Kihez forduljon?
Gyógyszerek, segédeszközök
Egészségügyi tudástár
Kapcsolat
Betegség információkA rendellenességben szenvedő beteg akár több alkalommal is hirtelen, váratlanul és szándékosan elutazik otthonról. Az utazások alatt a beteg saját múltjára, vagy annak egyes részeire nem emlékszik.
A disszociatív kóborlás az Egyesült Államokban 1000 emberből kettőt érint. Sokkal gyakoribb háborút, balesetet vagy természeti katasztrófát átéltek között.
A disszociatív kóborlást hasonló okok váltják ki, mint a disszociatív amnéziát. A rendellenességet gyakran összekeverik a színleléssel, mivel mindkét állapot olyan körülmények fennállása esetén alakul ki, melyeket a személy érthető módon kerül. A disszociatív kóborlás azonban spontán történik, a beteg nem tetteti. A színlelés során a személy azért szimulál betegséget, mert azzal elkerülheti a felelősségre vonást vagy a kötelezettségeket, vagy csökkentheti valamilyen veszély lehetőségét, például a veszélyes munkakörbe való beosztást. A legtöbb kóborlás valamilyen vágy beteljesítésére szolgál (például menekülés, nyomasztó stressz - válás vagy anyagi csőd - elől). Más vándorlásokat valamilyen visszautasítással, kiközösítéssel kapcsolatos érzelem vált ki, esetleg a beteg öngyilkossági vagy gyilkossági szándékát előzi meg.
Ha a disszociatív kóborlás több alkalommal is megismétlődik, a háttérben általában megtalálható a disszociatív önazonosság-zavar.
A vándorlás pár órától hetekig, akár hónapokig tarthat, néhány esetben még ennél is hosszabb ideig. A kóborló beteg, elveszítve megszokott személyiségét, eltűnik megszokott környezetéből, családját és munkáját hátrahagyja. Ha az epizód rövid, egyszerűen a munkából való késésnek vagy kései hazaérésnek tűnik. Ha a beteg zavart, az egészségügyi vagy a rendvédelmi szervek látóterébe kerülhet. Ha több napig vagy még ennél is tovább tart, a beteg messzire juthat el otthonától, akár új személyiséggel más munkát is vállal; életének változásával nincs tisztában. Előbb-utóbb azonban a beteg észreveheti emlékezetének hiányosságait (az amnéziát), zavar támadhat benne személyiségét illetően.
A legtöbb esetben a vándorlás során a betegnek nincsenek tünetei, esetleg kissé zavartnak tűnik. Az epizód végeztével azonban a beteg depressziót, kényelmetlenséget, szomorúságot, szégyent, mély konfliktust, öngyilkossági késztetést, agresszivitást élhet meg.
Az orvos akkor gyanakszik disszociatív kóborlásra, ha az illető saját személyiségét illetően zavart, múltja hiányos, vagy ha a kérdéssel való szembesítés komoly gond a beteg új személyisége számára, vagy valakit hiányol. A diagnózist az orvos a beteg tüneteinek gondos vizsgálatával és az emlékezetvesztést esetlegesen okozó testi okok kizárásával állíthatja fel, emellett pszichológiai vizsgálat is szükséges.
A diagnózist olykor mindaddig nem lehet kimondani, amíg a beteg hirtelen vissza nem tér a kóborlás előtti személyiségéhez, és meg nem ijed a szokatlan körülmények miatt. Az orvos a diagnózist azután állítja fel, hogy a beteg múltját elemzi, és információt gyűjt a kóborlást megelőző, az az alatt bekövetkező és az új élet során átélt eseményekről.
A legtöbb kóborlás órákig, napokig tart, és magától megszűnik. A kezelés hasonlatos
a disszociatív amnézia kezeléséhez, hipnózist vagy gyógyszerrel befolyásolt
beszélgetéseket lehet alkalmazni. 
Az utazás során
átélt események feltárására tett erőfeszítések általában sikertelenek. A terapeuta
segíthet a betegnek felfedni és feldolgozni a kóborlást kiváltó helyzeteket,
konfliktusokat és hangulatokat, megelőzve azok ismételt jelentkezését.
