A betegek körülbelül egyharmadában a krónikus májgyulladás akut vírusos májgyulladást követően fejlődik ki. A betegek fennmaradó kétharmadánál a betegség fokozatosan, egyértelmű tünetek nélkül alakul ki, noha a krónikus májgyulladást legtöbb esetben ilyenkor is a hepatitisz vírusok egyike okozza.

A krónikus májgyulladás leggyakoribb oka a hepatitisz-C vírus; az akut hepatitisz-C-s betegek 75%-ában alakul ki krónikus májgyulladás. A krónikus fertőzések kisebb részét a hepatitisz-B vírus okozza, néha a hepatitisz-D vírussal együtt. A hepatitisz-A és -E vírusok nem okoznak krónikus májgyulladást.

Különböző gyógyszerek (így a metildopa, az izoniazid, a nitrofurantoin és esetleg az paracetamol) szintén okozhatnak krónikus májgyulladást, különösen akkor, ha hosszabb ideig szedik őket. Gyermekekben és fiatal felnőttekben krónikus májgyulladást okozhat a Wilson-kór is (egy ritka örökletes betegség, melyben rendellenes módon réz halmozódik fel a májban).

Senki nem ismeri a pontos okát annak, hogy egy bizonyos vírus vagy gyógyszer egyes emberekben miért okoz krónikus májgyulladást, míg másokban nem, vagy miért különbözik a súlyossága. Sok betegnél nem lehet egyértelmű kiváltó okot találni. Közülük néhánynál úgy tűnik, hogy a krónikus gyulladásért a túlműködő immunrendszer a felelős. Ez a túlműködés azért történhet, mert a szervezet megtámadja a saját szöveteit (autoimmun reakció ), bár ezt még nem bizonyították. A jelenséget autoimmun májgyulladásnak hívják, és nőkben gyakoribb.

A krónikus májgyulladásban szenvedők közül soknak egyáltalán nincs panasza. Akinek van, annál a tünetek között gyakori a betegségérzés, a rossz étvágy és a gyengeség. Egyeseknek nem túl magas lázuk és felhasi kellemetlen érzésük is lehet. Sárgaság jelentkezhet, de nem mindig. Végül kifejlődhetnek a krónikus májbetegség tünetei, így a megnagyobbodott lép, a pókszerű vénák a bőrön és a folyadék-visszatartás. Egyéb tünetek is megjelenhetnek, főként az autoimmun májgyulladásban szenvedő fiatal nőkben. Ezek gyakorlatilag az összes szervet érinthetik, többek között pattanások jelentkezhetnek, valamint előfordul a menstruációs ciklus elmaradása, izületi fájdalmak, a tüdő hegesedése, a pajzsmirigy és a vesék gyulladása és vérszegénység is.

Sok ember évekig szenved krónikus májgyulladásban anélkül, hogy súlyos májkárosodás alakulna ki náluk. Másokban a betegség fokozatosan romlik. Az évek során a krónikus hepatitisz-C-s betegeknek mintegy 20%-ában, míg a krónikus hepatitisz-B-s betegek körülbelül 50%-ában alakul ki cirrózis, májelégtelenséggel vagy anélkül.

Bár a beteg tünetei és a májfunkciós vizsgálatok eredményei hasznos diagnosztikus információkat nyújtanak, a pontos kórisméhez elengedhetetlen a májbiopszia. Ez lehetővé teszi a gyulladás súlyosságának meghatározását, és annak eldöntését, hogy kifejlődött-e hegesedés vagy cirrózis. A biopszia a májgyulladás okát is felfedheti. Esetenként a biopsziát többször is végre kell hajtani.

A progresszív krónikus hepatitisz-C-s betegeknél leggyakrabban az alfa-interferon és a ribavirin nevű vírusellenes szerek kombinációját használják. Ez megállíthatja ugyan a gyulladást, de ha a kezelést abbahagyják, a folyamat hajlamos újra fellángolni, és összességében a kezelés csupán 30-40%-ban jár sikerrel. ((A Magyarországon is immár elérhető legkorszerűbb, tartós hatású interferon-készítményekkel a kezelés sikerességének aránya kb. 10%-kal javult. - A lektor megjegyzése.)) Gyakoriak a mellékhatások. A krónikus hepatitisz-B-s betegeknél időnként hatékony az alfa-interferonnal és lamivudinnal történő kezelés.

Ha egy gyógyszerről gyanítják, hogy az okozta a májgyulladást, akkor szedésének abbahagyása meggyógyíthatja a betegséget.

Az autoimmun májgyulladást rendszerint kortikoszteroidokkal kezelik, néha azatioprinnel kombinálva. Ezek a szerek elnyomják a gyulladást, megszüntetik a panaszokat, és javítják a hosszú távú túlélést. Ennek ellenére a máj hegesedése folyamatosan romolhat. A kezelés abbahagyása általában a gyulladás fellángolásához vezet, ezért a legtöbb betegnek folyamatosan kell szednie a gyógyszereket.

A krónikus májgyulladás okától vagy típusától függetlenül a szövődmények - például a hasüregi folyadék (aszcitesz ) vagy az agyműködési zavar (hepatikus enkefalopátia ) - kezelést igényelnek.

Súlyos májelégtelenség esetén szóba jön a májátültetés. Ez azonban a hepatitisz-B fertőzötteknél általában nem járható, mivel a fertőzés gyakran hamar és súlyos formában újul ki az átültetett májban is. A hepatitisz-C-s betegekben a fertőzés szinte mindig kiújul az átültetett májban, de a betegség rendszerint olyan enyhe, hogy a beteg még sok évig élhet.