Az akut vírusos májgyulladás bármit produkálhat az egyszerű influenzaszerű megbetegedéstől a halálos végű májelégtelenségig. A tünetek súlyossága és a gyógyulás sebessége nagy mértékű változatosságot mutat, és függ a vírus pontos fajtájától és a betegnek a fertőzésre adott reakciójától. A hepatitisz-A és -C gyakran nem, vagy csak nagyon enyhe, tüneteket okoz, és észrevétlen maradhat, míg a -B és az -E nagyobb valószínűséggel okoz súlyos tüneteket. Még súlyosabbá teheti a tüneteket, ha a hepatitisz-B hepatitisz-D-vel együtt fertőz.

Az akut vírusos májgyulladás tünetei általában hirtelen kezdődnek. A tünetek közé tartozik a rossz étvágy, a hányinger, a hányás és gyakran a láz. A cigarettázó betegekben jellemző tünet a cigarettától való undor. Időnként, főleg hepatitisz-B fertőzésben a betegnek ízületi fájdalmai és a bőrén viszkető, vörös kiütései (csalánkiütései) lesznek.

Néhány nap után a vizelet sötétté válik, és sárgaság (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződése) alakulhat ki. Mindkét tünet azért jön létre, mert a bilirubin (az epének, a máj által kiválasztott zöldessárga emésztőnedvnek a fő festékanyaga) felhalmozódik a vérben. A tünetek többsége jellemző módon ekkor eltűnik, és a beteg jobban érzi magát, még ha romlik is a sárgasága. A sárgaság rendszerint az 1.-2. héten tetőzik, majd 2-4 hét alatt fokozatosan eltűnik. Kifejlődhetnek az epepangás (csökkent vagy megszűnt epeelfolyás) tünetei is: a világos színű széklet és a viszketés.

Ritkán, különösen hepatitisz-B esetén a tünetek nagyon súlyossá (fulminánssá) válhatnak, májelégtelenség fejlődhet ki, ami végzetes lehet, főleg a felnőttekben.

Az orvos a beteg tünetei alapján gyanakszik akut vírusos májgyulladásra. ((Megjegyzendő azonban, hogy a sárgaság előtti bevezető tünetek (lásd fentebb) nem jellegzetesek ezért e szakban gyakran még fel sem merül az orvosban a hepatitisz lehetősége. - A lektor megjegyzése.)) Fizikális vizsgálattal az akut vírusos májgyulladásban szenvedő betegek körülbelül felében a máj érzékeny és valamivel nagyobb. A májfunkciós vizsgálatok eredménye azt jelzi, hogy a máj gyulladt, és ez segít az orvosnak megkülönböztetni az alkoholizmus és a vírus okozta májgyulladást. Általában meg lehet határozni a pontos vírust vagy a szervezet által ellenük termelt antitesteket.

A hepatitisz-A és -B fertőzés megelőzésére vannak már vakcinák. Mindazonáltal éppúgy, mint a legtöbb vakcinánál, a védelemhez az szükséges, hogy elteljen néhány hét, amíg a vakcina eléri a teljes hatását, és az ember immunrendszere egyre több ellenanyagot termel az adott vírus ellen. Azok, akik nem részesültek oltásban, és akik hepatitisz-A-val vagy -B-vel kerültek kapcsolatba, azonnali védelmet szerezhetnek az immunglobulinnak nevezett antitestkészítménytől. A védelem mértéke azonban változó, és csak időleges. A hepatitisz-C, -D és -E vírusok ellen nincs védőoltás, viszont a hepatitisz-B vírus elleni oltás a hepatitisz-D-vel való fertőződés veszélyét is megszünteti.

A hepatitisz vírusokkal történő fertőzés megelőzésére számos intézkedés hozható: mossunk alaposan kezet, mielőtt az ételhez nyúlnánk, kerüljük a kockázatos szokásokat, így ne osztozzunk az illegális drogok belövésére szolgáló tűn, védekezés nélkül ne létesítsünk szexuális kapcsolatot, és kerülni kell a vérátömlesztést is, hacsak nem feltétlenül szükséges.

A legtöbb esetben nem szükséges különleges kezelés, bár a különösen súlyos akut májgyulladásos betegnek kórházi ellátásra lehet szüksége. Az első néhány nap után az étvágy rendszerint visszatér, és a betegnek nem kell ágyban maradnia. Súlyos étrendi és testmozgási megszorítások szükségtelenek, és nincs szükség vitamin kiegészítésre sem. A legtöbb beteg biztonságban visszatérhet dolgozni, ha elmúlt a sárgaság, még akkor is, ha a májfunkciós eredmények nem egészen normálisak.

A májgyulladásos beteg kerülje az alkoholt, amíg teljesen meg nem gyógyult. Az orvosnak a szervezetben káros mértékben felhalmozódó gyógyszerek adását fel kell függesztenie, vagy adagjukat csökkentenie kell; ilyen gyógyszerek például a warfarin és a teofillin, mivel a máj ezeket a szereket nem képes feldolgozni (metabolizálni). Ezért a betegnek pontosan tájékoztatnia kell az orvost, milyen (akár receptköteles, akár recept nélkül kapható, akár gyógynövénynek számító) szereket szed, hogy az adagolásukat módosíthassa, ha az szükséges.

Az akut vírusos májgyulladásban szenvedő beteg általában 4-8 hét alatt jön rendbe, kezelés nélkül is. Ugyanakkor a hepatitisz-C vírussal és kisebb mértékig a hepatitisz-B vírussal fertőzöttek a vírus krónikus hordozójává válhatnak. A hordozó állapotban a betegnek nincsenek tünetei, de fertőzött, krónikus májgyulladása alakulhat ki, ha a betegség nem is nyilvánvaló, és képes másoknak átadni a vírust. A krónikus hordozóban az esetek egy részében végül cirrózis (a máj súlyos hegesedése) vagy májrák is kifejlődhet.