A betegség lehet enyhe és átmeneti, vagy állandó és súlyos. Mivel a betegek többsége intelligens, pedáns és aprólékos, teljesítményükkel szemben támasztott mércéjük magas, a betegség sokáig észrevétlen maradhat. A betegség első jele a fogyókúrára és testsúlyra helyezett nagy hangsúly. Ezek a gondolatok értelmetlennek tűnnek, mivel a legtöbb anorexia nervozában szenvedő beteg eleve vékony. A testsúllyal kapcsolatos figyelem és szorongás egyre nő, ahogy a beteg egyre vékonyabbá válik. A beteg még csontsoványan is kövérnek érzi magát, tagadja azt, hogy probléma lenne, nem beszél súlyvesztéséről, és általában visszautasítja a kezelést. Általában nem kerül orvoshoz, amíg valamelyik gyanakvó hozzátartozó oda nem kíséri.

Az anorexia jelentése "az étvágy hiánya", de a betegségben szenvedők igenis éhesek és sokat foglalkoznak az étellel. Különböző fogyókúrákat és tápanyag-táblázatokat tanulmányoznak, ételt gyűjtögetnek, rejtegetnek, majd tudatosan hagyják kárbaveszni, recepteket bújnak és választékos étkezéseket rendeznek mások számára. Az anorexia nervozában szenvedők fele a habzsolás majd hányás vagy hashajtás útján szabadul meg az ételtől, míg a másik felük egyszerűen keveset eszik. Gyakran hazudnak arról, mennyit ettek, titkolják a hányási epizódokat és a különleges étkezési szokásaikat. Sokan vizelethajtókkal próbálnak megszabadulni képzelt puffadtságuktól.

A betegségben szenvedő nők menstruációs ciklusa abbamarad, néha még a komolyabb súlyveszteséget megelőzően. Az anorexiás férfiak és nők elveszthetik szexuális érdeklődésüket is. Általában lassú szívverés, alacsony vérnyomás, alacsony testhőmérséklet, a szövetekben keletkező vízgyülemek (ödémák), vékony haj vagy túlságosan kiterjedt testi és nemi szőrzet jellemző rájuk. A betegek általában fizikailag aktívak maradnak, gyakran gyakorlatokat végeznek a testsúly kordában tartására. Amíg kórosan le nem soványodnak, a rendellenes étkezési szokásoknak kevés tünete tapasztalható. Gyakori közöttük a depresszió.

Az anorexia nervozában szenvedőknél hormonális változások következnek be, csökken az ösztrogénszint (nőknél), a pajzsmirigy által termelt hormonok szintje, ugyanakkor a kortizol termelése fokozódik. A kóros alultápláltság a test minden szervére kifejti a hatását. Ha a súlyvesztés nagymértékű vagy hirtelen alakul ki - a testsúly a normálisnál 25%-kal kevesebb - a testsúly visszaállítása létfontosságú, az ekkora súlyveszteség és az ezzel járó elektrolit- és vízháztartási egyensúlyváltozás életveszélyes lehet. A legveszélyesebb következmények a szívproblémák és az elektrolit-háztartás (nátrium, kálium és klorid) zavarai. A szív meggyengül, kevesebb vért pumpál a testen keresztül. A beteg kiszárad, ájulásra hajlamossá válik. A vér lúgosodik (ezt az állapotot metabolikus alkalózisnak nevezzük ), a vér káliumszintje csökkenhet. A hányás vagy hashajtók és beöntés tovább ronthatja a helyzetet. Előfordulhat hirtelen halál, feltehetőleg szívritmuszavar miatt.

A betegséget többnyire a tetemes súlyveszteség és a jellegzetes pszichológiai tünetek alapján lehet felismerni. Az anorexia nervoza tipikus áldozata az olyan egészségesnek tűnő serdülő lány, aki testsúlyának legalább 15%-át elvesztette, fél a kövérségtől, elmarad a menstruációs ciklusa és tagadja, hogy beteg lenne.

A kezelés két szakaszból áll: rövid távú beavatkozás a testsúly visszaszerzésére, megmentve a beteg életét, és hosszú távú terápia a pszichés működés korrekciójára, a visszaesés megelőzésére.

A komoly testsúlycsökkenés legjobban kórházban kezelhető, ahol a szakértő személyzet határozottan, ugyanakkor óvatosan beszéli rá a beteget az evésre. Ritkábban a beteget intravénásan vagy orrszondán keresztül táplálják. Néha a súlyos beteget akarata ellenére tartják a kórházban a szülőtől, a törvényes képviselőtől vagy a bíróságtól beszerzett jóváhagyással.

Mikor a beteg táplálkozási szokásai elfogadható szinten stabilizálódtak, megkezdődik a hosszú távú terápia. A kezelés során nyugodt, határozott, elfogadó és stabil környezetet teremtenek, miközben a beteget bátorítják a megfelelő mennyiségű táplálék elfogyasztására. A kezelés részeként egyéni, csoportos vagy családi pszichoterápia és gyógyszeres terápia egyaránt alkalmazható. A családorvos és terapeuta közös munkája gyakran hatásos, és tanácsos étkezési zavarokban járatos szakértővel konzultálni, vagy magát a beteget küldeni hozzá.

Amennyiben a betegség depresszióval párosul, antidepresszáns kezelés javasolt. Egyes antidepresszánsok, főleg a szelektív szerotonin visszavétel gátlók, a testsúly normalizálása után a visszaesés megakadályozásában hasznosak.

Az anorexia nervozában szenvedők 10-20%-a hal bele betegségébe, vagy annak szövődményeibe: ezek a víz- és elektrolit-háztartás zavarai, szívelégtelenség vagy a depresszióból fakadó öngyilkosság lehetnek. Mivel az enyhe eseteket általában nem diagnosztizálják, senki sem tudja pontosan, hány ember szenved e betegségben, illetve hányan válnak áldozatává.