A sárgaság, a sötét vizelet, a világos színű széklet és az egész testre kiterjedő viszketés az epepangás jellemző tünetei. A sárgaságot a felesleges bilirubin bőrbe való lerakódása, míg a sötét vizeletet a vesék által történő kiválasztása okozza. Ha az epe alkotórészei lerakódnak a bőrben, az viszketést okozhat, ami vakaródzáshoz és ennek eredményeként bőrsérüléshez vezet. A széklet világossá válhat, mert a belekből hiányzik a bilirubin. A széklet túl sok zsírt is tartalmazhat (ezt az állapotot szteatorreának hívják), mert az epe nincs jelen a belekben, hogy segítsen megemészteni a táplálék zsírtartalmát. Az epe hiánya a belekben azt is jelenti, hogy a kalcium és a D-vitamin nem szívódik fel rendesen. Ha az epepangás tartósan fennáll, ezeknek a tápanyagoknak a hiánya csontvesztést okozhat. A K-vitamin, amelyre a véralvadáshoz van szükség, szintén nehezen szívódik fel, ez pedig vérzékenységre hajlamosít.

Az elhúzódó sárgaság szürkés bőrszínt okoz, a bőrben sárga zsírlerakódások keletkeznek. Az eredeti októl függ, lesz-e más tünete a betegnek, például hasi fájdalma, étvágytalansága, hányása vagy láza.

Az orvos a tünetek és a fizikális vizsgálat alapján megpróbálja eldönteni, hogy az ok a májban, vagy a májon kívüli van.

Májbeli okokra utaló tünet többek között az étvágytalanság, a hányinger és a hányás (ezek mindegyike tünete a májgyulladásnak). A nagymennyiségű alkohol vagy olyan szerek használata az utóbbi időben, amik epepangást okozhatnak, szintén májbeli okra utal. A bőrön látható kis, pókszerű erek, a megnagyobbodott lép és a hasüregben felgyűlt folyadék (aszcitesz) a krónikus májbetegség jelei.

Májon kívüli okra enged következtetni többek között az időszakosan jelentkező fájdalom a has jobb felső részében és néha a jobb vállban, vagy a megnagyobbodott epehólyag (amit az orvos kitapint, vagy a képalkotó eljárások ábrázolják).

Epepangásos betegekben egy enzimnek, az alkalikus foszfatáznak jellemző módon nagyon magas a vérszintje. A bilirubin szintjét mérő vérvizsgálat megmutatja az epepangás súlyosságát, de az okát nem. Ha a vérvizsgálat eredménye eltérést mutat, szinte mindig történik ultrahangvizsgálat, CT, vagy mindkettő. Amennyiben úgy tűnik, hogy az eltérés oka a májban van, májbiopszia végezhető, ami általában biztosítja a diagnózist. Ha úgy tűnik, hogy az epeutak elzáródása az ok, gyakran végeznek endoszkópos vizsgálatot (sebészi eszközökkel felszerelt hajlékony üvegszálas csővel végzett beavatkozás), hogy meghatározzák az elzáródás természetét.

Az epeutak elzáródását általában műtéttel vagy terápiás endoszkópos beavatkozással lehet kezelni. A májon belüli elzáródást az okától függően különböző módokon kezelhetik. Ha gyógyszer a gyanított tényező, az orvos felfüggeszti annak adását. Ha az elzáródásért az akut májgyulladás felelős, az epepangás és a sárgaság általában megszűnik, amint a májgyulladás meggyógyul. Tanácsos kerülni vagy elhagyni bármilyen, májra mérgező anyagot, így az alkoholt és bizonyos gyógyszereket.

A viszketés csökkentésére a szájon át bevett kolesztiramin használható. Ez a szer hozzákötődik az epe bizonyos alkotóelemeihez, és nem engedi azokat visszaszívódni. Amíg nincs súlyos májkárosodás, a K-vitamin javítja a véralvadást. Hosszan fennálló epepangásban gyakran adnak kiegészítő kalciumot és D-vitamint, de ezek nem túl hatékonyak a csontvesztés megelőzésében.