Az alkohollal kapcsolatos rendellenességeket bizonyos fokig örökletes tényezők befolyásolják. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a veszélyeztetett emberek nehezebben részegednek le, azaz agyuk kevésbé érzékeny az alkohol hatásaira.

Az öröklődés mellett bizonyos környezeti tényezők és személyiségjegyek is növelhetik a fogékonyságot az alkohollal kapcsolatos rendellenességekkel szemben. Az alkoholisták gyakran elvált szülők gyermekei, és kapcsolatuk a szülőkkel gyakran megromlott. Az alkoholisták általában elszigeteltnek, magányosnak, félénknek, depressziósnak vagy ellenséges beállítottságúnak érzik magukat. Önpusztító késztetések törhetnek rájuk, szexuális viselkedésük gyermekessé válhat. Nem eldöntött kérdés, hogy ezek a jellemzők az alkoholizmus okai vagy következményei.

Mivel az alkohol felszívódása annak feldolgozásánál (metabolizmusánál) és kiürítésénél gyorsabb, a véralkoholszint gyorsan növekszik. A hatások már percekkel az italozás megkezdése után jelentkezhetnek.

Kisebb mennyiség (például 3-5 cl tiszta alkohol, vagy 1-3 ital - a véralkoholszint 0,05 g/dl, vagyis 0,05%) elfogyasztása serkentő hatású, a fogyasztó meggondolatlan, beszédes lesz, esetleg lármázik és erőszakoskodik. Nagyobb mennyiség (0,08 g/dl, illetve 0,08% feletti véralkohol-szint) elfogyasztása tompítja az agyműködést, lassúbb, bizonytalanabb mozdulatokat, ingatagságot és álmosságot okoz. Mivel az alkohol feldolgozása lassú, a folyamat megfordulhat, és a nyugodt személy ismét agitálttá, erőszakossá válhat. Nagyon nagy mennyiség (0,30 g/dl azaz 0,3% feletti véralkohol-szint) kómát és halált okozhat.

Az alkohol tartós, nagy mennyiségű fogyasztása sok szervre káros hatású, főként a májra, az agyra és a szívre. Sok más szerhez hasonlóan az alkohollal szemben is tolerancia alakul ki, azaz a rendszeresen naponta több, mint 2 féle italt fogyasztóknak több alkoholt kell elfogyasztaniuk a lerészegedéshez, mint a nem ivóknak. A rendszeresen nagy mennyiséget fogyasztóknál egyéb, az agyműködést tompító hatású szerekkel, például barbiturátokkal vagy benzodiazepinekkel szemben is tolerancia alakul ki.

Ha az alkoholista, hosszabb időn át tartó folyamatos ivás után hirtelen abbahagyja az ivást, általában elvonási tünetek lépnek fel. Az alkoholelvonás tünetei 12-48 órával az italfogyasztás abbahagyása után kezdődnek. Enyhe tünetei a remegés, a gyengeség, az izzadás és a hányinger. Egyes esetekben görcsök alakulhatnak ki (ún. alkoholos epilepszia vagy rumgörcs). Az ivást hirtelen abbahagyó nagyivókban alkoholos hallucinózis jelentkezhet, a beteg hangokat hall, melyek vádlóak és fenyegetőek, félelmet és rettegést váltanak ki. Az alkoholos hallucinózis napokig tarthat, és antipszichotikus szerekkel, például klórpromazinnal vagy thioridazinnal kezelhető.

A delirium trémensz , a tünetek nagyon súlyos együttese jelentkezhet, ha az elvonási tüneteket nem kezelik. A delirium trémensz általában nem rögtön az ivás befejezése után, hanem az azt követő 2-10. napban jelentkezik. Ennek során a beteg eleinte szorong, majd ehhez növekvő mértékben zavartság, álmatlanság, rémálmok, erős verejtékezés, mély depresszió társul. A pulzus általában emelkedik, gyakran láz alakul ki. A betegség ezután súlyosbodhat, hallucinációk jelentkezhetnek, melyek félelmet, nyugtalanságot és zavartságot válthatnak ki. Előfordulhatnak rettegést keltő vizuális hallucinációk is. Ahogy a beteg egyre zavartabb lesz, a sötétben levő tárgyak különösen félelmetessé válnak. A padló mozogni látszik, a falak dülöngélnek vagy az egész szoba forog. A delírium súlyosbodásával a kéz folyamatosan remeg, néha a remegés a fejre és az egész testre is kiterjed, és a legtöbb betegnél súlyos koordinációs zavar alakul ki. A delirium trémensz kezeletlenül végzetes is lehet.

