A betegség tünetei fellángolásokban jelentkeznek. A fellángolás lehet súlyos és hirtelen, erős hasmenést, magas lázat, hasi fájdalmat és peritonitiszt (hashártyagyulladást) okozhat. Az ilyen fellángolások alatt a beteg rendkívül elesett. Gyakrabban a fellángolás fokozatosan alakul ki, a beteg székelési ingert érez, enyhe görcsei vannak a has alsó részén, a székletben pedig vér és nyálka figyelhető meg. A fellángolás napokig-hetekig tart, és bármikor újra jelentkezhet.

Ha a betegség a végbélre és a szigmabélre korlátozódik, a széklet normális, illetve kemény és száraz. A székelések során, vagy azok között azonban nagy mennyiségű fehér- és vörösvérsejtet tartalmazó nyálka távozik a végbélből. A betegség általános tünetei, például a láz, enyhék, vagy teljesen hiányoznak.

Amennyiben a betegség továbbterjed a vastagbélben, a széklet lazábbá válik, a beteg akár napi 10-20 alkalommal is székel. Gyakran súlyos hasi görcsei és nehezen elviselhető, fájdalmas végbél-görcse (spazmusa) van, ezeket sürgető székelési inger kíséri. Éjszaka sem tapasztalható enyhülés. A széklet vizes, gennyet, vért és nyálkát tartalmazhat. Gyakran szinte kizárólag vérből és gennyből áll. A betegnél láz és étvágytalanság, továbbá fogyás is kialakulhat.

Vérzés: A leggyakoribb szövődmény, sok esetben vashiányos vérszegénységhez vezet. A betegek majdnem egy tizedében a betegség első megjelenése nagyon súlyossá válik, erős vérzés, átlyukadás (perforáció) vagy kiterjedt fertőzés alakulhat ki.

Toxikus vastagbélgyulladás:Ez a nagyon súlyos szövődmény a bél falát teljes vastagságában érinti. A károsodás ileuszt (bélhűdést) okoz - a bél normális összehúzódásai átmenetileg szünetelnek - így a béltartalom nem halad tovább. Hasi puffadás (felfúvódás) alakul ki. Ahogy a szövődmény súlyosbodik, a vastagbél elveszti izomtónusát, napokon vagy akár órákon belül tágulni kezd. A bél megbénult területein a röntgenfelvétel gáz jelenlétét mutatja ki.

Toxikus megakolon:Ez a szövődmény akkor lép fel, ha a vastagbél nagymértékben kitágul (felfúvódik). A beteg állapota nagyon rossz, és magas láza lehet. Hasa fájdalmas és érzékeny, fehérvérsejtszáma magas. Ha a bél megreped, a halálozás kockázata igen nagy. A repedés bekövetkezte előtt azonnali kezelésben részesült betegeknek azonban kevesebb, mint 4%-a hal csak meg.

Vastagbélrák:Évente 100 kólitisz ulcerózás betegből 1 esetben alakul ki vastagbélrák a betegség későbbi szakaszaiban. 100-ból 10-ben alakul ki vastagbélrák viszont a nagy kiterjedésű kólitisz ulcerozában szenvedő betegek körében életük folyamán. A rák kifejlődésének esélye a teljes vastagbelet érintő, 8 évnél régebb óta tartó kólitisz ulceróza esetén a legmagasabb, függetlenül attól, mennyire aktív a betegség. A több mint 8 éve tartó betegségben egy-két évente kolonoszkópiát (a vastagbél hajlékony képalkotó eszközös vizsgálatát) kell végezni. A kolonoszkópia során szövetmintákat vesznek a vastagbél különböző területeiről, majd azokat mikroszkóp alatt vizsgálják meg. A legtöbb beteg életben marad, ha a vastagbélrákot korai stádiumában fedezik fel.

További szövődményekis felléphetnek, akárcsak a Crohn-betegségben. Ha a betegség bélrendszeri tüneteik előtörnek, a betegnél ízületi gyulladás (artritisz), a szemfehérje gyulladása (episzkleritisz), a bőrben gyulladt csomók (eritéma nodózum) és gennytartalmú, kékes-vörös sebek (pioderma gangrenózum) is megjelenhetnek. Az emésztőrendszeri tünetek hiányában is előfordulhat gerincgyulladás (spondilitisz ankilopoetika), a medence ízületeinek gyulladása (szakroileitisz) és a szem belsejének gyulladása (uveitisz).

