Fekélyek alakulhatnak ki, ha a gyomor vagy a nyombél nyálkahártyája krónikusan gyulladt vagy irritációnak van kitéve, így gyomorsav-felesleg és az emésztőenzimek, például pepszin hatására.

Szinte mindenki termel gyomorsavat, 10 emberből azonban csak egyben alakul ki fekély élete során. Az egyes emberek más-más mennyiségű gyomorsavat termelnek, és minden ember savelválasztásának ritmusa egész életében megmarad. Akik normálisan is nagyobb mennyiségű savat választanak el (erős elválasztók), fogékonyabbak a peptikus fekélyre, mint azok, akik kevesebb savat választanak el (gyenge elválasztók). A savelválasztáson kívül azonban más tényezők is közrejátszanak, mivel az erős elválasztók többségében soha nem alakul ki fekély, egyes gyenge elválasztókban viszont igen. Emellett a fekélyek kialakulása gyakoribb idős emberekben, pedig a kor előrehaladtával a savtermelés csökken.

A peptikus fekély kialakulásának két messze leggyakoribb oka aHelicobacter pyloribaktériumfertőzés, és bizonyos gyógyszerek szedése. Sok gyógyszer, különösen az aszpirin és egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, valamint a kortikoszteroidok izgatják a gyomornyálkahártyát, és fekélyeket okozhatnak. A nem-szteroid gyulladásgátlókat és a kortikoszteroidokat szedők nagy részében azonban nem alakul ki gyomorfekély. Tekintettel erre egyes szakemberek azon a véleményen vannak, hogy a gyomorfekélyre hajlamos betegeknek a nem-szteroid gyulladásgátlók új típusát, a koxibokat (COX-2 gátlókat) kell szedniük a régebbi nem-szteroid gyulladásgátlók helyett, mivel a koxibok kevésbé izgatják a gyomrot.

A dohányosok hajlamosabbak a gyomorfekélyre, és a kialakult fekélyek lassabban is gyógyulnak. Jóllehet a pszichés stressz növelheti a savtermelést, nem találtak kapcsolatot a pszichés stressz és a gyomorfekély között.

A fekélyek ritka oka a rák. A rosszindulatú fekélyek tünetei igen hasonlóak a jóindulatúakéhoz. Ugyanakkor általában nem reagálnak a jóindulatú fekélyeknél alkalmazott kezelésekre.

Egy tipikus fekély általában meggyógyul, majd visszatér, ezért a fájdalom napokon vagy heteken át fennáll, majd enyhül, illetve elmúlik. A tünetek a fekély elhelyezkedésétől és a beteg korától függően változnak. Gyermekekben és idősekben például nem mindig vannak jelen a szokásos tünetek, esetleg egyáltalán nincsenek panaszaik. Ezekben az esetekben a fekélyt csak a szövődmények kialakulásakor fedezik fel.

A nyombélfekélyes betegeknek csak mintegy felében jelentkeznek a tipikus tünetek: égő érzés, marcangoló, éles vagy sajgó fájdalom, a gyomor ürességének érzése és éhség. A fájdalom állandó, enyhe vagy közepesen súlyos, általában közvetlenül a szegycsont alatt érezni. Sok betegnek ébredéskor nincs fájdalma, hanem a délelőtt folyamán jelenik meg. Tej fogyasztása, étkezés (ami semlegesíti a gyomorsavat) vagy savközömbösítők általában enyhítik a fájdalmat, de az 2-3 órával később többnyire visszatér. Az éjszaka a beteget felébresztő fájdalom gyakori. Sokszor a fájdalom naponta egyszer vagy többször tör elő egy vagy több hétig, majd kezelés nélkül eltűnik. Általában azonban visszatér, többnyire az első 2 évben, alkalmanként több évvel később. Sokszor fejlődik ki a betegségnek egy sajátos ritmusa; a betegek gyakran tapasztalatból meg tudják mondani, mikor várható a kiújulás (gyakran tavasszal, ősszel és feszültségekkel teli időszakokban).

A gyomor, a marginális és a stressz-fekélyek, a nyombélfekélyekkel ellentétben, nem követnek semmilyen ritmust. Az evés átmenetileg enyhítheti a fájdalmat, vagy épp ellenkezőleg, fájdalmat okozhat. A gyomorfekélyek néha a vékonybélhez vezető szövetek megduzzadását (ödémáját) okozzák, ami megakadályozhatja, hogy a táplálék könnyen távozzon a gyomorból. Az elzáródás felfúvódást, hányingert vagy hányást okozhat étkezés után.

