A végbélnyílás (ánusz) a tápcsatorna végén található nyílás, a széklet ezen keresztül távozik a testből. A végbél (rektum) az emésztőtraktus végbélnyílás feletti része, a széklet itt tárolódik, mielőtt a végbélnyíláson át távozik a testből.
A végbélnyílás felépítésében részben a test felszíni rétegei (beleértve a bőrt is), részben pedig a bél vesz részt. A végbél-nyálkahártya csillogó, narancssárgás-barnás színű szövet, ami a bélnyálkahártya egyéb részeihez hasonlóan nyálkamirigyeket tartalmaz. A végbél-nyálkahártya viszonylag érzéketlen a fájdalomra, a végbélnyílás és a környező bőr idegvégződései azonban különösen érzékenyek.
A végbél és a végbélnyílás vénái a májkapuvisszérbe (a véna portéba) folynak, ezen keresztül a vér a májba, majd az általános keringésbe kerül. A végbél nyirokerei az alhasban, míg a végbélnyílás nyirokerei a lágyékban található nyirokcsomókba vezetnek.
A végbélnyílást egy izomgyűrű (anális záróizom) tartja zárva. A gyűrűt a vegetatív
idegrendszer tudat alatt irányítja,
a gyűrű alsó része
azonban tudatosan elernyeszthető, vagy megfeszíthető.
A végbél és a végbélnyílás rendellenességeinek diagnosztizálásához az orvos először a végbélnyílás környékén található bőrt vizsgálja meg, látszik-e valamilyen eltérés. Ezután kesztyűs ujjal a végbelet tapintja át. Nőkben ez gyakran párosul a vagina manuális vizsgálatával is.
Ezután az orvos egy 8-25 centiméteres eszközzel (anoszkóppal vagy proktoszkóppal)
betekint a végbélbe. Utána egy hosszabb, hajlékony szondával (szigmoidoszkóppal)
a vastagbél további 60 centiméterét (vagy hosszabb szakaszát) is
megvizsgálja. Az anoszkópia vagy szigmoidoszkópia általában kellemetlen, de
fájdalommentes; ha azonban a végbélnyílás körüli terület valamilyen kóros állapot miatt
fájdalmassá válik, helyi, regionális vagy akár általános érzéstelenítést alkalmaznak a
vizsgálatok előtt. Néha a vastagbélben levő székletet tisztító beöntéssel távolítják el a
szigmoidoszkópia megkezdése előtt. Az eljárás során a későbbiekben mikroszkóppal
vizsgálható illetve tenyészthető minta is vehető a szövetből és a székletből. Néha
bárium-beöntéses röntgenfelvételeket is készítenek.








