Az ultrahangvizsgálat hanghullámokat használ arra, hogy ábrázolja a májat, az epehólyagot és az epeutakat. Az eljárás jobban észleli a gócos szerkezeti elváltozásokat (például a daganatokat), mint a diffúzakat, így a cirrózist (a máj súlyos hegesedését) vagy a zsírmájat (felesleges zsír jelenlétét a májban). Ez a legolcsóbb és legbiztonságosabb módszer az epehólyag és az epeutak ábrázolására.

Ultrahangot használva az orvos könnyen felfedezheti az epehólyag köveit. A hasi ultrahang vizsgálat az esetek többségében el tudja különíteni, hogy a sárgaságot (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződését) az epeutak elzáródása vagy a májsejtek működési zavara okozza; elzáródás esetén az ultrahang tágult epeutakat mutat. Az ultrahang egy fajtája (vaszkuláris Doppler ultrahang), ki tudja mutatni a máj ereinek a véráramlását. Az ultrahang a biopszia során a szövetminta nyerésére szolgáló tű vezetésére is használható.

A radioizotópvizsgálat olyan molekulát használ, amelyhez radioaktív nyomjelző kapcsolódik, és amelyet a szervezetbe juttatva egy meghatározott szerv vesz fel. A radioaktivitást a has felső része fölé helyezett gamma-kamera érzékeli, amely a képet létrehozó számítógéphez csatlakozik. A májszcintigráfia a radioizotóp vizsgálatok egy fajtája, ahol egy olyan radioaktív anyagot használnak, amelyet a májsejtek vesznek fel. A koleszcintigráfia (hepatobiliáris szcintigráfia) egy másik radioizotóp vizsgálat: ez az epeútrendszeren keresztül áthaladó radioaktív anyag mozgását követi, miután azt a máj kiválasztotta. Az eljárás képes kimutatni az epehólyag-vezeték elzáródását, ami az epehólyag akut gyulladásához (kolecisztitiszhez) vezet.

A komputer tomográfia (CT) kitűnően ábrázolja a májat. Különösen hasznosnak tartják a daganatok kimutatásában. Az egész szervet érintő (diffúz) rendellenességek, például a zsírmáj (felesleges zsír jelenléte a májban), a gennygyülemek (tályogok) és a vas túlzott felhalmozódása (hemokromatózis) miatt fokozottan sugárelnyelő májszövet kimutatására is használható. Minthogy a CT vizsgálat során a beteg radioaktív sugárzást kap (aminek lehet káros hatása), és drágább is, mint az ultrahang, nem alkalmazzák olyan széles körben, még ha gyakran több információt is nyújt a májról.

A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) hasonló képeket nyújt a májról, mint a CT. A CT-hez képest az egyik előnye, hogy nem teszi ki a beteget röntgensugárzásnak. Hátrányai közé tartozik, hogy drágább, mint a CT, és a vizsgálat tovább tart, mint az egyéb képalkotó eljárások. Főleg az epeútrendszer ábrázolására használják, amit mágneses rezonanciás kolangio-pankreatográfiának (MRCP) hívnak. A kép jó minősége miatt kevesebb ún. invazív vizsgálatra van szükség, vagyis olyan vizsgálatra, ahol közvetlenül az epeutakba és a hasnyálmirigyvezetékbe juttatnak színezőanyagot.

A máj-arteriográfiakontrasztanyagot (egy olyan anyagot, ami a röntgenen látszik) használ, amelyet a máj artériájába fecskendeznek. A röntgen ezután kirajzolja a máj artériáját és annak ágait. A máj-arteriográfia különösen hasznos a májrák egy fajtájának, a hepatomának (a májsejtekből kiinduló rák) kimutatásában és néha kezelésében is.

Az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia (ERCP) olyan vizsgálati módszer, melynek során egy endoszkópot (olyan hajlékony csövet, amelyen keresztül látni lehet), juttatnak le a beteg száján, nyelőcsövén és gyomrán keresztül a patkóbélbe (a vékonybél első szakaszába). Az endoszkópon keresztül egy vékony csövet vezetnek fel az epeutakba. Ezután kontrasztanyagot fecskendeznek az epeutakba, és röntgenfelvételeket készítenek az epeútrendszerről, a hasnyálmirigy-vezetékről és a mellékágairól. A vizsgálat a rajta keresztülesett betegek 3-5%-ában okoz hasnyálmirigygyulladást (pankreatitiszt).

A perkután transzhepatikus kolangiográfia során a bőrön keresztül hosszú tűt vezetnek a májba, és kontrasztanyagot fecskendeznek a máj egyik epevezetékébe. A tű irányítása ultrahangos vezérléssel történik. A röntgen világosan ábrázolja az epeútrendszert, különösen az epeutakon belüli különféle elzáródásokat.

A műtét közbeni (intraoperatív) kolangiográfia során az epehólyagműtét alatt közvetlenül az epeutakba fecskendeznek kontrasztanyagot. A röntgen ezután tiszta képet nyújt az epeutakról.

Az egyszerű hasi röntgenfelvétel gyakran kimutatja a kalciumot tartalmazó epeköveket. A nem meszes epekövek általában nem láthatóak rajta.