Kihez forduljon?
Gyógyszerek, segédeszközök
Egészségügyi tudástár
Kapcsolat
Betegség információkA fogágy-gyulladás az ínygyulladás (gingivitisz) súlyos formája. A betegség folyamán a gyulladás az ínyről a fog támasztószöveteire is átterjed.
A periodontitisz (fogágy-gyulladás) a felnőttkori fogvesztés egyik fő, az idős emberek fogvesztésének pedig legfőbb oka. A fertőzés elpusztítja az állcsont fogmedri területeit, ami a fogakat a helyén tartja. Az erózió gyengíti a rögzítést, és meglazítja a fogat. Az érintett fog végül magától kiesik, vagy ki kell húzni.
A fogágy-gyulladások legnagyobb részét a fogak közt és a fogínyen hosszú idő alatt felgyülemlő lepedék és fogkő hozza létre. Tasakok alakulnak ki a fogak és az íny között, melyek lefelé terjednek a foggyökér és az alatta fekvő csont között. Ezekben a tasakokban a lepedék oxigénmentes környezetben gyűlik, ami elősegíti az agresszív baktériumok szaporodását. Ha a betegség folytatódik, a tasak közelében az állcsont oly mértékben károsodik, hogy a fog meglazul, és ki is eshet.
A fogágy-gyulladás és következményes betegségei kialakulásának sebessége változó, még azonos menynyiségű fogkővel rendelkező emberek esetében is. Ez azért van, mert a lepedék mindenkiben különböző fajtájú és mennyiségű baktériumot tartalmaz, és az emberek is eltérően reagálnak az egyes baktériumokra. A fogágy-gyulladás több hónapig tartó pusztító időszak után enyhülő szakaszba léphet, mikor látszólag nem okoz több károsodást.
Sok betegség - például a cukorbetegség, a Down-kór, a Crohn-betegség, a leukopenia és az AIDS - tehet hajlamossá valakit fogágy-gyulladásra. AIDS-esekben a periodontitisz gyorsan súlyosbodik.
Az fogágy-gyulladás korai jelei a vérző, vörös íny, és a rossz szájszag (foetor). Az ínyben található tasakok mélységét vékony szondával lehet megállapítani, és röntgen segítségével lehet felderíteni, mennyi csont semmisült meg. Ahogy egyre több csont pusztul el, a fog egyre lazább lesz, és helyzete is megváltozik. Az első fogak gyakran kifelé dőlnek. A periodontitisz többnyire nem okoz fájdalmat, amíg a fog annyira meg nem lazul, hogy rágás közben mozog, illetve amíg körülötte tályog ki nem alakul.
Az ínygyulladással ellentétben, ami jó önkezeléssel általában megszüntethető, a periodontitisz szakorvosi ellátást igényel. Az alapos fogtisztítás a fogak íny alatti 2-3 milliméteres részét éri csak el. A fogorvos a tasakokat a rétegek leválasztásával és a gyökerek elsimításával egészen a tasak aljáig meg tudja tisztítani. Az 5 milliméteres agy annál nagyobb tasakok esetében gyakran sebészi beavatkozásra van szükség. A fogorvos a fog íny alatti területéhez műtéti úton férhet hozzá (periodontális tasak műtét), így tudja a fogakat teljesen megtisztítani, és a fertőzés által elhalt csontrészeket eltávolítani. Eltávolíthatja az íny fertőzött és levált területeinek egyes részeit is (gingivektómia), így az egészséges íny ismét szorosan körbeveheti a fogat, a beteg pedig ezen túl már otthon is el tudja távolítani a lepedéket.
Antibiotikumokra és antimikróbás szerekre is szükség lehet, különösen akkor, ha tályog alakult ki. A fogorvos szükség esetén antibiotikummal preparált anyagot (fonalat vagy gélt) helyezhet a mély tasakokba, így a szer nagy koncentrációban éri el a beteg területet. A fogkörnyéki tályogok a csont gyors pusztulásához vezetnek, de azonnali sebészi és antibiotikus kezelés hatására a sérült csont nagy része visszanőhet. Ha a száj kisebesedik a műtét után, a fogmosást és a fogselymes tisztítást átmenetileg klórhexidines szájöblítéssel is ki lehet egészíteni.
| Kapcsolódó téma: | A kellemetlen szájszag (halitosis) » |
