MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
114. FEJEZET - A fogak rendellenességei
A fogak rendellenességei közé a (fogak romlása miatt kialakuló) fogszuvasodást, a
fogbélgyulladást, a gyökércsúcs körüli tályogot, az áttörésben visszamaradt (beékelődött)
fogakat és a hibás fogsorzáródást sorolják. A törött, laza vagy kivert fogak okozta
sebeket sürgős fogászati problémának tartják, akárcsak bizonyos fogfájásokat. 
A fogszuvasodás, ami gyakran vezet fogfájáshoz és fogvesztéshez,
megelőzhető a lepedéket eltávolító és a fogkövek kialakulását megelőző szájhigiéniával.
Alepedék(plakk) baktériumok, nyál és elpusztult sejtek
keverékéből álló filmszerű réteg, mely a fogakon éjjel és nappal folyamatosan képződik. Ez
mindenkiben előfordul. Mivel a lepedék elősegíti a fogszuvasodást okozó baktériumok
szaporodását, napi fogmosással és fogselyem-használattal kell eltávolítani.
Afogkőmegkeményedett lepedék, ami a fogak alján fehér réteget képez, különösen az alsó fogak
nyelv felőli, és a felső őrlőfogak (a száj hátsó részében található fogak) orca felőli
oldalán. Mivel a fogkő a lepedékből alakul ki, a napi fogmosás jelentősen csökkenti a
fogkövek kialakulását. A kialakult fogkövet azonban csak fogorvos, vagy szájhigiénikus
tudja megfelelően eltávolítani.
Habár rendszeres fogmosással és fogselyem használatával az egészséges szájhigiéné
fenntartható, a cukorfogyasztás mérséklése és fluoridos víz használata szintén csökkenti a
fogszuvasodás esélyét.
Panaszok, tünetek a fogak rendellenességeiben
Valószínűleg az egyes fogakat érintő fájdalom a betegség legfelismerhetőbb tünete. A
fogfájás jelentkezhet állandóan, vagy csak bizonyos körülmények között, például rágáskor
vagy fogászati eszközzel történő kocogtatáskor. A fogfájás fogszuvasodásra vagy
ínybetegségre utal, fájdalommal járhat azonban a gyökér szabaddá válása, a túl erőteljes
rágás, a fogcsikorgatás és a törött fog is. Az orrmelléküreg vérbősége hasonló tüneteket
okozhat a felső fogakban.
Akopott vagy laza fogaka fogcsikorgatás tünetei lehetnek, aminek
jellemzője a fogak gyakori összeszorítása és -dörzsölése. A betegek a fogukat többnyire
alvás közben csikorgatják, ezért nincsenek ennek tudatában, de előfordulhat, hogy nappal
is. A fogát csikorgató betegnek nappal ügyelnie kell, hogy ne szorítsa össze, vagy
csikorgassa a fogait. A kopás a táplálékot őrlő rágófelület lepusztulását jelenti, és
rontja a rágás hatásfokát.
Aszabálytalan alakú fogakvalamilyen genetikai, hormonális vagy a
születés előtt szerzett fertőző betegségre utalnak. A fogak kóros alakját - ami nem
veleszületett - a szájat ért baleset miatti törés vagy lepattanás is okozhatja.
A kórosfogszíntnem szabad összekeverni az öregedés vagy a
kávé, a tea és a dohányzás következményeként elsárguló vagy -sötétedő fogakkal. Egyes, a
fogbelet, a fog élő anyagát előzőleg súlyosan károsító fertőzések a fog elszürküléséhez
vezethetnek. A fogak maradandó elszíneződését okozhatja, ha valaki gyermekkorában
kapott, vagy az édesanyja terhesség alatt szedett tetraciklint. A gyermekkori túlzott
fluorid-bevitel a fogzománc pettyeződését eredményezheti.
Kóros fogzománc(a zománc a fog kemény, külső borítása)
kialakulásáért a hiányos D-vitamin bevitel tehető felelőssé, de a maradandó fogak
kialakulása során bekövetkezett gyermekkori fertőzés (pl. bárányhimlő vagy kanyaró)
miatt is kialakulhat. Az ismételt hányás, ami gyakori például bulimia nervózában,
szintén a fogzománc sérüléséhez vezet, mivel a gyomorsav felmarja a fogak felületét. Az
úszók, akik sok időt töltenek klórozott vizű medencékben, elveszíthetik fogzománcukat,
akárcsak azok, akik savakkal vagy klórral dolgoznak. A sérült fogzománc elősegíti a
baktériumok bejutását a fogakba, aminek fogszuvasodás az eredménye.
Kapcsolódó kép »
