Az állkapocsficam (diszlokált mandibula) általában igen fájdalmas. A száj többnyire
nem zárható, az állkapocs valamelyik irányba elcsavarodik. Az állkapocs elmozdulását a
száj túl nagyra nyitása vagy sérülés okozza, de előfordulhat hányás, ásítás, az
állkapocs lazasága (hipermobilitás) (ami többnyire temporomandibularis betegség
következményeként), 
és hosszadalmas fogászati kezelés
eredményeként is.
Az orvos általában kézzel teszi vissza a helyére a csontot (manuális repozíció). Gézbe csavart hüvelykujjait a hátsó alsó fogak mögötti ínyre helyezi, majd lefelé és kissé előre nyomja a fogak külső felületét. Ha szükséges, ezután visszafelé nyomja a csontot.
Ha az állkapocs visszakerült a helyére, a beteget figyelmeztetni kell, hogy legalább 6 hétig ne nyissa ki nagyon a száját. Ha a ficam többször előfordult, műtétre lehet szükség a további kimozdulások megelőzésére. Az állkapcsot a koponyához rögzítő ínszalagok (a temporomandibularis ízületnél) megrövidíthetők, így az ízület feszesebbé válik.