A gyomorfekélyek szövődményeit, például a vérzést vagy az átlyukadást az alacsony vérnyomás tünetei: szédülés és ájulás kísérik.

Az orvos akkor gyanakszik peptikus fekélyre, ha a betegnek jellegzetes gyomorfájdalma van. Néha egyszerűen fekéllyel kezeli a beteget, és megvárja, hogy a tünetek elmúlnak-e, ami arra utal, hogy a betegnek fekélye volt és az meggyógyult.

Vizsgálatokra lehet azonban szükség a diagnózis megerősítéséhez, főleg, ha a panaszok pár hetes kezelés után sem múlnak el, mivel a gyomorrák is hasonló tüneteket okozhat. Ha a súlyos fekély ellenáll a kezelésnek, főleg, ha a betegnek több, illetve szokatlan elhelyezkedésű fekélye van, az orvos a fekély hátterében álló, gyomorsav-túltermelést okozó betegségre gyanakodhat.

A fekélyek diagnosztizálására, valamint a háttérben álló okok ((betegségek)) feltárására endoszkópos (hajlékony, képalkotó eszközös) vizsgálatot vagy bárium-kontrasztanyagos (a tápcsatorna körvonalait kirajzoló anyag lenyelése utáni) röntgenvizsgálatot végeznek.

Az endoszkópos vizsgálatot szokták először elvégezni. Ez ugyanis megbízhatóbb a bárium-kontrasztos röntgenvizsgálatnál a nyombélben vagy a gyomor hátsó falán található fekélyek kimutatására, valamint olyankor is, ha a beteg gyomorműtéten esett át. Még egy magasan képzett gasztroenterológus figyelmét is elkerülheti azonban egy-két gyomor- vagy nyombélfekély Az endoszkóppal az orvos biopsziát végezhet (szövetmintát vesz mikroszkópos vizsgálat céljából), hogy megállapítsa, a gyomorfekély rosszindulatú-e, valamint hogy kimutassa aHelicobacter pylorijelenlétét. Az endoszkóppal a fennálló vérzés is elállítható, és csökkenthető a fekélyből induló vérzés ismételt kialakulásának valószínűsége.

A gyomor és a nyombél bárium-kontrasztos röntgenvizsgálata (amit bárium-nyelésnek vagy felső gasztrointesztinális sorozatfelvételnek is neveznek) segítséget nyújthat a fekély súlyosságának és méretének megítélésében, ami olykor nem látható jól az endoszkópos vizsgálat során.

Mivel a fekélyek egyik fő oka aHelicobacter pyloribaktérium által okozott fertőzés, gyakran alkalmaznak antibiotikumokat. Néha bizmut-szubszalicilát használatos az antibiotikumok mellett. A gyomorsav semlegesítése vagy csökkentése a gyomorsav termelését közvetlenül gátló szerekkel elősegíti a gyomorfekély gyógyulását, függetlenül annak okától. A legtöbb betegben a kezelést 4-8 héten át folytatják. A könnyű étrenddel csökkenthető ugyan a gyomorsav mennyisége, de nincs rá bizonyíték, hogy ez gyorsítja a gyógyulást, vagy megelőzi a fekély visszatérését. A betegeknek mindazonáltal érdemes kerülniük a fájdalmat és felfúvódást okozó ételeket. A gyomrot esetleg izgató anyagok, például a nem-szteroid gyulladásgátlók, az alkohol és a nikotin kerülése szintén fontos.

Savközömbösítők (antacidumok):Ezek a szerek a fekélyek tüneteit a gyomorsav semlegesítésével enyhítik. Hatékonyságuk a bevett mennyiségtől, és a beteg által termelt sav mennyiségétől függ. Szinte mindegyik savközömbösítő vény nélkül megvásárolható, és tabletta, illetve folyadék formájában is elérhető. Általánosságban elmondható, hogy a savközömbösítők nem hatékonyak a fekélyek gyógyításában.

A nátrium-bikarbonát és a kálcium-karbonát, a legerősebb savközömbösítők, a panaszok átmeneti enyhítésére használatosak Mivel azonban felszívódnak a keringésbe, rendszeres használatuk lúgossá teheti a vért (alkalózis ), ami hányingerhez, fejfájáshoz és gyengeséghez vezet. Ezeket a savközömbösítőket ezért nem szabad néhány napnál tovább nagy menynyiségben fogyasztani; emellett nagy mennyiségű sót is tartalmaznak, ezért azok, akiknek alacsony nátrium-tartalmú étrendet kell követniük, ne szedjék őket.

