Sok emberben az enyhe cirrózisnak nincsenek tünetei, és évekig egészségesnek tűnnek. Mások gyengék, rossz az étvágyuk, betegnek érzik magukat, és lefogynak. Ha az epe (a sárgászöld emésztőnedv, amit a máj termel) áramlása tartósan akadályozott, sárgaság alakul ki, az egész testen viszketés jelentkezik, és kis sárga csomók jelennek meg a bőrben, különösen a szemhéjak környékén. A károsodott máj miatt csökken az epesók termelése, ami azt jelenti, hogy romlik a zsírok és a zsírban oldódó vitaminok felszívódása. Gyakran okoz alultápláltságot a vitaminok rossz felszívódása és az étvágytalanság.

A cirrózis egyéb hatásai (amik a súlyos májelégtelenség egyéb okaiban is megtalálhatók) közé tartozik többek között az izomtömeg csökkenése (atrófia), a tenyér vörössége (palmaris eritéma), a kéz ujjainak behajlása (Dupuytren-féle zsugorodás [kontraktúra]), kis pókszerű vénák a bőrön, az arcban lévő nyálmirigyek megnagyobbodása, a hónaljszőrzet elvesztése, idegbántalom (perifériás neuropátia), valamint férfiakban a mell megnagyobbodása (ginekomasztia) és a herék zsugorodása (tesztikuláris atrófia), amiket az okoz, hogy a károsodott máj nem képes az ösztrogént lebontani.

A cirrózis néhány szövődményét a magas vérnyomás okozza. A magas vérnyomás hatására tág, kanyargós vénák alakulhatnak ki a nyelőcső alsó harmadánál (nyelőcső visszértágulatok ). A beteg nagymennyiségű vért hányhat a nyelőcső vénatágulatok vérzése miatt. A magas portális vénás nyomás a rossz májműködéssel együtt folyadék-felhalmozódáshoz vezethet a hasban (aszcitesz ). A cirrózis további szövődményei közé tartozik a veseelégtelenség és a májelégtelenség következtében kialakuló agyi működészavar (hepatikus enkefalopátia ).

A májrák (hepatoma) a cirrózis további szövődménye, különösen, ha a cirrózist krónikus hepatitisz-B vagy hepatitisz-C fertőzés, vastúlterhelés (hemokromatózis) vagy glikogéntárolási betegség okozza. Az alkoholizmus miatti cirrózis is eredményezhet májrákot.

A cirrózis diagnózisát általában a tünetek, a fizikális vizsgálat és a beteg történetében szereplő kockázati tényezők, például alkoholizmus alapján állítják fel. Fizikális vizsgálattal az orvos kis, tömött májat tapinthat; időnként a máj felszínén kis csomók (nóduszok) is tapinthatók.

A májfunkciós vizsgálatok a máj hatalmas tartalékai és e biokémiai módszerek viszonylagos érzéketlensége miatt gyakran normálisak. A máj még akkor is el tudja látni az alapvető feladatait, ha az aktivitásának 85%-a már kiesett. Az ultrahang vagy a komputer tomográfia (CT) kimutathatja, hogy a máj zsugorodott, vagy rendellenes szerkezetű, ami cirrózisra utal. A radioaktív izotópos májvizsgálat képet alkothat arról, hogy a máj mely részei működnek, és melyek hegesek. A diagnózist májbiopszia (szövetminta eltávolítása, melyet mikroszkóppal vizsgálnak meg) erősíti meg.

A cirrózis általában folyamatosan romlik. Ha valaki a cirrózis korai szakaszában abbahagyja az alkoholfogyasztást, a máj további hegesedése megállhat, de a már egyszer kialakult hegszövet végleg megmarad. Általában rosszabb a kórjóslat, ha már súlyos komplikációk - vérhányás, hasüregi folyadékgyülem vagy agyműködési zavar - léptek fel.

A cirrózisnak nincs gyógymódja, ezért meg kell előzni, vagy a legkoraibb fázisában meg kell állítani. A kezeléshez tartozik többek között a mérgező anyagok, mint például az alkohol elvonása, és a fellépő komplikációk kezelése. Ha a betegnek olyan gyógyszert kell szednie, amit a máj dolgoz fel (metabolizál), sokkal kisebb adagban kell adni, elkerülendő a túladagolást. Figyelmet kell fordítani a megfelelő táplálkozásra: gondosan ellenőrizni kell a fehérje- és nátriumbevitelt, és kiegészítő vitaminokat kell szedni.

Az előrehaladott cirrózisban szenvedő beteg életét a májátültetés mentheti meg. Ha a beteg folytatja az alkoholfogyasztást, vagy a háttérben lévő egyéb okot nem lehet kiküszöbölni, végül az átültetett májban is kialakulna a cirrózis, ezért általában nem végzik el a beavatkozást.