Más problémákat okoz az alkohol agyra és májra kifejtett közvetlen mérgező hatása. Az alkohol nagymértékű, tartós fogyasztása alkoholos májbetegséghez vezethet. Az alkohol által okozott károsodások miatt a máj kevésbé képes megszabadítani a testet a mérgező anyagoktól, emiatt májkóma alakulhat ki. A májkómás beteg tompa, álmos, bódult és zavart lesz, a kinyújtott karokon "verdeső" remegés alakul ki. A májkóma életveszélyes, azonnali kezelése szükséges.

A Korzakov-szindróma (Korzakov-féle amnéziás pszichózis) gyakori a rendszeresen sokat ivók, különösen az alultápláltakban, vagy B-vitamin (főleg tiamin) hiányban szenvedők körében. A beteg elveszíti rövid távú emlékeit. Az emlékezés olyannyira hiányos, hogy a beteg gyakran memóriazavarait palástoló történeteket talál ki (konfabuláció). A szindróma lefolyása néha hasonló a delirium trémenszhez. A Korzakov-szindróma végzetes lehet, ha a fennálló tiamin-hiányt nem kezelik. A betegekben Wernicke-féle enkefalopátia is kialakulhat, amit a hosszas italozás által kiváltott tiamin hiány okoz. A tünetek, például kóros szemmozgások, zavartság, koordinálatlan mozdulatok és a fájdalomérzet csökkenése hirtelen jelentkeznek.

Az alkohollal kapcsolatos rendellenességek krónikus remegés kifejlődéséhez vezethetnek. Az alkohol kárt okozhat az agy mozgásközpontjában (a kisagyban), ami a kar és lábak mozgatási nehézségeiben nyilvánul meg (cerebelláris enkefalopátia). Károsodhat az agyvelő is az agy egyes részein, emiatt ritkán Marchiafava-Bignami-szindróma alakul ki. A kórkép agitációt, zavartságot és demenciát eredményez. Egyes esetekben görcsök és kóma beállta után halálhoz vezethet.

Az alkoholfogyasztás súlyosbíthatja a meglévő depressziót; az alkoholisták hajlamosabbak a depresszióra, mint a nem ivók. Mivel az alkoholizmus, különösen a tivornyázás kijózanodás után mély bűntudatot ébreszt, az alkoholisták még józan állapotban is hajlamosak az öngyilkosságra.

Terhes nőkben az alkohol fogyasztása terhességi rendellenességekhez vezethet, a magzat alacsony születési súlyát, kisebb testméretét, kisebb fej kifejlődését, szív- és izombántalmakat, alacsony intelligenciát és mentális retardációt okozhat. Emiatt terhesség idején az alkohol fogyasztása kerülendő.

Az orvos akkor gondolhat alkohollal kapcsolatos rendellenességekre, ha valakinek a viselkedése hirtelen megváltozik vagy önpusztítóvá válik. Gyanúra adhat még okot, ha egyes egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás, vagy a gyomorhurut nem reagálnak a szokásos kezelésre.

Az orvosok egy része időnként tudatosan szűri betegeit alkohollal kapcsolatos rendellenességek után kutatva, alkoholfogyasztási szokásaikról kérdezve őket. Tipikus kérdések lehetnek a következők:

• Hetente átlagosan hány alkalommal fogyaszt alkoholt?
• Egy átlagos italozós napon hány italt fogyaszt el?
• Mennyi volt a legtöbb ital, amit valamilyen esemény során elfogyasztott ebben a hónapban?

Ha az orvos alkoholizmusra gyanakszik, az italozás következményeire irányuló kérdéseket is feltehet, például:

• Gondolt-e már arra, hogy kevesebbet kellene innia?
• Zavarja-e, ha italozási szokásait kritizálják?
• Érzett-e már bűntudatot italozása miatt?
• Ivott-e már valaha reggel "ébresztő" italt (azaz első dolga volt az ivás), hogy kitisztítsa fejét vagy megszabaduljon a másnaposságtól?