Az alumínium-hidroxid egy viszonylag biztonságos, széles körben alkalmazott savközömbösítő. Az alumínium azonban megkötheti a tápcsatornában található foszfátot, csökkentve annak szintjét a vérben, ami gyengeséget és étvágytalanságot okoz. A mellékhatások kialakulásának nagyobb az esélye alkoholistákban és vesebetegekben, beleértve a dialízisben részesülőket is. Az alumínium-hidroxid székrekedést is okozhat.

A magnézium-hidroxid az alumínium-hidroxidnál hatékonyabb savközömbösítő. A székelések napi 4x 1-2 evőkanálnyi adag szedése esetén szabályosak maradnak, 4-nél több adag azonban hasmenést okozhat. Mivel kis mennyiségű magnézium a véráramba is felszívódik, vesebetegek csak kis mennyiségben fogyaszthatják. Sok savközömbösítő magnézium-hidroxidot és alumínium-hidroxidot egyaránt tartalmaz.

Savcsökkentő szerek: A hisztamin-2 (H2) blokkolók, például a cimetidin, a famotidin, a nizatidin és a ranitidin a sav termelésének csökkentésével enyhítik a tüneteket, és segítik elő a gyógyulást. Ezeket a nagyon hatékony szereket naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. A H 2 -blokkolók általában nem okoznak komoly mellékhatásokat. A cimetidin azonban gyakrabban okoz mellékhatásokat, különösen idősebb emberekben, akikben zavartságot idézhet elő; emellett gátolhatja egyes szerek - például az asztma kezelésében alkalmazott teofillin, az alvadásgátló warfarin és a görcsgátló fenitoin - kiürülését a szervezetből.

A proton-pumpa gátlóka savtermelést csökkentő gyógyszerek közül a leghatékonyabbak. A fekély gyógyulását a betegek nagyobb részében rövidebb idő alatt érik el, mint a H 2 -blokkolók. Nagyon hasznosak a fokozott savelválasztást okozó állapotok, például a Zollinger-Ellison-szindróma kezelésében is.

Egyéb gyógyszerek:A szukralfát a fekély alapján védőréteget képez, elősegítve annak gyógyulását. Jól alkalmazható peptikus fekélyek esetében, és elfogadható alternatívát jelent a savközömbösítőkkel szemben. Naponta 2-4 alkalommal kell bevenni, nem szívódik fel a véráramba, ezért kevés mellékhatást okoz. Viszont székrekedést idézhet elő, és egyes esetekben csökkentheti más gyógyszerek hatékonyságát is.

Mizoprosztollal a nem-szteroid gyulladáscsökkentők által okozott gyomor- és nyombélfekély kialakulásának esélye csökkenthető. A mizoprosztol a savtermelés csökkentésén, és a gyomornyálkahártya savval szembeni ellenállóképességének fokozásán keresztül hat. Azokban, akik a nem-szteroid gyulladásgátlók által előidézett fekélyek nagyobb kockázatának vannak kitéve, például az idősek, a kortikoszteroidokat szedők és azok, akiknek kórtörténetében fekély szerepel, szintén indokolt a mizoprosztol kezelés. A mizoprosztol azonban a betegek több mint 30%-ában hasmenést és egyéb emésztési problémákat okoz, terhes nőkben pedig spontán vetélést eredményezhet. A mizoprosztol helyettesíthető más szerekkel az aszpirint, a nem-szteroid gyulladásgátlókat vagy kortikoszteroidokat szedőkben. Ezek az alternatívák, például a proton-pumpa gátlók, ugyanolyan hatékonysággal csökkentik a fekély kialakulásának esélyét, ugyanakkor kevesebb mellékhatást okoznak.

Műtét:A fekélyek kezelésére manapság már ritkán van szükség műtétre, mivel a gyógyszerek nagyon hatékonyan segítik elő a peptikus fekély gyógyulását, és az endoszkóp segítségével eredményesen állítható el a vérzés is. A műtét elsősorban a peptikus fekélyek szövődményeinek, például az átlyukadás, az ismétlődő, vagy gyógyszerekre nem reagáló elzáródás, két vagy több súlyosabb fekélyvérzés, feltételezhetően elrákosodott gyomorfekély, valamint súlyos és gyakran visszatérő betegség kezelésére szolgál. Több féle operáció létezik a fenti problémák kezelésére. A fekélyek azonban visszatérhetnek ismét a műtét után is, ezen kívül mindegyik eljárás további problémákat, például súlycsökkenést, emésztési zavarokat és vérszegénységet okozhat.