Bár a betegekben gyakori a kisebb májrendellenesség, csak 1-3%-ban tapasztalható enyhe vagy súlyos májbetegség. Súlyos májbetegségek a májgyulladás (krónikus aktív hepatitisz), illetve az epevezeték-gyulladás (primer szklerotizáló kolangitisz); ez utóbbiban az epevezeték összeszűkül, és végül elzáródik, valamint a máj normális szöveteit heg foglalja el (cirrózis). Az epevezeték gyulladása évekkel a többi béltünet előtt jelentkezhet. Ez a gyulladás nagyban növeli az epevezetékrák kockázatát, emellett a vastagbélrák kockázatát is emeli.

A diagnózis a beteg tünetei és a székletminta-vizsgálat alapján állítható fel. Vérvizsgálattal kimutatható a vérszegénység, a megnövekedett fehérvérsejtszám, az alacsony albuminszint és a gyorsult süllyedés, amelyek aktív gyulladásra utalnak. Szigmoidoszkópiával (a szigmabél hajlékony képalkotó eszközös vizsgálata) a diagnózis megerősíthető, valamint az orvos közvetlenül is meg tudja figyelni a gyulladás súlyosságát. A bél általában még tünetmentes időszakokban sem tűnik normálisak, és a mikroszkópos vizsgálat céljából eltávolított szövetmintákban többnyire krónikus gyulladás mutatható ki.

Hasi röntgenfelvételekkel megállapítható a betegség kiterjedése és súlyossága. Báriumos-beöntést és kolonoszkópiát általában nem végeznek a kezelés megkezdése előtt, mert a betegség aktív szakaszában átlyukadást (perforációt) okozhatnak. Valamikor a későbbiekben azonban meg szokták vizsgálni a vastagbelet kolonoszkóppal, hogy megállapítsák a betegség kiterjedését.

A kólitisz ulceróza általában krónikus betegség, ismétlődő fellángolásokkal és enyhülésekkel. A betegség gyorsan kifejlődő első megjelenése a betegek 10%-ában okoz súlyos szövődményeket. Az első roham után a betegek másik 10%-a gyógyul meg teljesen. Akikben csak egy roham lépett fel, azokban előfordulhat, hogy a fekélyeket egy fel nem fedezett fertőzés okozta, és nem kólitisz ulceróza.

Az ulceratív proktitisz (a gyulladás és a fekélyesedés a végbélre korlátozódik) kórjóslata a legjobb. A súlyos szövődmények valószínűsége csekély, a betegek 10-30%-ában azonban a betegség idővel továbbterjed a vastagbélre (így kólitisz ulcerózává fejlődik).

A kezelés célja a gyulladás megfékezése, a tünetek enyhítése, valamint az elvesztett tápanyagok és víz pótlása.

Étrendbeli korlátozások/megszorítások:Vasutánpótlással megelőzhető a széklettel elvesztett vér miatt kialakult vérszegénység. Nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztása nem ajánlott, mert azok megsérthetik a gyulladt bél nyálkahártyáját. A tejtermékek kerülésével a tünetek csökkenthetők; érdemes megpróbálni, de nem kell folytatni, ha nem tapasztalható semmilyen javulás.

Székletfogó szerek:Antikolinerg szerek, vagy kis dózisú loperamid, illetve difenoxilát szedhető az enyhe hasmenés kezelésére. Súlyosabb hasmenésnél nagyobb dózisú difenoxilátra vagy loperamidra vagy kodeinre lehet szükség. Nagyon súlyos esetben az orvos rendszeresen ellenőrzi az ilyen szereket szedő beteget, elkerülendő a toxikus megakolon kialakulását.

Gyulladásgátló szerek:A szulfaszalazin, az olszalazin, a meszalazin és az új balszalazid a kólitisz ulceróza által okozott gyulladás enyhítésére, a tünetek fellángolásainak megelőzésére használhatók. Bevitelük általában szájon keresztül történik, de a meszalazin adható beöntésként vagy végbélkúpként is. Akár szájon, akár végbélen át alkalmazzák, ezek a szerek legjobban az enyhe vagy középsúlyos betegség kezelésében, és a remisszió (tünetmentesség) fenntartásában hasznosak.

