MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Májelégtelenség
A májelégtelenség a májfunkciók súlyos mértékű
romlása.
A májelégtelenség bármilyen májműködészavar eredménye lehet, többek között a vírusos
májgyulladásé, a cirrózisé és az alkohol vagy gyógyszer (például paracetamol) okozta
májkárosodásé. A máj nagy részének károsodnia kell ahhoz, hogy májelégtelenség jöjjön
létre. A májelégtelenség kialakulhat gyorsan, néhány nap vagy hét alatt (akut
májelégtelenség) vagy fokozatosan, hónapok-évek alatt (krónikus májelégtelenség).
Panaszok, tünetek és kórisme
A májelégtelenségben szenvedő betegeknek általában sárgaságuk van, hajlamosak a
vérzésre vagy a szöveti bevérzésekre, az aszciteszre és a hepatikus enkefalopátiára,
és általában is rossz az egészségi állapotuk. Más általános tünet többek között a
kimerültség, a gyengeség, a hányinger és az étvágytalanság. Akut májelégtelenségben a
beteg teljesen egészséges állapotból néhány nap alatt is életveszélyes állapotba
kerülhet. Krónikus májelégtelenségben az egészségromlás nagyon fokozatos lehet, amíg
valamilyen súlyos esemény, például egy visszértágulat vérzése nem történik.
Már maga a klinikai megjelenés kifejezetten májelégtelenségre utalnak. A
vérvizsgálat általában súlyosan károsodott májműködést mutat.
Kórjóslat és kezelés
A kezelés az ok és a konkrét klinikai megjelenés függvénye. A kezelés sürgőssége
attól függ, hogy akut vagy krónikus májelégtelenségről van-e szó, de az alapelvek
azonosak. A beteg étrendjét általában megszorítják. A fehérjefogyasztást szorosan
ellenőrzik: a túl sok fehérje agyműködészavart okozhat; a túl kevés súlyvesztést. A
nátriumbevitelt alacsony szinten tartják, hogy megakadályozzák az aszciteszfolyadék
felgyülemlését a hasüregben. Az alkohol teljes mértékben kerülendő, mert súlyosbítja a
máj károsodását.
A májelégtelenség kezelés nélkül vagy egyre romló májbetegségben végül halálos, de
még kezelés mellett is visszafordíthatatlan lehet. A végállapotú betegek
veseelégtelenségbe (hepatorenális szindrómába) halhatnak bele, mert a májelégtelenség
végül veseelégtelenséghez vezet. Ha elég hamar végrehajtják a májátültetést, n az
normalizálhatja ugyan a beteg egészségét, de ez a májelégtelenségben szenvedők csak
kis részének megfelelő módszer. ((Az esetek egy részében a súlyos állapotú beteg ki
sem bírná a májátültetést; más esetekben - és ez a gyakoribb - nem sikerül a
rendelkezésre álló rövid idő alatt megfelelő átültethető májhoz jutni. -A lektor
megjegyzése.))