A fenciklidint (PCP, angyalpor) többnyire valamilyen növényre, például marihuánára, mentalevélre, dohányra szórva füstölik el. Ritkán szájon keresztül, vagy injekcióban alkalmazzák.
Betegség információkKereséshez » Tartalomjegyzékhez »
Panaszok, tünetek és szövődmények
A PCP tompítja az agy működését, a használók általában röviddel a szer bevétele után zavartak, dezorientáltak lesznek. Előfordulhat, hogy nem tudják, kik ők, hol vannak, milyen nap van, vagy mennyi az idő. Transzba eshetnek, mintha hipnotizálnák őket. A PCP használók kötekedők lehetnek, és mivel nem éreznek fájdalmat, még komoly sérüléssel is tovább küzdhetnek. A nyálelválasztás, az izzadás, a vérnyomás és a szívritmus fokozódik. Az izomremegés (reszketés) is gyakori. Magas dózisban hallucinációkat, görcsöket, életveszélyesen magas lázat (hipertermia), kómát vagy akár halált is okozhat. A hosszú távú PCP használat az agy, a vesék és az izmok károsodásához vezethet.
Kezelés
Amikor a PCP használók ingerültté válnak (ahogyan az legtöbb esetben bekövetkezik, amikor kezelésre kerülnek), csendes szobában magukra hagyják őket, ahol megnyugodhatnak, ugyanakkor a vérnyomást, pulzust és légzést gyakran ellenőrzik. A megnyugtató beszéd nem segít, sőt ettől a beteg még inkább ingerültté válhat. Ha a csendes környezet sem csillapítja le az idegességét, az orvos valamilyen nyugtatót, például diazepámot adhat. Az ártalmas tünetek, például a magas vérnyomás vagy a görcsök további szerek adását tehetik szükségessé. A PCP kiürülését gyógyszerekkel és gyomormosással gyorsítani lehet.
108. FEJEZET Kábítószer-használat és abúzus
Opioidok »
Szorongásoldó- és altatószerek »
Nikotin »
Marihuána »
Amfetaminok »
Kokain »
Hallucinogének »
Fenciklidin
Ketamin »
Gamma hidroxibutirát »
Illékony oldószerek »







