MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Hasvízkór
A hasvízkór (aszcitesz) a fehérjetartalmú folyadék felgyülemlése a hasüregben.
Az aszcitesz inkább a régóta fennálló (krónikus) zavarok, mint a rövid időtartamú
(akut) problémák esetén jelenik meg. Leggyakrabban cirrózishoz társul (a máj súlyos
hegesedéséhez), különösképp az alkoholos eredetűhöz, de előfordulhat többek között a
cirrózis nélküli alkoholos májgyulladásban, a krónikus májgyulladásban és a májvéna
elzáródása esetén is. A nem máj eredetű betegségeket is kísérheti, így rákot,
szívelégtelenséget, veseelégtelenséget, hasnyálmirigy-gyulladást (pankreatitiszt) és a
hashártya TBC-s fertőzését.
Májbetegségben az aszciteszfolyadék a máj és a belek felszínéről szivárog. Több
tényező kombinációja felelős ezért, többek között a magas portális vérnyomás, az erek
csökkent folyadék-visszatartó képessége, a vesék folyadék visszatartása, valamint a
testben lévő folyadékterek szabályozását végző különböző hormonok és kémiai anyagok
változásai.
Panaszok, tünetek és kórisme
A hasban felgyűlő kismennyiségű folyadék rendszerint nem okoz panaszokat, de nagyobb
mennyiség hasi feszülést (disztenziót) és kellemetlenségérzést válthat ki. A püffedt
has gyomorra gyakorolt nyomása étvágytalansághoz, a tüdőre gyakorolt nyomása
fulladáshoz vezethet. Mikor az orvos megkopogtatja a hasat, a folyadék tompa hangot
ad. Ha a hasban nagy mennyiségű folyadék található, a has feszes, és a köldök ellapul,
sőt akár ki is emelkedik. Az aszciteszes betegek némelyikében a bokák is megduzzadnak
a felgyülemlő folyadéktól (ödémától).
Ha az aszcitesz megléte vagy oka nem egyértelmű, ultrahangvizsgálat végezhető.
Emellett az aszciteszfolyadékból kis minta is vehető úgy, hogy egy tűt szúrnak
keresztül a hasfalon; az eljárást diagnosztikus paracentézisnek hívják. 
A folyadék laboratóriumi elemzése segít tisztázni az okot.
Kezelés
Az aszcitesz alapvető kezelése az ágynyugalom és a sószegény diéta, általában a
húgyhajtónak (diuretikumnak) nevezett gyógyszerekkel kombinálva, amik a vesét több víz
kiválasztására késztetik. Ha az aszcitesz megnehezíti a légzést vagy a táplálkozást, a
folyadék tűn keresztül is eltávolítható. Ezt az eljárást terápiás paracentézisnek
hívják. A folyadék általában újra felgyülemlik, hacsak nem szed a beteg folyamatosan
diuretikumot is. Minthogy a vérből rendszerint nagy mennyiségű albumin (a plazmában
található fontos fehérje) távozik a hasi folyadékba, az infúzióban pótolható.
Az aszciteszes folyadékban időnként minden nyilvánvaló ok nélkül kialakul a spontán
bakteriális hashártyagyulladásnak nevezett fertőzés, főleg az alkoholos cirrózisban
szenvedő betegekben. Kezelés nélkül a fertőzés végzetes lehet. A túlélés a korai
erőteljes antibiotikumkezeléstől függ.
