MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
A májkapuvéna trombózisa
A májkapuvéna trombózisa a májkapu vénának - a vért a májba vivő vénának - az
elzáródása, amit egy vérrög okoz.
A májkapuvéna (véna porté) trombózisát bármilyen véralvadási zavar okozhatja, vagy
bármilyen olyan állapot, aminek során vér pang a májkapuvénában; példa erre a
Budd-Chiari-szindróma, a krónikus szívelégtelenség 
vagy
a krónikus heges szűkületet okozó szívburokgyulladás. Okozhatja cirrózis (a máj súlyos hegesedése) is, valamint máj-, hasnyálmirigy- vagy
gyomorrák. Kialakulhat az epevezetékek gyulladásának (kolangitisznek),
hasnyálmirigy-gyulladásnak (pankreatitisz) vagy májtályognak (gennyel telt fertőzött
üreg) a következtében is. Újszülöttekben a májkapuvéna trombózisát okozhatja a köldök
fertőzése. Terhes nőkben is előfordulhat, főleg az eklampsziásokban. Ezzel együtt a betegek több, mint felében az okot nem lehet
tisztázni.
Panaszok, tünetek és kórisme
A májkapuvéna elzáródása megnöveli a nyomást a májkapuvénában és azokban a vénákban,
amelyek ebbe ömlenek (portális hipertónia). Ez a magasabb nyomás kitágult, kanyargós
vénák kialakulását okozhatja a nyelőcsőben (nyelőcső visszértágulatok), amelyek
megrepedhetnek, és vérezhetnek, időnként jelentős mértékben. A vérzés vérhányást
eredményez. Ez a vérzés gyakran az első tünete a májkapuvéna trombózisának. A lép
rendszerint megnagyobbodik, különösen gyermekekben. Ezt ki lehet tapintani, és
érzékeny is lehet.
A májkapuvéna trombózisában szenvedők körülbelül egyharmadában az elzáródás lassan
alakul ki, lehetővé téve más erek (kollaterális erek) kifejlődését az elzáródás körül.
A májkapuvéna ritkán újra meg is nyílhat, de a májkapuvénában ekkor is megmaradhat a
magas nyomás.
A májkapuvéna trombózisa a fizikális vizsgálattal találtak alapján gyanítható:
elsődlegesen az emésztőrendszer felső részéből származó vérzés és a megnagyobbodott
lép alapján. Segíthet az ultrahang, a CT és az MRI is. A diagnózis megerősítésére
májbiopszia is végezhető, melynek során a májból
eltávolítanak egy kis szövetdarabot, és mikroszkóppal megvizsgálják. Ha a
májkapuvénában magas a nyomás, és a májbiopszia normális májsejteket mutat, akkor a
májkapuvéna trombózisa a valószínű ok. Az ultrahang vagy a komputer tomográfia (CT)
kimutathatja az elzáródás helyét. A diagnózist angiográfiával - olyan röntgen
technikával, aminek során kontrasztanyagot (a röntgenfelvételen látható anyagot)
fecskendeznek a májkapuvénába, és az ábrázolja a vénákat - vagy mágneses rezonanciás
vizsgálattal (MRI) erősítik meg.
Kezelés
A kezelés célja a májkapuvénában uralkodó nyomás csökkentése, és a nyelőcső
visszértágulatokból történő vérzés megelőzése.
Műtét is végezhető, amivel összeköttetést (söntöt) teremtenek a májkapuvéna és a
véna káva inferior között, így a vér elkerüli a májat, és ezáltal csökken a
májkapuvéna nyomása. Ha cirrózis is jelen van, vagy a májműködés károsodott, az
elkerülő műtét megnöveli a hepatikus enkefalopátia (a májbetegség okozta agykárosodás)
veszélyét. Egyes esetekben műtét helyett egy
radiológus is össze tudja kötni a máj vénás rendszerét a májkapuvénával, úgy, hogy egy
tűt szúr a bőrön keresztül a májba; ezután vezetődrótokat és katétereket vezet be a
tűn keresztül, és ezzel hozza létre a söntöt.
Egyes emberekben a májátültetés lehet a leghatékonyabb kezelés, a kiváltó októl és a
beteg állapotától függően.
A nyelőcső visszértágulatokat meg lehet próbálni gumigyűrűkkel lekötni, vagy
irritáló kémiai anyag befecskendezésével elzárni (szkleroterápia), amit endoszkópon
(egy hajlékony csövön, amin keresztül látni lehet, és amihez sebészi műszereket
erősítenek) át juttatnak be.