Két vagy több igen válasz esetén valószínűleg alkoholizmusról van szó.

A véralkohol-szint vizsgálatával az orvos megbizonyosodhat arról, hogy alkohollal kapcsolatos rendellenességről van-e szó, főleg ha a beteg lehelete alkoholszagú. A véralkohol-szint mérése vérvétellel, vagy a kilégzett levegőben levő alkohol alapján, becsléssel történik.

Sürgősségi ellátás: Sürgősségi ellátásról akkor beszélünk, ha a beteg elviselhetetlen elvonási tüneteivel orvoshoz fordul. Más esetekben a beteget beszállítják, mivel tünetei magas véralkohol-szintre utalnak. Egyesek azért fordulnak orvoshoz, mert abba akarják hagyni az ivást, vagy mert túl súlyosak az elvonási tüneteik. Mivel a vitaminhiány akár életveszélyes is lehet, a sürgősségi ellátás keretein belül általában nagy adag intravénásan adott C- és B-vitaminnal, főleg tiaminnal kezdik a kezelést. Intravénás folyadék, magnézium és glükóz adható az alkoholelvonás tüneteinek enyhítésére, és a kiszáradás megakadályozására.

Gyakran az orvosok pár napra benzodiazepin hatóanyagú gyógyszert írnak fel, hogy csökkentsék a nyugtalanságot és megelőzzék az elvonási tünetek kialakulását. Alkoholos hallucinózisban szenvedőknek antipszichotikus szereket kell adni. A delirium trémensz életveszélyes állapot, a magas láz és súlyos nyugtalanság enyhítésére intenzív kezelés szükséges. Intravénás folyadék, lázcsillapítók (pl. paracetamol), nyugtatók adása javasolt állandó felügyelet mellett. A kezeléssel a delirium trémensz többnyire a jelentkezésétől számított 12-24 órán belül szűnni kezd.

Detoxikálás és rehabilitáció:Miután a sürgős egészségügyi problémák elhárultak, detoxikációs és rehabilitációs programot kell kezdeni. A kezelés első szakaszában az alkoholt teljesen megvonják. Ezután az alkoholista betegnek változtatnia kell viselkedésén. Segítség nélkül az alkoholista többnyire pár napon vagy héten belül visszaesik. A beteget meg kell győzni a kezelés fontosságáról. Érdemes emlékeztetni arra, hogy családja támogatására is számíthat.

Egyes esetekben a diszulfirám segíthet az alkoholistának elkerülni az alkoholt. Ez a szer az alkohol metabolizmusára hat mintegy 3-7 napig, és az alkohol lebomlásából keletkező acetaldehid felszaporodását okozza. Az acetaldehid 5-15 perccel az alkohol elfogyasztása után az arc kivörösödését, erőteljes fejfájást, gyors szívverést, kapkodó légzést és izzadást okoz. 30-60 perc múlva hányinger és hányás fordulhat elő. Ezek a kényelmetlen és néha veszélyes tünetek 1-3 óráig tartanak. A diszulfirám az alkoholt ivókban oly mértékű kényelmetlenséget okoz, hogy azok még a nagyon kis alkoholtartalmú, például egyes szabadon vásárolható köhögés és megfázás tüneteit enyhítő szereket, valamint bizonyos ételeket is kerülik.

A diszulfirám alkalmazása mellett folyamatos, intenzív tanácsadás szükséges. Terhes anyákban, súlyos betegekben és idős emberekben a diszulfirám nem alkalmazható. Tanácsadással kombinálva a naltrexon használata is segíthet enyhíteni az alkoholaddikciót. A naltrexon megváltoztatja az alkohol endorfinokra (az agy által termelt vegyületekre) gyakorolt hatását, ami az alkohol utáni vágyakozásért lehet felelős. A diszulfirámmal szemben a naltrexon hatalmas előnye, hogy nem betegíti meg az embereket. Ugyanakkor a naltrexont szedő beteg folytathatja az ivást. A naltrexon alkalmazása ellenjavallt májgyulladásban vagy egyes májbetegségekben szenvedőkben.