás megszorítások ritkán előzik meg a fájdalmat, vagy csökkentik a tünetek előrehaladását.

Epekövek az epehólyagban:Ha az epehólyagban található kövek zavaró, kiújuló fájdalomrohamokat okoznak, az orvos az epehólyag sebészi eltávolítását (kolecisztektómiát) szokta javasolni. Az epehólyag eltávolítása nem okoz változást az emésztésben. A műtét után nincs szükség különleges étrendi megszorításokra. A műtét alatt vizsgálni szokták, vannak-e esetlegesen kövek az epeutakban is.

A kolecisztektómiák körülbelül 90%-át laparosz-kóposan végzik. Ennek az eljárásnak a során az epehólyagot azokon a csöveken át távolítják el, amelyeket a bőrön ejtett kis metszéseken át vezetnek be a hasfalon keresztül. A laparoszkópiás kolecisztektómia csökkenti a műtét utáni kényelmetlenséget, megrövidíti a kórházi tartózkodás hosszát, és csökkenti a betegállomány idejét.

Az epekövesség epehólyag-eltávolítás nélküli kezelésének más módja az epekövek gyógyszeres feloldása. Az epesavak (így az urzodeoxikólsav) például feloldhatják a kis köveket. Mindennapos szedése esetén a kis kövek 6 hónapon belül feloldódnak; a nagyobb kövek feloldásához 1-2 évre is szükség lehet. A siker aránya, körülbelül (az egész kis kövek esetén) 80%-tól, nagy kövek esetén (ezek a leggyakoribbak) kevesebb, mint 40%-ig terjed. Az így kezelt betegek felében 5 éven belül akkor is újra kialakulnak epekövek, ha a korábbiak sikerrel feloldódtak.

Epekövek az epeutakban:Az epeutakban lévő kövek súlyos gondokat okozhatnak; ezért sebészileg vagy endoszkópos rertográd kolangio-pankreatográfia (ERCP) során el kell távolítani őket. Az ERCP alkalmával egy endoszkópot (sebészi műszerekkel felszerelt, csőszerű képalkotó eszközt) juttatnak le a beteg száján, nyelőcsövén és gyomrán keresztül a vékonybélbe. Az endoszkópon keresztül egy vékony, hajlékony csövet vezetnek le, és az Oddi-szfinkteren át a közös epevezetékbe juttatják. Ezután az epeutakba a katéteren keresztül a röntgenen látható kontrasztanyagot fecskendeznek be, és röntgenfelvételeket készítenek, hogy kimutassák az eltéréseket.

A legtöbb kő az ERCP során eltávolítható az epevezetékből. Az endoszkópon keresztül olyan eszközt vezetnek le, amivel bemetszik az epevezeték alsó részét ott, ahol az beleömlik a nyombélbe (endoszkópos szfinkterotómia). Néha a kövek a vágás után maguktól is kijutnak a nyombélbe. Ha nem, akkor egy kosarat vezetnek fel az epevezetékbe, ahol a kosár körülveszi és megfogja az epekövet. Ezután a kosarat az endoszkópon keresztül kihúzzák. A bemetszés után az Oddi-szfinkter (az epevezeték és a nyombél között) elég szélesre nyílik ahhoz, hogy a jövőbeni köveket, melyek elzárhatnák az epevezetéket, átengedje, és lehetővé tegye, hogy azok a széklettel távozzanak.

Az endoszkópos szfinkterotómiával kombinált ERCP a betegek 90%-ában hatásos. Az epehólyagban levő köveket azonban nem lehet ezzel a módszerrel eltávolítani. Az eljáráson átesettek kevesebb, mint 1%-a hal meg, és 3-7%-ukban lép fel valamilyen szövődmény, így ez az eljárás biztonságosabb, mint a nyílt hasi műtét, és a közös epevezeték műtéti felkeresése. Az azonnali szövődmények közé tartozik a vérzés, a hasnyálmirigy-gyulladás (pankreatitisz), és az epevezetékek átlyukadása vagy elfertőződése. Az eljáráson átesettek 2-6%-ában a gyulladt epevezeték beszűkül, és ezen a részen később kövek keletkezhetnek.

ERCP és endoszkópos szfinkterotómia után az esetek többségében később eltávolítják az epehólyagot, ellenkező esetben ugyanis a későbbiekben a betegeket veszélyeztetik az akut epehólyag gondok, és az, hogy újra kövek kerülnek az epeutakba, újbóli elzáródást okozva.