Közepesen súlyos esetekben az ágyhoz nem kötött beteg kortikoszteroidokat, pl. prednizont szedhet. A prednizon viszonylag nagy dózisban történő szedésével erőteljes javulást lehet elérni. Miután a prednizon hatására javult a gyulladás, gyakran szulfaszalazint, olszalazint vagy meszalazint adnak a javulás fenntartására. A prednizon adagját fokozatosan csökkentik, végül leállítják a szert. A hosszú kortikoszteroidos kezelés szinte minden esetben mellékhatások kialakulásához vezet. Az új kortikoszteroidnak, a budeszonidnak kevesebb mellékhatása van, azonban nem is annyira hatékony. Enyhe vagy közepesen súlyos esetben, ha a betegség csak a vastagbél bal oldali szakaszára (a leszálló vastagbélre) és a végbélre korlátozódik, kortikoszteroid vagy meszalazin adható beöntésben.

Amennyiben a folyamat súlyossá válik, a beteget kórházba utalják, ahol intravénásan folyadékot és kortikoszteroidokat kap. Erőteljes végbél-vérzés esetén vérátömlesztésre is szükség lehet.

Immunmodulánsok (az immunrendszert befolyásoló gyógyszerek):Az azatioprint, a merkaptopurint és a hasonló szereket a remisszió (tünetmentesség) fenntartásában alkalmazzák olyan betegeknél, akiknek egyébként hosszas kortikoszteroid-terápiára lett volna szükségük. Ezek a szerek gátolják az immunrendszer fontos elemeinek, a T-sejteknek a működését. A szerek azonban lassan hatnak, jótékony hatásuk csak 2-4 hónap múlva jelentkezik. Súlyos mellékhatások alakulhatnak ki, ezért folyamatos orvosi felügyelet szükséges a terápia során. Súlyos fellángolások és a kortikoszteroidokra adott válasz hiányában ciklosporint adnak. Erre a terápiára kezdetben jól reagálnak a betegek, de néhányuknál ettől függetlenül műtétre van szükség.

Műtét:Ha félő, hogy a beteg nem képes a normális életvitelre, vagy nagy a kortikoszteroid-függőség kockázata, műtétre lehet szükség. Ritkán a beleken kívüli, a kólitisz ulcerózával összefüggő súlyos problémák teszik szükségessé az operációt, például kékes-vörös, gennyes sebek megjelenése a bőrön (pioderma gangrenózum), illetve kiterjedt vérrögök kialakulása a végtagok mély vénáiban.

Nem sürgősségi alapon végzik a műtétet, ha rákot diagnosztizálnak, vagy rákmegelőző állapot (diszplázia) alakult ki a vastagbélben,. A vastagbél szűkülete, vagy a gyermek visszamaradt növekedése is műtétet igényelhet. A vastagbél és a végbél teljes eltávolítása véglegesen meggyógyítja a betegséget. A gyógyulás ára a végleges ileosztómia (a hasfal és a vékonybél utolsó szakasza közötti kapcsolat megteremtése sebészileg), és az ileosztómás zacskó használata. Mostanra azonban alternatív kezelési módok is léteznek, ezek közül a leggyakoribb az ileo-anális anasztomózis. Ennek az eljárásnak a során a vastagbelet és a végbél nagy részét eltávolítják, majd egy kis rezervoárt (tárolót) alakítanak ki a vékonybél végén, amit a végbélnyílás felett a végbélhez varrnak. Ezzel az eljárással a kontinencia (a székelések feletti kontroll) megtartható, egyes szövődmények azonban, például a rezervoár begyulladása, előfordulhatnak.

Az ulceratív proktitiszben megbetegedetteknél ritkán van szükség műtétre, a várható élettartam nem romlik. Egyes betegekben azonban a tünetek különösen ellenállók a kezeléssel szemben.

A toxikus kólitisz sürgős, azonnali műtétet igényel. Ha erre gyanakszanak, vagy toxikus megakolon kialakulását sejtik, a hasmenésgátló szereket azonnal felfüggesztik, és a betegnek nem adnak enni semmit, az orrán vagy a száján keresztül a gyomrába vagy a vékonybelébe szondát vezetnek, amelyet egy szívógéphez csatlakoztatnak. Minden folyadékot, tápanyagot és gyógyszert intravénásan kap. A betegen folyamatosan figyelik a peritonitisz (hashártyagyulladás) vagy az átfúródás (perforáció) jeleit. Ha ez az eljárás nem javít az állapotán 24-48 órán belül, azonnali műtétre van szükség: a teljes vastagbelet, vagy annak nagy részét távolítják el.