A száj az emésztő- és a légzőrendszerben egyaránt a bejárat szerepét tölti be. A szájat belül nyálkahártya borítja. Egészséges egyénben a száj nyálkahártyája vöröses-rózsaszín, az íny színe világosabb rózsaszín, és a fogakat szorosan körülveszi.

A száj felső részét (a szájpadlást) két részre osztjuk. Az első része redőzött és kemény (kemény szájpad), míg a hátsó része viszonylag puha és sima (lágy szájpad). Az ajkakon egy élénkpiros határ (ajakpír) található, az ajkak belső része nedves, a külső pedig bőrszerű.

A száj alsó részén található az étel megízlelésére és összekeverésére szolgáló nyelv. A nyelv normális esetben nem sima; kis nyúlványok (bolyhok) találhatóak rajta, melyek az ízlelőbimbókat tartalmazzák - ezek segítségével érezzük az ízeket. Az ízérzékelés viszonylag egyszerű, csak az édes, a savanyú, a sós és a keserű ízeket különíti el. A szagokat az orrban magasan elhelyezkedő szaglószerv révén érezzük. A szaglás lényegesen összetettebb, mint az ízérzékelés: számos alig eltérő szag különíthető el. A szaglás és az ízlelés együttes hatása alapján lehet elkülöníteni és értékelni az ízeket.

A nyálmirigyek nyálat termelnek. Három pár nagy nyálmirigy van: a fültőmirigy (parotisz), az állkapocs alatti (szubmandibuláris) és a nyelv alatti (szublinguális) mirigyek. A nagy nyálmirigyek mellett a száj területén több kisebb nyálmirigy is található. A mirigyekből a szájba kis csöveken (vezetékeken) jut el a nyál.

A nyálnak több szerepe van: elősegíti a rágás és evés során az étel falattá alakulását, ezzel segíti a táplálék szájból - nyelőcsőbe jutását, azzal pedig, hogy megkezdi az emésztést és oldja a táplálékot, megkönnyíti az ízlelést. Az étel elfogyasztása után a nyál tisztítja a szájüreget, egészségesen tartja a nyálkahártyát, és megakadályozza a fogak ásványianyag-vesztését. A nyál nemcsak semlegesíti a baktériumok által termelt savakat, de olyan antitesteket és enzimeket termel, melyek megölik a baktériumokat, gombákat és vírusokat.

Az emberben kétféle fog található: a gyermekkori fogak (tejfogak) és a maradandó fogak (csontfogak). A gyermeknek 20 foga van: első felső és alsó metszőfogak, oldalsó metszőfogak, szemfogak, első és hátsó őrlőfogak. 32 maradandó fog létezik: első felső és alsó metszőfogak, oldalsó metszőfogak, szemfogak, kisőrlők és nagyőrlők valamint bölcsességfogak. Nem mindenkinél nő ki mind a 4 bölcsességfog, sőt vannak olyanok, akiknél egyik sem. A bölcsességfogak általában az utoljára kinövő csontfogak, 17-21 éves kor között jelennek meg.

Normálisan is tág határok között változik, hogy a fogak mikor törnek át a fogínyen (fogzás). A tejfogak közül az első metszőfogak jelennek meg először, kb. 6 hónapos korban. Ezeket követik az oldalsó metszőfogak, az első őrlőfogak, a szemfogak, végül a második őrlőfogak. Nagyjából két és féléves korban a gyermek összes foga látható a szájban. A tejfogakat a kialakuló maradandó fogak kilökik a helyükről, ez a folyamat körülbelül 6 éves korban kezdődik. A 6 éves korban megjelenő őrlőfogak a tejfogak mögött nőnek ki, ezért nem löknek ki meglévő fogat. Ugyanez igaz a második és a harmadik őrlőfogakra is.

Néhány esetben a gyermek fogakkal születik (születési fogak) vagy a fogak a születést követő hónapban törnek elő (születés utáni fogak). Ezek többnyire az alsó metszőfogak, de néha számfeletti fogak (farkasfogak) is lehetnek. Ezeket csak akkor kell eltávolítani, ha akadályozzák a szoptatást, vagy erősen mozogni kezdenek, ami a fulladás veszélyével fenyeget.

Sok gyermekben a végleges alsó metszőfogak egymás mögött, szőlőfürtre emlékeztető módon jelennek meg. A problémát a maradandó fogak összetorlódása vagy elfordulása által kiváltott helyhiány okozhatja, korai fogszabályozásra is szükség lehet. Az ujjak szopása is befolyásolhatja a fogak elhelyezkedését, ami szintén korai fogszabályozást tehet szükségessé.

A fogat az íny vonala felett elhelyezkedő koronára és az íny vonala alatt elhelyezkedő gyökérre osztjuk. A koronát fényes, fehér fogzománc borítja, védi. A fogzománc a testben előforduló legkeményebb anyag, ha azonban megsérül, csak nagyon kis mértékben tud regenerálódni. A zománc alatt a fogállomány (dentin) található, mely a csonthoz hasonló, de annál keményebb anyag. A fogállomány körbe veszi a fogbelet, melyben az erek, az idegek és a kötőszövet található.

Az erek és az idegek a szintén fogállomány által körbevett gyökércsatornákon keresztül jutnak el a fogbélbe. A gyökérben a fogállományt cement, egy vékony, csontszerű anyag borítja. A cementet hártya borítja, ami kipárnázza a fogat, és a cementréteget, ezáltal az egész fogat stabilan az állkapocshoz rögzíti.

Az első fogakkal végzett harapás és a hátsó fogakkal végzett rágás az ételt kisebb, könnyebben emészthető adagokra darabolja. A nyálmirigyek által termelt nyál emésztőenzimekkel itatja át az ételt és megindítja az emésztés folyamatát. Étkezések között a nyál lemossa a fogakról a fogszuvasodást és más rendellenességeket okozó baktériumokat.

A száj hátsó részében található egy vékony izomstruktúra, az ínyvitorla (uvula), mely akkor látható, ha valaki azt mondja, hogy "Á". Az uvula az orr és a száj hátsó részét elválasztó lágy szájpad hátsó részén függ. Normális esetben az ínyvitorla függőlegesen lóg. Idegellátása a bolygóidegből (X. agyideg) származik.